kristen stewart : "what makes you beautiful"

4.Fejezet

4.fejezet : Kínos helyzetek

Amikor megláttam Robot az ajtóban, nem akartam beengedni.De komolyan már semmi közöm nincs hozzá, akkor meg minek kellene beengednem?Hogy beszélgessünk a fájdalmas múltról?Vagy talán hogy teljesen elbizonytalanítson?Mert be kell vallanom magamnak jelen állapotomban ez talán menne is neki.De mit is gondolok én?Azt hiszem hogy talán még mindig szeret?De hogy is szeret, ha szeretett volna akkor nem is ment volna el akármekkora problémával is kell megküzdenünk.Biztos vagyok benne hogy már semmit nem érez irántam, maximum közönyt, abból pedig nem kérek.

Most mit tegyek itt állok előtte egy szál törülközőben, és valljuk be ennél megalázóbb és kínosabb helyzetet nem is tudtam volna elképzelni találkozásunkkor.Mert tudtam hogy ezt nem kerülhetem el.Ha már hazajött szinte törvényszerű és megírt volt a mi kis "csevejünk".Amit én nagyon is el akartam kerülni, de legbelül nagyon is tudtam hogy ez lehetetlen.Sajnos!

Most mit tegyek?Akkor engedjem be vagy csapjam rá az ajtót.Csak ott álltam magatehetetlenül előtte, amit valószínűleg ő maga is megunt mert újra megszólított.

-Kris, hallasz?Talán van valami baj?-kérdezte értetlenül Rob  miközben rendesen végigmért szemével.

Még kérdi hogy van e valami gond?Igen nagyon is!Ő maga!

-Ö...szia!Rég láttalak..-mondtam az előttem álló volt szerelmemnek.Mondandóm vége talán túl gúnyosra sikeredett ugyanis arcán csalódást véltem felfedezni.

A tekintete a padlóra meredt és úgy tűnt még sokáig ott is marad. Nem igazán tudtam mire vélni a reakcióját.Talán megbántottam?Jaj, Kris még sajnálod is?Kérdeztem magamtól.Nem tudom miért de nem éreztem gyűlöletet iránta inkább sajnálatot.

-Rob, miért jöttél?-törtem meg végül a már, már kínos csendet.Bár nem úgy tűnt mint aki a közeljövőben válaszolni is fog kérdésemre.Még mindig a szeme a padlóra meredt, kerülte a szemkontaktust.
Aztán hirtelen rám emelte tekintetét és száját szólásra nyitotta.
-....Bemehetek?-kérdezte  alig hallhatóan.
Tétováztam bár, de végül arrébb léptem hogy be tudjon jönni.
Először csak ácsorgott, majd helyet foglalt a kanapén.Én mindeközben le sem vettem róla  a szemem.Nem változott semmit.Sőt, az a  fél év mintha még szexibbé tette volna...Elég Kristen, szóltam magamra.
-Ö...mindjárt jövök csak felöltözöm.Addig szolgáld ki magad, van sör a hűtőben ha esetleg kérnél - mondtam és indultam is a szobámba hogy felkapjak magamra valamit.
Amint beértem a helyiségbe magamra zártam az ajtót, és leültem az ágy szélére.Össze kellett szednem magamat.A kezem szinte remegett az idegességtől.Nem ismertem magamra.Én nem ilyen vagyok, és különben is mi bajom van?Ha itt valakinek félni valója van az Ő.Még is csak ő hagyott itt egy szó  nélkül, Ő volt az aki faképnél hagyott és még csak annyit sem mondott hogy pá... 
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról és a gardrób felé siettem.Előkaptam egy toppot és egy vászon rövidnadrágot és magamra kaptam.Majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.
Megmostam az arcomat, s megfésültem a hajamat.Már majdnem meg is száradt a meleg hatására.Még egy utolsó pillantást vetettem tükörképemre és egy "Kris meg tudod csinálni" biztatás után léptem az ajtó elé hogy szembenézzek Robbal.
Rob a kanapén foglalt helyet egy doboz sör társaságában.Amint meghallotta az ajtó nyitódását rögtön rám pillantott.Én csak kínomban elmosolyodtam ezen és a konyha felé vettem az irányt.
Rájöttem hogy még ma nem is ittam kávét így odatettem a vizet és vártam hogy felforrjon.
Ez istenért sem akartam elmozdulni a gáz mellől, és ezt úgy látszik Rob , észrevette és szóvá is tette.
-Attól még ha őrzöd nem fog gyorsabban felforrni.- szólt oda egy mosoly kíséretében.
Be kellett látnom hogy igaza van , és bár nem nagy örömmel de helyet foglaltam vele szemben, a fotelben.E cselekedetem közben  végig magamon éreztem pillantásomat.
-Szóval, mi járatban erre fele?- kérdeztem tőle egy kis idő után.
-Úgy döntöttem visszaköltözöm.- válaszolt kérdésemre.
A válasza hallatán mintha gyomorszájon vágtak volna.Ez nem lehet igaz,nem költözhet vissza.Én nem akarom, nem akarom  hogy a közelembe legyen, én azt nem bírom ki.
-Nem nagyon tűnsz boldognak.- mondta eléggé szomorúan.
Erre még is mit mondjak?Nem , kurvára nem örülök neki Rob? 
-..Már biztosan felforrt a víz, mindjárt jövök.- tértem ki a válasz alól és indultam is a konyha felé.
Hallottam ahogy  csalódottan felsóhajt.Tudtam  hogy erre még válaszolnom kell...


