kristen stewart : "what makes you beautiful"

4.Fejezet

4.fejezet : Kínos helyzetek

Amikor megláttam Robot az ajtóban, nem akartam beengedni.De komolyan már semmi közöm nincs hozzá, akkor meg minek kellene beengednem?Hogy beszélgessünk a fájdalmas múltról?Vagy talán hogy teljesen elbizonytalanítson?Mert be kell vallanom magamnak jelen állapotomban ez talán menne is neki.De mit is gondolok én?Azt hiszem hogy talán még mindig szeret?De hogy is szeret, ha szeretett volna akkor nem is ment volna el akármekkora problémával is kell megküzdenünk.Biztos vagyok benne hogy már semmit nem érez irántam, maximum közönyt, abból pedig nem kérek.

Most mit tegyek itt állok előtte egy szál törülközőben, és valljuk be ennél megalázóbb és kínosabb helyzetet nem is tudtam volna elképzelni találkozásunkkor.Mert tudtam hogy ezt nem kerülhetem el.Ha már hazajött szinte törvényszerű és megírt volt a mi kis "csevejünk".Amit én nagyon is el akartam kerülni, de legbelül nagyon is tudtam hogy ez lehetetlen.Sajnos!

Most mit tegyek?Akkor engedjem be vagy csapjam rá az ajtót.Csak ott álltam magatehetetlenül előtte, amit valószínűleg ő maga is megunt mert újra megszólított.

-Kris, hallasz?Talán van valami baj?-kérdezte értetlenül Rob  miközben rendesen végigmért szemével.

Még kérdi hogy van e valami gond?Igen nagyon is!Ő maga!

-Ö...szia!Rég láttalak..-mondtam az előttem álló volt szerelmemnek.Mondandóm vége talán túl gúnyosra sikeredett ugyanis arcán csalódást véltem felfedezni.

A tekintete a padlóra meredt és úgy tűnt még sokáig ott is marad. Nem igazán tudtam mire vélni a reakcióját.Talán megbántottam?Jaj, Kris még sajnálod is?Kérdeztem magamtól.Nem tudom miért de nem éreztem gyűlöletet iránta inkább sajnálatot.

-Rob, miért jöttél?-törtem meg végül a már, már kínos csendet.Bár nem úgy tűnt mint aki a közeljövőben válaszolni is fog kérdésemre.Még mindig a szeme a padlóra meredt, kerülte a szemkontaktust.
Aztán hirtelen rám emelte tekintetét és száját szólásra nyitotta.
-....Bemehetek?-kérdezte  alig hallhatóan.
Tétováztam bár, de végül arrébb léptem hogy be tudjon jönni.
Először csak ácsorgott, majd helyet foglalt a kanapén.Én mindeközben le sem vettem róla  a szemem.Nem változott semmit.Sőt, az a  fél év mintha még szexibbé tette volna...Elég Kristen, szóltam magamra.
-Ö...mindjárt jövök csak felöltözöm.Addig szolgáld ki magad, van sör a hűtőben ha esetleg kérnél - mondtam és indultam is a szobámba hogy felkapjak magamra valamit.
Amint beértem a helyiségbe magamra zártam az ajtót, és leültem az ágy szélére.Össze kellett szednem magamat.A kezem szinte remegett az idegességtől.Nem ismertem magamra.Én nem ilyen vagyok, és különben is mi bajom van?Ha itt valakinek félni valója van az Ő.Még is csak ő hagyott itt egy szó  nélkül, Ő volt az aki faképnél hagyott és még csak annyit sem mondott hogy pá... 
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról és a gardrób felé siettem.Előkaptam egy toppot és egy vászon rövidnadrágot és magamra kaptam.Majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Megmostam az arcomat, s megfésültem a hajamat.Már majdnem meg is száradt a meleg hatására.Még egy utolsó pillantást vetettem tükörképemre és egy "Kris meg tudod csinálni" biztatás után léptem az ajtó elé hogy szembenézzek Robbal.
Rob a kanapén foglalt helyet egy doboz sör társaságában.Amint meghallotta az ajtó nyitódását rögtön rám pillantott.Én csak kínomban elmosolyodtam ezen és a konyha felé vettem az irányt.
Rájöttem hogy még ma nem is ittam kávét így odatettem a vizet és vártam hogy felforrjon.
Ez istenért sem akartam elmozdulni a gáz mellől, és ezt úgy látszik Rob , észrevette és szóvá is tette.
-Attól még ha őrzöd nem fog gyorsabban felforrni.- szólt oda egy mosoly kíséretében.
Be kellett látnom hogy igaza van , és bár nem nagy örömmel de helyet foglaltam vele szemben, a fotelben.E cselekedetem közben  végig magamon éreztem pillantásomat.
-Szóval, mi járatban erre fele?- kérdeztem tőle egy kis idő után.
-Úgy döntöttem visszaköltözöm.- válaszolt kérdésemre.
A válasza hallatán mintha gyomorszájon vágtak volna.Ez nem lehet igaz,nem költözhet vissza.Én nem akarom, nem akarom  hogy a közelembe legyen, én azt nem bírom ki.
-Nem nagyon tűnsz boldognak.- mondta eléggé szomorúan.
Erre még is mit mondjak?Nem , kurvára nem örülök neki Rob? 
-..Már biztosan felforrt a víz, mindjárt jövök.- tértem ki a válasz alól és indultam is a konyha felé.
Hallottam ahogy  csalódottan felsóhajt.Tudtam  hogy erre még válaszolnom kell...


