16.Fejezet

16.fejezet-Egyedül    

 

 

Kristen szemszöge:

Egyedül érzem magam.Luk elutazott, ismét.Rob azóta nem is keresett, de ez nem is csoda, én se tenném a helyében.
Ashley sokszor telefonált, de nem vettem fel.Nem akarok senkivel beszélni, egyedül akarok lenni.Így senki ne lásson.A szemeim kisírtak és karikásak.A hajam kócos, de nem érdekel.Semmi sem érdekel.Ha most meglátna így kérdezősködne de én ezt nem akarom.Hagyjon mindenki békén.Had szenvedjek magamban, senkire nincsen szükségem,csak egy valakire, de Őt nem hívhatom ide.
Aki most segíthetne rajtam valószínűleg látni sem akar.De így a legjobb, legalább is szeretném ezt hinni.
Egyszer csak megszólalt a kapucsengő.A hátam közepére kívántam most azt a személyt aki zavarni akar.Egyedül akarok lenni, ezt olyan nehéz megérteni?
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról és morcosan ajtót nyitottam.
Ash volt az ajtó túloldalán.Amikor meglátott szemei kikerekedtek.Tudtam hogy ramatyul festek, na de hogy ennyire...
-Te jó éj!Kris veled meg mi történt?-kérdezte.Hangja tele volt aggodalommal.
Nem válaszoltam, csak arrébb álltam hogy beljebb tudjon jönni.Leültem a kanapéra és vártam a kiosztást.
Nem sokáig kellett várnom.
-Tudod hogy hányszor hívtalak?Legalább hússzor de egyszer sem vetted fel.Halálra aggódtam magam!Mi van veled csajszi?Szörnyen nézel ki.-mondta legjobb barátnőm.
Nem tudtam mit is mondhatnék, így hát az igazat mondtam.
-Ash, köszönöm hogy eljöttél, de szeretnék egyedül lenni.
-Mi történt közöttetek Robbal?-kérdezte.
A mondat hallatán köpni, nyeli nem tudtam.Miből gondolja hogy Robnak köze van ehhez?Talán Ő mondta neki?
-Ezt most miért kérdezed?Már mi lenne köztünk?-kérdeztem kissé felháborodva.
-Talán azért mert mostanában ő sem veszi fel a telefont.Ne hazudj nekem Kris, nem vagyok hülye.-mondta.
Vajon mi lehet vele?Jól van?Csak erre tudtam gondolni.Ash azt mondta hogy nem veszi fel a telefont, remélem jól van, és nem érzi magát annyira rosszul mint én.Nem akarom hogy szenvedjen, főleg nem miattam.
-Kristen, nem tudom hogy mi folyik itt, de nem is az én dolgom.-mondta-De rossz rád nézni.Szeretlek csajszi, ezt tudod.Fáj így látnom téged.-vallotta be.
Annyira jól estek barátnőm szavai, ismét sírni tudtam volna.Felálltam és átöleltem barátnőmet.Ő is szorosan magához ölelt, és simogatni kezdte a hátamat.Jól esett, kicsit csillapította fájdalmamat.
Ashleyvel végig beszéltük az egész délutánt.Nagy nehezen sikerült rávennie hogy kimozduljak a négy fal közül.Elmentünk bevásárolni.Tudta hogy nem szeretem a plázákat járni így a piacra mentünk.
Jó volt a friss levegőn, most már örültem hogy átjött.Egy kis időre legalább nem az önsanyargatással voltam elfoglalva.

Rob szemszöge:

