19.fejezet-Levelek
Rob szemszöge:
Mérges voltam, de legfőképpen magamra.Ahogyan beszéltem vele....
De egyszerűen előtört belőlem minden érzelem.Amikor elment és csak úgy ott hagyott a csajjal, kiakadtam.De olyan aranyos ha féltékeny.
Akaratlanul is mosoly kúszik számra ha arra gondolok hogy veszélyeztetve érezte magát, pedig soha nem tudnék más lánnyal lenni.
Ezt még nem mondtam neki, de amióta elmentem Los Angelesbe senkivel sem voltam együtt.
Persze volta jelentkezők, csinos bikinis lányok a parton, de egyikre sem tudtam ránézni, gondolataimban csak is Ő forgott.
Egyszer amikor elmentem egy bárba, jól leinni magam odajött egy lány akivel remekül elbeszélgettem, megtaláltuk a közös hangot. Aranyos volt kedves és szép, de én végig csak Krisre gondoltam.
Aztán hirtelen megcsókolt, és én nem ellenkeztem.Azt már nem tudom hogyan de eljutottunk egy motelbe.Már az ágynál tartottunk amikor én leálltam.A csaj csak nézett rám csodálkozva, nem tudta mire vélni a változást.Elküldtem, pedig tényleg aranyos és rendes lánynak tűnt.
Több mint fél éve nem voltam senkivel, és a legtöbben most azt gondolnák mennyire hiányzik nekem a szex, de nem.Persze azért vannak szükségleteim, de nem a testi vágy ami legjobban kínoz, hanem a hiánya.Ölni tudnék egyetlen csókjáért.Vagy csak hogy nézhessem ahogyan alszik, és átölelhessem.
Nélküle üres az életem, senki sem tudja pótolni.
Tudom hülyén viselkedtem, és fordított helyzetben valószínűleg én is úgy reagáltam volna mint Ő, de elborult az agyam.
Bizonytalan vagyok, úgy érzem bolondot csinálok magamból.Az mondta hogy szeret, még most is fülemben csengenek szavai, de tetteivel sokszor nem ezt igazolja.
Ash azt mondta fél, de mitől?Bár csak bebizonyíthatnám neki mennyire is szeretem, és hogy nincs mitől tartania, örökké mellette leszek.
Ez a bizonytalanság megőrjít!Sokszor nem tudom mit tegyek, hogy lenne jó neki.
Most pedig bűntudatom van az imint történtek miatt.Bunkó voltam, és meg sem próbáltam megérteni Őt.
Bocsánatot kellene kérnem, talán nem haragszik annyira.
Sokáig morfondíroztam azon hogy mit is csináljak.Hirtelen eszembe jutott, hogy van számára valamim, amit mindenképpen oda akartam adni, nem most de azt hiszem itt az ideje, kellőképpen elszúrtam már mindent. Remélem ez helyrehozza....
Kristen szemszöge:
Végre sikerült abbahagynom a sírást.Ramatyul festhettem.Mivel még mindig fürdőruhában voltam, és kicsit klóros szagom volt elmentem lezuhanyozni, és magamra kaptam egy ruhát.Most nem volt kedvem farmert felvenni, egy virágos egyberuhára esett a választásom.
Főztem is magamnak egy kávét és míg várakoztam csak Robra tudtam gondolni.Bántott ahogyan beszélt velem , de ha őszinte akarok lenni neki is igaza van.Döntenem kell, de hogy ha egyszerűen képtelen vagyok.
Ha Lucasra gondolok, mérhetetlen hála jut eszembe.Ő kapart össze a földről amikor Rob elment.Rengeteget segített, és nem vagyok képes szakítani vele, amit tett értem azt soha sem felejtem el.
Ha viszont Rob kerül szóba a szívem hevesebben kezd verni.Nincsen kétségem afelől hogy tiszta szívemből szeretem, és nélküle nagyon szenvednék.
Tanácstalan vagyok, mit tegyek?
Kopogtatásra lettem figyelmes.
-Hölgye, csomagja érkezett!-szólalt meg a túl oldalról az alkalmazott.
Siettem kinyitni az ajtót.
Egy kartonboboz volt a kezében, kíváncsi voltam vajon mi is lapul benne.Miután átvettem a küldeményt és megköszöntem, bezártam az ajtót és izgatottan nézegettem a dobozt.
Leraktam a konyhapultra hogy jobban szemügyre vehessem.A tetején volt egy boríték , hamar ki is bontottam.