Holnap hozom a frisset, és remélem tetszik.
:)


By csillámlány.robsten

3 fejezet

3.Fejezet:  Találkozás

Amit reggel éreztem azt az érzést nem kívánom senkinek.
Még mindig nem tudom hogy, örüljek vagy inkább sírjak a hír hallatán, de ettől függetlenül élnem kell az életemet.
Úgy döntöttem . hogy ma átszaladok pár cuccomért a lakásomra.
Csak néhány hete költöztünk még össze Lucassal, így még van néhány cuccom otthon.
Nagyon szeretem azt a kis bérelt lakást, de mivel lucassal eljegyeztük egymást úgy döntöttünk hogy jobb lesz ha együtt is élünk.Egy kicsit korainak tartottam ezt meg az eljegyzést is mint mindenki de semmi bajunk nem lehet belőle, és így belementem majd meglátjuk hogy mi lesz.Ha meg nem jön össze akkor visszaköltözöm.Tulajdonképpen nem látok semmi kifogást erre a döntésre, meg hát amúgy is időnk negy részét egymásnál töltöttük.
Szóval mára is megvolt a programom.Lucas  korán reggel dolgozni ment,  így nemsokkal később én is kocsiba pattantam.Csak egy kisebb hátizsákot vittem magammal.Végül is mindössze néhány ruhadarabért megyek vissza.
Lehet hogy egy kis időt ott is töltök.Őszintén szólva egy kicsit hiányzik is ez a környezet,még is csak ez az otthonom.
Persze emlékek tömkelege is köt ehhez a lakáshoz, és igen sok Robbal kapcsolatos.Ugyan is elég sok időt töltöttünk itt amikor még együtt voltunk.
Amikor pedig elment ez a lakás sok sok mindenre emlékeztetett.Igazság szerint örültem is annak hogy egy kicsit elmehetek onnan mert,segített a felejtésben.De akkor is az otthonom és néha, néha hazavágyom.
Az út nem volt hosszú.Úgy háromnegyed óra lehetett csupán.Hamar meg is érkeztem,és leparkltam a ház előtt.
Egy kisebb kertes ház volt csupán, amit apám vett.Szinte ragaszkodott hozzá pedig én tökéletesen megelégedtem volna egy bérelt 1 szobás lakással is, de ő ezt azt akarta hogy legyen egy saját otthonom.Így hát belementem, mondjuk jobban is jártam de azért néha egyedül kicsit túl nagy nekem.
A lakás már elég poros volt ugyan is hónapok óta nem jártam már itt.
Elég meleg nap volt a mai, és a kocsiban is nagy volt a forróság így úgy döntöttem lezuhanyzom.
Ezért beálltam a zuhanyrózsa alá , és magamra engedtem a langyos vízsugarat.Nagyon jól esett, egészen lehűtött ezen a napon.A hajamat is bevizeztem .Amikor végezetem magam köré csavartam a törülközőt és elkezdtem pakolászni, nme szárítottam meg a hajam, gondoltam a melegtől úgy is megszárad, estig itt maradok.Kinyitottam az ablakot hogy bejusson egy kis friss levegő.
Ekkor csöngetést hallottam.Fogalmam sem volt hogy ki lehet az ugyan is senkit nem vártam, nem is tudja senki hogy itthon vagyok.Egy szál törülközőben ajtót nyitottam, gondoltam az egyik szomszéd lehet.Biztos meglátta  az autót parkolni a ház előtt.
Így hát siettem is beengedni.
-Mindjárt jövök-kiáltottam.Amikor pedig kinyílt az ajtó, úgy éreztem jobb lett volna ha nem is nyitom ki.
-Szia Kris- szólalt meg Rob.
Azt sem tudtam hogy most mit csináljak , csak némán álltam előtte egyszál törülközőben ami még inkább rontott a helyzetemen....

