2. fejezet: A múlt fájdalma
Abban a pillanatban , egyszerűen mintha meghaltam volna és csak a testem maradt volna utánam mint valami, hulladék.Mert a lelkem egészen máshol járt.
Egyszerre jártam a mennyben, és a pokol legmélyebb bugyraiban.Az érzéseim mintha a legnagyobb csatát vívták volna egymással.
Egyszerre tudtam volna sírni, és annyi idő után önfeledten örülni.Egyszerre éreztem vágyódást, mérhetetlen boldogságot, és éreztem fájdalmat, hatalmas fájdalmat, és igazságtalanságot.
Mintha az az egyetlen név egyszerre a világot jelentette volna nekem , mintha egyszerűen az a hatalmas űr amit a szívemben hagyott kezdett volna enyhülni , a lyuk beforrni.
Ugyanakkor tudtam hogy ez az ember, mindent, de mindent tönkretesz amit eddig felépítettem, ami talán maga a hazugság, hazugság saját magamnak, az érzelmeim becsapása.
Egyetlen név : Robert , ez az egy név minden befejezetlen mondatom második fele,és talán az én második felem is...
Tönkretettük egymást, a kapcsolatunkat.De most jöttem rá, hogy akármennyire is fáj, még kimondani is fáj: de még mindig szeretem.És ez talán soha nem fog megváltozni.
Próbáltam az érzéseimet annyira mélyre ásni amennyire az csak lehetséges, de akármennyire is akartam ,tudván azt hogy nem igaz amit próbálok elhitetni magammal, nem ment.
-Kris ott vagy még?Halló!-hallottam ahogy a telefonból Ashley hangja szűrődik ki.Biztosan megijedt hogy ilyen hirtelen megszakadt a vonal.
Próbáltam minden erőmet összeszedve, ami nem túl sok volt mert mind kiszállt belőlem, felkaparni a telefonkagylót a parkettáról.
-Igen persze, csak leejtettem a telefont.De itt vagyok!-válaszoltam zavartam, amit valószínűleg ő is kihallott a hangomból .
-De Kristen ugye jól vagy!Hajajj tudtam hogy nem kellett volna szólnom!Mindig mindenbe beleszólok!-teremtette le magát barátnőm.
-Nem dehogy is Ash , jól tetted hogy szóltál tudnom kellett, és köszönöm.-nyugtattam meg.
-Akkor jó de nekem most mennem kell Krisi majd még beszélünk!
-Jó persze feltétlenül.Szia!
-Szia, és vigyázz magadra!Ha bármi baj van szólj!
-Jó persze szólok, szia, és te is vigyázz magadra!-azzal letettem a telefont.
Még mindig nem tudtam mihez is kezdhetnék.Ez az egész hatalmas problémát fog okozni már előre tudom!Miért nem maradt ott ahhol volt, úgy jobb lett volna mindenkink.
-Hahó kicsim mi az?Van valami baj? Ki volt az?-érdeklődött Lukas.
Jajj róla meg teljesen megfeledkeztem.Nem tudom miért de most már egyre kevésbé volt kedvem arra a zuhanyra.NE már kezdődik.....
Ez így nem lesz jó, nagyon nem.Roskadtam magamba.