"Drága Kris, remélem elolvasod ezt a kis üzenetet.A dobozban levelek vannak, azok amiket még Los Angelesben írtam.Mind neked van címezve, de féltem elküldeni őket.Attól tartottam hogy el sem olvasod majd, és kidobod a szemétbe.De most úgy gondolom itt az ideje hogy célba érjenek.Tudnod kell hogy sajnálom a történteket, és hogy nagyon hülye voltam, de azért remélem meg tudsz nekem bocsátani. Nagyon szeretlek: Rob "
A levelet olvasva nagyon meglepődtem.Nem gondoltam volna hogy róla hogy leveleket irosgatott...
Nagyon kíváncsi lettem vajon miket írt le azokban a levelekben, így hát gyorsan ki is bontottam dobozt.
Rengeteg levél lapult benne, mint meg volt számozva, nyilván az írás dátuma szerint.
Ki is bontottam hát az első számú borítékot és olvasni kezdtem:
"Szia Kris, tudom most eléggé meglephet ez az üzenet, de úgy döntöttem hogy ha már négyszemközt nem vagyok rá képes, akkor leírom az érzéseimet, remélem meg fogsz érteni.Tudod kell hogy nagyon szeretlek, és hogy sajnálom ezt az egészet.Ha tehetném visszacsinálnám, de hát ez nem lehetséges.Soha nem akartalak megbántani, mert számomra te vagy a legfontosabb az életben.Mindig segítettél nekem ha valami bántott, megvigasztaltál ha épen szomorú voltam, vagy csak ott voltál velem amikor szükségem volt rád, és ezt soha sem fogom tudni eléggé megköszönni.Fogalmam sincsen hogy miért voltam ekkora barom, hogy voltam képes mással lenni, mikor szívemben csak számodra van hely.Lehet hogy most ez túl csöpögős neked, de ez az igazság, mindennél fontosabb vagy nekem, és ha kell az életemet is odaadnám érted.Nem haragszom rád, hogy is tehetném, azért ami történt csak is én vagyok a felelős, és a következményeket viselnem kell.Persze nagyon fájt amikor azt mondtad hogy mással töltötted az éjszakát, de megérdemeltem, legalább visszakaptam amit tettem.Azonban tudom hogy koránt sem vagyunk kvittek, amit én csináltam az megbocsáthatatlan, és kár is lenne az alkoholra fogni, mert ez nem mentség, elszúrtam, és soha sem tudom jóvá tenni.Az fáj az egészben a legjobban hogy szenvedést okoztam neked, pedig soha sem állt szándékomban.Remélem egyszer egy szép napon le tudunk majd ülni, és megbeszélni ezt az egészet mint két jó barát, mert tudom hogy ugyanaz soha sem lesz a kapcsolatunk, ahhoz túlságosan nagyot hibáztam.Azért jöttem el mert nem tudtam volna a szemedbe nézni ezek után, tudva hogy mindennek én vagyok az oka.Szerettem volna egy szép családot, meg akartam kérni a kezedet, és családot alapítani.Minden álmom az hogy ez megvalósulhasson, de ezek után nem hiszem hogy valaha is valóra válhat mind ez.Nem szeretnélek elveszíteni, ha csak barátként is de melletted szeretnék lenni, támogatni akarlak.Azt akarom hogy boldog legyél, és ha ezt nélkülem éred el akkor el fogom viselni, nagyon fájni fog de meg kell ezt tennem, és mind ezt csak magamnak köszönhetem.Ha én aznap éjjel nem lépek félre akkor te sem teszed ezt, mindig is megbíztam benned, de most részedről megtörtem a bizalmat.Sajnálom, tudom ez csekély, és semmire sem elég de nem tudok mást mondani.Remélem ez a ki idő valamennyire segít begyógyítani a sebeket amiket magam után hagytam és sikerül találnod olyas valakit akiben megbízhatsz és aki jól bánik veled, boldoggá tesz.Tudnod kell hogy mindig is szeretni foglak,és hogy mindenben számíthatsz rám, és hogy mindig is a legfontosabb leszel a számomra.Tudom te nem az a fajta ember vagy aki egy megcsalást meg tudna bocsátani.Egy napon talán visszamegyek majd Londonba és akkor meg tudjuk majd beszélni mind ezt, de hiszem hogy neked jobb lesz ez így, és hogy ez a javadat szolgálja ezért is teszem.Nem szeretném hogy azt hidd hogy bármit is vétettél, semmiért sem haragszom rád, a vétkes csak is én vagyok.Az lenne a legjobb ha elfelejtenél és továbblépnél ezen a kapcsolaton, és én is megpróbálkozom vele, a te érdekedben, lehet hogy nekünk ez lett megírva.Ezek után lehet hogy önzőség ha azt mondom hogy szeretlek, de ez az igazság.Elég sok mindent írtam, remélem hogy megérted mit miért tettem és egyszer valaha megbocsátasz." Szeretlek: Rob
A levél nagyon felkavart, a könnyeim patakokban folytak, és nem akartak megállni.