2. fejezet

2. fejezet: A múlt fájdalma

Abban a pillanatban , egyszerűen mintha meghaltam volna és csak a testem maradt volna utánam mint valami, hulladék.Mert a lelkem egészen máshol járt.
Egyszerre jártam a mennyben, és  a pokol legmélyebb bugyraiban.Az   érzéseim mintha a legnagyobb csatát vívták volna egymással.
Egyszerre tudtam volna sírni, és annyi idő után  önfeledten örülni.Egyszerre éreztem vágyódást, mérhetetlen boldogságot, és éreztem fájdalmat, hatalmas fájdalmat, és igazságtalanságot.
Mintha az az  egyetlen név egyszerre a világot jelentette volna nekem , mintha egyszerűen az a hatalmas űr amit a szívemben hagyott kezdett volna enyhülni , a lyuk beforrni.
Ugyanakkor tudtam hogy ez az ember, mindent, de mindent tönkretesz amit eddig felépítettem, ami talán maga a hazugság, hazugság saját magamnak, az érzelmeim becsapása.
Egyetlen név : Robert , ez az egy név minden befejezetlen mondatom második fele,és talán az én második felem is...
Tönkretettük egymást, a kapcsolatunkat.De most jöttem rá, hogy akármennyire is fáj, még kimondani is fáj: de még mindig szeretem.És ez talán soha nem fog megváltozni.
Próbáltam az érzéseimet annyira mélyre ásni amennyire az csak lehetséges, de akármennyire is akartam ,tudván azt hogy nem igaz amit próbálok elhitetni magammal, nem ment.
-Kris ott vagy még?Halló!-hallottam ahogy a telefonból Ashley hangja szűrődik ki.Biztosan megijedt hogy ilyen hirtelen megszakadt a vonal.
Próbáltam minden erőmet összeszedve, ami nem túl sok volt mert mind kiszállt belőlem, felkaparni a telefonkagylót a parkettáról.
-Igen persze, csak leejtettem a telefont.De itt vagyok!-válaszoltam zavartam, amit valószínűleg ő is kihallott a hangomból .
-De Kristen ugye jól vagy!Hajajj tudtam hogy nem kellett volna szólnom!Mindig mindenbe beleszólok!-teremtette le magát barátnőm.
-Nem dehogy is Ash , jól tetted hogy szóltál tudnom kellett, és köszönöm.-nyugtattam meg.
-Akkor jó de nekem most mennem kell Krisi majd még beszélünk!
-Jó persze feltétlenül.Szia!
-Szia, és vigyázz magadra!Ha bármi  baj van szólj!
-Jó persze szólok, szia, és te is vigyázz magadra!-azzal letettem a telefont.
Még mindig nem tudtam mihez is kezdhetnék.Ez az egész hatalmas problémát fog okozni már előre tudom!Miért nem maradt ott ahhol volt, úgy jobb lett volna mindenkink.
-Hahó kicsim mi az?Van valami baj? Ki volt az?-érdeklődött Lukas.
Jajj róla meg teljesen megfeledkeztem.Nem tudom miért de most már egyre kevésbé volt kedvem arra a zuhanyra.NE már kezdődik.....
Ez így nem lesz jó, nagyon nem.Roskadtam magamba.