Napok óta a szobámban kuksolok.A telefonom sokszor csengett de még csak meg sem néztem hogy ki keres.Mindenki hagyjon békén.
Mindenem fájt, nem fizikailag, annál inkább lelkileg.Nem volt semmi erőm.Tonna számra vedeltem a sört, és  a pizza futár is sokszor járt mostanában az utcánkban.El akartam tűnni a világ elől, úgy sem hiányzok senkinek.
Az a nap  ezerszer is lejátszódott szemem előtt.Annyira  boldog voltam, de nem tartott sokáig.Azt mondta szeret, de úgy látszik nem eléggé ahhoz hogy ott hagyja a vőlegényét.Nem értem Kristent, de az a lényeg hogy nem akar velem lenni.Mit számít hogy szeret, ha nem lehetek vele.
Az is lehet hogy nem mondott igazat, nem is szeret, csak sajnált és nem akart megbántani.
Rengeteg minden megfordult a fejemben mostanság.
Egy biztos a nők bonyolultak, nagyon is.
Egy valamiben vagyok most csak biztos, de abban megrendíthetetlenül.Szeretem Őt, tiszta szívemből és ez változni nem fog.Fáj de egyszerűen így érzek, tudom ezzel csak fájdalmat okozok magamnak, de ezen nem tudok változtatni.Jelenleg nem is akarok.
A telefonom ismét megcsörrent.Nem akartam felvenni, de csak nem adta fel, így hát a készülékért nyúltam és kelletlenül beleszóltam.
-Igen?-kérdeztem nem valami kedvesen.
-Szia Rob ,Ash vagyok.Úgy örülök hogy végre felvetted, már sokszor kerestelek.-mondta.
-Sajnálom Ashley, de mostanában nem vagyok túl jól.-vallottam be.
-Ahogy Kristen sem.-mondta-Mi van veletek?-kérdezte aggódva.
A szertett nő neve hallatán összerezzentem.Még kimondva is fájdalmat okoz.
-Mi van vele?-kérdeztem hirtelen.Tudni akartam hogy jól van e.
-Szörnyen fest.-mondta.
Rossz volt hallani hogy szenved.Nem akarom hogy fájjon neki.De Ő döntött így, most miért bántja?Nem értem ha ez nem jó neki mért csinálja ezt, Ő választott így.Nem tudom mit gondoljak.
-Mi történt Rob,-tudakolta Ash.
Megbíztam Ashleyben, ő az egyik legjobb és legrégibb barátom.Már kis korunk óta ismerjük egymást , úgy döntöttem kiöntöm neki a szívemet.
-Az mondta hogy szeret, de még sem akar velem lenni.-mondtam szomorúan.-Nagyon szeretem Őt Ash.
Hallottam ahogyan felsóhajt.Kíváncsi voltam mit fog mondani, mit gondol most?
-Nézd Rob,Luk jó barátom.Tulajdonképpen én hoztam őket össze.Kris annyira szenvedett és szüksége volt egy támaszra így bemutattam őket egymásnak.Aztán olyan hirtelen történt minden.A randik, az eljegyzés,én a leány kérést túl korainak tartottam.Sokszor kérdeztem Krist hogy szerelmes e.Erre sosem kaptam választ.Lucas a barátom de soha sem gondoltam igazán hogy Kristen szereti, hogy szerelmes belé.-mondta.
Egy kis szünetet tartott majd folytatta mondandóját.Kíváncsi voltam minden szavára.
-Örültem hogy visszajöttél!Nem csak azért mert az egyik legjobb barátom vagy, hanem azért is mert tudtam hogy így végre tisztázni tudjátok ezt az egészet.Rossz így látni titeket, te sejtettem hogy így lesz.
Őszinte leszek veled Rob.Kristen még mindig szeret, még ha nem is vallja be magának.-mondta.
-De ha így van, miért vele akar lenni?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Talán mert fél.-mondta.
-Még is mitől félne?Nem értem ezt az egészet.-roskadtam magamba.
Ash választ adott a kérdésemre.
-Fél a fájdalomtól.Fél attól hogy ennyire szeret.Amikor elmentél iszonyatosan szenvedett.Elmondani sem tudom mennyire-mondta.-Szeret téged Rob.De fél hogy újra elveszít, hogy megint át kell élnie az mérhetetlen fájdalmat, amit elvesztésed okozott neki.Luk egy biztos támasz, és mert nem szereti annyira, még ha ezt nem is akarja bevallani , ezáltal nem is okozna akkora kínt az elvesztése.Ismerem Krist.Erős nőnek mutatja magát, de még neki is van gyenge pontja.Te!Fél szeretni téged Rob!
Azok után amit Ash mondott kezdett kitisztulni  a kép fejemben, kezdtem megérteni mit miért mondott nekem.
-De ettől nem lesz se neki sem nekem jobb.Mind a ketten szenvedünk.-mondtam.
-Tudom, de meg lehet őt érteni.Ami köztetek volt, arra a szerelem nem megfelelő szó.Talán nincs is rá megfelelő.A ti kapcsolatotok volt a legerősebb, legmélyebb amit valaha láttam.Úgy érzi nem élné túl ha újra elveszítene, így inkább szenved, reméli így könnyebb lesz.
-De így nem jó, nagyon nem jó Ashley.!-mondtam-Mit tegyek?Mit csináljak hogy bebizonyítsam mennyire szeretem és hogy soha nem hagynám el?-kérdeztem kétségbeesetten.
Hosszú ideig meg sem szólalt, csend volta vonal másik oldalán.Aztán hirtelen beleszólt a kagylóba.
-Azt hiszem van egy tervem....



Tudom nem lett túl hosszú de mivel ez ma a második fejezet remélem megértitek, és elnyerte tetszéseteket. :)
Komizni most sem tilos! XD


Jó éjt:  csillamlany.robsten.  ( Dóri)