Holnap hozom a frisset, és remélem tetszik.
:)


By csillámlány.robsten

3 fejezet

3.Fejezet:  Találkozás

Amit reggel éreztem azt az érzést nem kívánom senkinek.
Még mindig nem tudom hogy, örüljek vagy inkább sírjak a hír hallatán, de ettől függetlenül élnem kell az életemet.
Úgy döntöttem . hogy ma átszaladok pár cuccomért a lakásomra.
Csak néhány hete költöztünk még össze Lucassal, így még van néhány cuccom otthon.
Nagyon szeretem azt a kis bérelt lakást, de mivel lucassal eljegyeztük egymást úgy döntöttünk hogy jobb lesz ha együtt is élünk.Egy kicsit korainak tartottam ezt meg az eljegyzést is mint mindenki de semmi bajunk nem lehet belőle, és így belementem majd meglátjuk hogy mi lesz.Ha meg nem jön össze akkor visszaköltözöm.Tulajdonképpen nem látok semmi kifogást erre a döntésre, meg hát amúgy is időnk negy részét egymásnál töltöttük.
Szóval mára is megvolt a programom.Lucas  korán reggel dolgozni ment,  így nemsokkal később én is kocsiba pattantam.Csak egy kisebb hátizsákot vittem magammal.Végül is mindössze néhány ruhadarabért megyek vissza.
Lehet hogy egy kis időt ott is töltök.Őszintén szólva egy kicsit hiányzik is ez a környezet,még is csak ez az otthonom.
Persze emlékek tömkelege is köt ehhez a lakáshoz, és igen sok Robbal kapcsolatos.Ugyan is elég sok időt töltöttünk itt amikor még együtt voltunk.
Amikor pedig elment ez a lakás sok sok mindenre emlékeztetett.Igazság szerint örültem is annak hogy egy kicsit elmehetek onnan mert,segített a felejtésben.De akkor is az otthonom és néha, néha hazavágyom.
Az út nem volt hosszú.Úgy háromnegyed óra lehetett csupán.Hamar meg is érkeztem,és leparkltam a ház előtt.
Egy kisebb kertes ház volt csupán, amit apám vett.Szinte ragaszkodott hozzá pedig én tökéletesen megelégedtem volna egy bérelt 1 szobás lakással is, de ő ezt azt akarta hogy legyen egy saját otthonom.Így hát belementem, mondjuk jobban is jártam de azért néha egyedül kicsit túl nagy nekem.
A lakás már elég poros volt ugyan is hónapok óta nem jártam már itt.
Elég meleg nap volt a mai, és a kocsiban is nagy volt a forróság így úgy döntöttem lezuhanyzom.
Ezért beálltam a zuhanyrózsa alá , és magamra engedtem a langyos vízsugarat.Nagyon jól esett, egészen lehűtött ezen a napon.A hajamat is bevizeztem .Amikor végezetem magam köré csavartam a törülközőt és elkezdtem pakolászni, nme szárítottam meg a hajam, gondoltam a melegtől úgy is megszárad, estig itt maradok.Kinyitottam az ablakot hogy bejusson egy kis friss levegő.
Ekkor csöngetést hallottam.Fogalmam sem volt hogy ki lehet az ugyan is senkit nem vártam, nem is tudja senki hogy itthon vagyok.Egy szál törülközőben ajtót nyitottam, gondoltam az egyik szomszéd lehet.Biztos meglátta  az autót parkolni a ház előtt.
Így hát siettem is beengedni.
-Mindjárt jövök-kiáltottam.Amikor pedig kinyílt az ajtó, úgy éreztem jobb lett volna ha nem is nyitom ki.
-Szia Kris- szólalt meg Rob.
Azt sem tudtam hogy most mit csináljak , csak némán álltam előtte egyszál törülközőben ami még inkább rontott a helyzetemen....