1. Fejezet

Bocsi a késésért sok dolgom volt, de itt van az első fejezet.Kérlek ha tetszik komizz, és akkor is ha nem!Fontos lenne.  By:  csillamlany.robsten

                                                          1. FEJEZET: Kristen

Csodás reggelre ébredtem.Bár ezt az utóbbi néhány hónapban nem igazán mondhattam el magamról.
A vőlegényem itt fekszik mellettem, mi mást akarhatnék.Úgy érzem most nagyon boldog vagyok, mert egy ilyen csodás ember mellett élhetem le az életemet.
A barátnőm, Ashley már sokszor kérdezte tőlem hogy, valóban szerelmes vagyok e.Hogy mi a válaszom?
Őszintén szólva: még én sem tudom!Pedig ideje lenne már eldöntenem.
De most komolyan: arról áradozom hogy milyen boldog vagyok a vőlegényem mellett, de még sem tudom azt el mondani magamról hogy , szerelmes vagyok!Milyen dolog már ez?Talán szánalmas?Lehetséges, de élvezem.És az csak nem lehet rossz, nemde?
  Amíg én ezen dilemmáztam, az én kis személyre szóló adoniszom, ébredezni kezdett.Még álmosan bár, de feltápászkodott az ágyon és egy csókkal ajándékozott meg.Csókja, gyengéd, romantikus még is szenvedélyes volt. Talán még soha életemben nem kaptam ilyen kellemes ébresztést.És ez a talán...
-Jó reggelt szépségem-szólalt meg álmos hangon, amitől libabáros lettem.Általában mindig így hat rám.Aminek nagyon örülök.Életem során ő a másodig férfi aki ilyen reakciót vált ki belőlem...
-Mi a baj kicsim-érdeklődött Luk.
-Semmi.Mért kérded?
-Csak nagyon elgondolkoztál.Tényleg semmi baj?Mert ha  bár...
-Nincsen semmi bajon, tényleg-szakítottam félbe-Csak még mindig nem tudom elhinni, hogy ekkora mázlista legyek!
-Ezt mire érted?-Tudakolta.
-Rád értettem, te kis buta-válaszoltam, és egy gyengéd puszit nyomtam Lukas ajkára, mire ő elmosolyodott.
-Megyek lezuhanyzom.Olyan álmos vagyok attól hátha felkelek.Esetleg nincs kedved velem tartani?-kérdezte egy édes mosoly kíséretében.
-Semmiért sem hagynám ki-mondtam boldogan, és egy újabb csókkal ajándékoztuk meg egymást.
 A következő pillanatban Luk már el is indult a fürdőszoba irányába, éppen azon voltam hogy kövessem, de ekkor hirtelen megszólalt a telefon.
-Kris, mi az talán meggondoltad magad?-kérdezte Lukas csalódottan.
-Nem dehogy is csak felveszem a telefont és már megyek is-nyugtattam meg.
-Jó de siess, már nagyon várlak-szólt vissza.
A mondat hallatán elmosolyodtam, és gyorsan a telefonhoz futottam hogy, minél hamarabb csatlakozhassak.
-Haló-szóltam bele a kagylóba.
-Szia Kris, itt Ashley.
-Szia, hogy hogy ilyen korán hívsz?
-Igazából sokat  gondolkodtam mielőtt felhívtalak.
-Mi a baj, olyan zaklatottnak tűnsz-mondtam barátnőmnek.
-Semmi, csak biztosan hallani akarod?-kérdezte.
-Ashley!-förmedtem rá- ha már felhívtál mond!
-Jó, persze.Szóval amikor ma reggel elmentem vásárolni, megláttam Robot!És biztosan ő volt az, teljesen biztos vagyok benne.Robert Pattinson volt.Úgy látszik haza jött!
Barátnőm szavai hallatán, mintha jól fejbe vágtak volna.Köpni, nyelni nem tudtam, és a következő pillanatban a telefon   már a padlón volt....




