Na de elég a dumából, jó olvasást!!
21-fejezet-Romantika
Rob szemszöge:
A tegnap este volt életem egyik legcsodálatosabb éjszakája, amikor vele lehetek a fellegekben járok, arra amit érzek nincsenek szavak.Az hogy "szeretlek" valahogy túl snasszá válik, mert ennél sokkal több amit érzek, csak remélni tudom hogy tudja mennyire fontos nekem.
Az hogy újra a karjaimban tarthattam és átölelhettem mindennél többet jelent számomra.
Az az igazság hogy kissé aggódom.Csak reménykedni tudok abban ha majd reggel felébred, nem fogja megbánni azt ami történt.
Bizonytalan vagyok abban hogy akkor is helyesnek fogja tartani cselekedetünket.
De az este mesés volt, és Ő is élvezte, az egyetlen egy oka csak Lucas lehet.
Végül is megcsalta őt velem, de nem tudok erre az egészre úgy gondolni mint valami rossz, helytelen dologra, mert ami ennyire csodás az nem lehet vétek.Úgy érzem mi összetartozunk, és ezt neki is be kell látnia.
Most bizonytalan vagyok, meg kellett volna kérdeznem az este mit is akar, hogyan dönt.Megszakadna a szívem ha azt mondaná hogy ezt még sem szeretné.
Én mindig is azt néztem hogy neki hogyan lenne jó, mi az ami boldoggá teszi, ezért is mentem el akkoriban.
De most már teljesen biztos vagyok benne hogy engem szeret, ezt többször is elmondta, és tetteivel is bizonyította, ha most azt mondaná hogy még is marad Lukkal akkor küzdenék érte.
Nagyon jól ismerem Kristent, minidig szeretne a helyes úton járni, és tetteivel senkit sem megbántani.
Valószínűleg bűntudata lesz, de én nem hagyom hogy újra elveszítsem. Most hogy biztos vagyok érzéseiben ha kell harcolni fogok érte, nem hagyom hogy csak azért legyen a vőlegényével mert azt tartja helyesnek.Tudom hogy nem lenne boldog, és én boldognak akarom látni.
Azzal meg tudnék birkózni ha azt mondaná mást szeret.Elengedném, mert nem láncolhatom magamhoz, de tudom ez nem szolgálná az érdekeit.
Van egy olyan mondás hogy "Ha szeretsz valakit engedd és, ha visszajön, örökre a tiéd marad, ha nem,sosem volt az."
Én próbáltam mindig is e szerint cselekedni, mondván mennyire igaz, de abban az esetben nem tudnék elmenni, ha tudnám boldogtalan lesz.
Szóval nem fogom hagyni hogy tönkretegye az életét.
Sokáig tartott még az éjjel végre el tudtam aludni.Ezer, meg ezer gondolat kavargott a fejemben, de aztán elhesegettem a rosszakat , és átkarolva szerelmemet végre álomba merültem.
Reggel csodásan sütött a nap.Kris még aludt, édesen szunyókált karjaimban.Annyira békés volt és gyönyörű mint mindig.
Kedvem lett volna megcsókolni, de nem volt szívem felkelteni.Pár percig még csodáltam tökéletes vonásait, majd óvatosan, ügyelve arra hogy fel nem ébredjen kicsúsztam ölelő karjai közül.Betakartam és halkan felöltöztem.
Úgy döntöttem meglepem, egy kicsit romantikus akarok lenni, érezze mennyire fontos nekem.
Hamar magamra kaptam a ruháimat, majd alig hallhatóan kiléptem az ajtón.
Amikor megérkeztem hotelba láttam hogy odalent a halban van egy kis virágos bódé.Így hát oda vettem az irányt.De előtte meglátogattam az éttermet.
Rendeltem elvitelre egy villás reggelit, és míg vártam hogy elkészüljön elmentem a virágokért.
Nagyon sokféle gyönyörűbbnél gyönyörűbb növény volt, de úgy gondoltam maradjunk a hagyományos szerelmet jelképező, vörös rózsánál.Vettem belőle jó pár szálat.
Majd miután itt is végeztem elhoztam a megrendelt íncsiklandozó falatokat.
Reméltem hogy Kris még nem ébredt fel és a meglepetés, meglepetés marad.Szerencsém volt, még mindig a párnák között szunyókált.
Letettem a reggelit az asztalra és kezembe vettem a rózsákat, miután egyet félreraktam mindet megszabadítottam szárától, és az ágyra szórtam szirmaikat.
Nagyon jól mutatott, akár egy romantikus filmben, tudom hogy Kris nem túlságosan kedveli a meglepetéseket, de szerintem ezt nem fogja bánni.
Miután készen voltam a szirmok szétszórásával, a kihagyott szál virágot beletettem egy vázába ás a tálcára raktam, majd hogy még lenyűgözőbb legyen a látvány apró teamécseseket is gyújtottam.
Már semmi más dolgom nem volt, csak várakozni.Leültem az ággyal szembeni fotelbe és vártam.
Hamarosan mocorogni kezdett szerelmem, mosoly kúszott arcomra.
Még mindig nem nyitotta ki s szemeit, valamin elmosolyodott, annyira gyönyörű volt.
Aztán nem sokára végre kinyíltak pillái.
Csodálkozva nézett körül, tekintet bejárta az egész szobát ,majd végre megállapodott rajtam.
Kíváncsi voltam reakciójára, féltem hogy beigazolódik az amit sejtettem, hogy elmegy.
De kellemesen csalódtam, ismét édes mosoly kúszott arcára, majd felemelte kezét és felém nyújtotta.
Örömmel álltam fel és elé léptem, Ő feltérdelt az ágyon így közelebb kerültem ajkaihoz, végre megcsókoltam.
Lágyan, és finoman csókoltuk egymást, minden egyes pillanatot ki akartunk élvezni, annyira jó így.
Miután ajkaink elszakadtak egymástól, átkarolta derekamat és fejét mellkasomba temette.
-Szeretlek.-mondta halkan, kicsit még álmoskás volt a hangja.
Annyira jó volt hallani vallomását, megsimogattam hátát.
-Én is szeretlek.-vallottam be..
Még hosszú percekig ölelhettük egymást, mindenről és mindenkiről megfeletkezve majd eleresztettük egymást.
Kris újra körbenézett.
-Ez gyönyörű, köszönöm!De nem kellett volna fáradoznod.-mondta.
Végig simítottam puha bőrén és füle mögé raktam arcába lógó hajtincsét.Érintésemtől ismét libabőrös lett.Imádom ezt, annyira elárulja magát.
-Szívesen!És nem volt fáradtság, érted bármit megtennék, csak hogy örömet okozzak neked.