Rengeteg minden kavargott most a fejemben, először is nagyon meghatottak sorai, másodszor pedig sok helyen nem értettem.
Mind végig tévhitben éltem fél éven át, azt hittem hogy azért hagyott itt mert mérges volt rám, mert nem tudta megbocsátani mind azt amit az nap éjjel tettem.Mert bár Ő is megcsalt, de ezt akkor sem tehettem volna meg, nagyon gyerekes dolog volt részemről, de kétségbe voltam esve.Rengeteget ittam és már azt sem tudtam hol vagyok, azt viszont tudtam hogy mit teszek, hogy megcsalom Robot, és ez megbocsáthatatlan.
De azt írja hogy nem mérges rám, és hogy soha nem is volt, csak fájt neki ez az egész.
Mind végig azt gondoltam hogy én vagyok az ok, én miattam ment el, de arra soha sem gondoltam hogy csak jót akart nekem.
De hogyan is gondolhatja hogy jobb lenne nekem nélküle, hogy tudnék bárki mást szeretni, és boldog lenni úgy hogy ő nincsen mellettem.
Ő az egyetlen ember aki értelmet ad az életemnek, és hiszem azt hogy csak vele lehetek boldog.
Gyerekeket szeretnék tőle, hozzá akarok menni, vele akarok élni míg meg nem halok.Mellette nyer csak értelmet számomra az a szó hogy szerelem.
Hogy is gondolhatta azt hogy ez jót tesz nekem.Csak szenvedtem, szenvedtem mert esténként nem Ő ölelt át, és nem Ő csókolt meg.
Ahogy ezen gondolkoztam azt hiszem megleltem a választ.Mit mindig is tudtam csak féltem tőle, féltem hogy újra elveszíthetem, de így nem lehet élni.Vele akarok lenni.
Ott hagyom Lucast és a szívemre hallgatok, nem is tehetnék mást mert akkor soha sem lennék boldog.
Örültem annak hogy megkaptam ezt a levelet, mert végre kitisztított az elmém, rájöttem az amúgy is egyértelműre.
Gyorsan levettem az kávát a tűzhelyről és miután sikerült bezárnom az ajtót a lifthez rohantam.Mindent ott hagytam csak is egy dolog érdekelt, Ő.
Hamar megérkezett a lift és miután benyomtam az emelt számát türelmetlenül vártam hogy felérjek.
Azonnal kiszálltam és szobája ajtajához siettem.
Nem soká ajtót is nyitott.
Az arca meglepett volt, nyilván a veszekedésünk után nem számított rám.Hirtelen nem tudtam megszólalni, de azt nagyon is tudtam hogy mit akarok.
-Kris, meg kaptad a .....-szólalt meg bizonytalanul, azonban nem tudta befejezni a mondatot, ugyan is ajkára tapadtam.
Először nem viszonozta csókom, de miután észhez kapott a meglepettségtől, ajkai mozgásba lendültek enyémmel.
Beletűrt a hajamba, ez által még jobban csökkentette a már amúgy sem létező távolságot.Testünk szorosan egymásnak préselődött.
Nagyon hiányzott már ez, jobban mint a sivatagban egy pohár víz.Érintése nyomán libabőrös lettem, újra átjárt az oly régen érzett érzés.Még mindig faltuk egymás ajkait, nyelve bebocsájtást kért számba amit azonnal készséggel meg is adtam neki.
Nem érdekelt most semmi.Sem Lucas sem az hogy vőlegényem van, csak is Rob érdekelt és hogy újra az övé legyek.
Amint hazamegyünk szakítok Lukkal, de nem várok addig, túl sokáig hezitáltam így is.
Szeretem Robot, tiszta szívemből és vele akarom leélni az életem.
Mind kettőnk sajnálatára kénytelenek voltunk elválni egymás ajakitól oxigénhiány miatt.Szaporán szedtük a levegőt, csókunk nagy hatást gyakorolt ránk.Testem csak úgy izzott a vágytól, annyi idő után azt akartam hogy újra karjaiba zárjon.
Rob tekintetemet fürkészte.
-Szeretlek!-szólaltam meg végre.
Szemei boldogságtól csillogtak.
-Én is szeretlek!-viszonozta vallomásomat, majd újra ajkamra tapadt.Ez a csók más volt, sokkal gyengédebb, szerelemmel teli.Csókunk közben beljebb araszoltunk és becsuktuk az ajtót.A szoba falai közt folytattuk cselekedetünket.....
Nos végre sikerült hoznom a teljes fejezetet.Remélem tetszik.És nagyon sajnálom hogy ennyit késtem de egyszerűen nem tudtam megírni inkább a másik törin foglalatoskodtam ,de ez is elkészült.
Várom a komikat! :)
puszi: csillamlany.robsten (Dóri)