Hát ennyi lenne az első fejezet.Tudom kicsit rövidre sikerült, de ígérem lesz hosszabb is.
Nagyon kérlek komizzatok!FONTOS LENNE!Ha nem tetszik akkor is, csak akkor írjátok meg mi nem jó, hogy hogy legközelebb jobb legyen!
Please komit!!!

 Puszi :  csillamlany.robsten

Tartalom

Itt is van a tartalom röviden:
  Kristen és Rob szerelmespárt alkotnak mindaddig amíg Rob egy átmulatott éjszakán megcsalja barátnőjét.
Másnap elmondja a lánynak hogy nagyon szereti és hogy hatalmas hibát követet el.
Kristent a hír teljesen összetöri, mert teljes szívből szereti Robot.Aznap este legjobb barátnőjével, Ashleyvel bulizni mennek hogy, Kris ha csak kis időre is de elfelejtse a történteket.
A lány azonban este, boszzuból hatalmas hibát követ el: Együtt tölti az éjszakát egy férfivel.Reggel hatalmas bűntudata támad, és úgy dönt elmondja mi történt az este barátjának, Robnak.Kéri a férfit hogy bocsásson meg neki és hogy , kezdjék újra, de Robert nem képes erre, inkább elmenekül a probléma elől: Los Angelesbe utazik, majd később oda is költözik.
Kristen próbálja megkeresni szerelmét , ám nem jár sikerrel, végül feladja.
Egy hónapnyi kesergés után megismerkedik egy férfival, akihez később szerelmi szálak kezdik fűzni.
Kris  élete nagyon  jól alakul, már már kezdi elfeledni Robbal való szerelmét.Egy napon a férfi, Lucas megkéri a kezét.Kris nagyon meglepődik, de igent mond a leánykérésre.Nagyon boldogak együtt.
Ám egy nap a lány aggasztó telefonhívást kap barátnőjétől, miszerint:  Robert hazajött....

Kedves olvasó!

Először is szeretném megköszönni, hogy most itt vagy,és olvasod a blogomat!
Ez az első történet amit írni kezdtek.(Nagyon izgulok, főleg amiatt, hogy vajon elnyeri e a tetszéseteket.)
        A történetem Kristen Stewart és Robert Pattinson románcáról fog szólni, egyszóval ez is egy Robsten történet lesz.
Én már rengeteg ilyen történetet olvastam, és jelenleg is nyomon követek, olvasok!De csak most először vetemedtem :) arra hogy, írásba fogjak!
Ha olvasod a blogomat szeretném hogy, ha tudnád ez nagyon sokat jelent nekem!!Mivel ez az első ilyen projektem így nagyon fontos lenne a támogatásotok és a véleményetek!Úgy hogy, ha időtök engedi , ha csak pár sort is, de nagyon megköszönném ha írnátok, komiznátok.
Nem gondolkodtam még a fejezetek időpontjain.Úgy gondolom nem tűzök ki alkalmakat hogy,  pl egy héten egyszer meg ilyenek, hanem amikor kész vagyok a következő fejivel akkor már fel is raknám nektek!
Szóval röviden ennyi lenne!Nem soká hozom az első fejezetet (szerintem még ma meg lesz)!

                Puszi: csillámlány.robsten