Új töri! :)

Így döntöttem hogy új történetbe kezdek!:)Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.
Persze az előző törimet sem hagyom hátra, folytatni fogom, csak újba is belekezdek.

Légyszi nézzetek be :D  Link:

18.Fejezet

18.fejezet-Választás

 

Kristen szemszöge:

Robbal végül is úgy döntöttünk hogy megnézzük a wellness részleget.
Gyönyörű nagy medencék voltak benne. a víz tükörsima volt, szinte csalogatott befelé.
Gyorsan át is öltöztünk, még szerencse hogy hoztam fürdőruhát.Bár egy kicsit féltem Őt hiányos öltözetben látnom, így extra erőre lesz szükségem, hogy ne vessem rá magam, de ki kell bírnom.
Hamar magamra kaptam a bikinimet, és felvettem a fürdőköpenyemet, majd lementem megvárni Robot.
Nem sokáig váratott meg.Amikor megláttam a lélegzetem is elakadt, nem bírtam róla levenni a szemem, ugyan is rajta nem volt köpeny.
Teste tökéletes volt, mint mindig.Nem túl kidolgozott, nem is nyurga, egyszerűen pont olyan amilyet szeretek.
Ki nem állhatom az izomagyokat, akkor már inkább a másik véglet.
De Robban minden megvolt, kissé kidolgozott felsőtest, férfias megjelenés.jesszusom Kris mit csinálsz már megint?Szóltam rá magamra.
Nagyon nehezen, és rengetek koncentrációval sikerült levennem róla a szememet.
Vészesen közeledett felém, éreztem ez nem lesz egyszerű.
Mikor ideért megállt előttem, hosszasan végigmért, úgy látom neki is vannak nehézségei , ezen mosolyognom kellett, de elfojtottam magamban, azonban nem tagadom jól esett ez a gesztus.
-Indulhatunk?-kérdezte egy kis idő után.
Én csak bólintottam, majd miután az alkalmazottal egyeztettük a szobaszámot, be is mentünk a medencébe.
Nagyon kellemes volt a víz.Imádok úszni, ez a kedvenc sportom, régen rendszeresen jártam is uszodába, de ez mostanság elmaradt.Úgy hogy jót tett ez a kis "edzés" most nekem.
Rob is remekül tudott úszni, így olykor olykor bementünk a mély vízbe is, de legtöbbször csak a sekélyebb medencékben maradtunk.
Bohóckodtunk egy kicsit, állandóan fröcsköltük egymást vízzel, rengeteget nevettünk.
Egyszer fel is ugrottam a hátára és Ő körbevitt a medencében.Jól éreztük magunkat.Sokáig áztattuk testünket, és utána elmentünk szaunázni.
A gőz pontosan kellemes volt, nem egyedül voltunk , mások is voltak a szűk helyiségben.
Azonban sokan hamar távoztak is, csak mi maradtunk meg  egy csaj.
Feltűnően szép volt.Hosszú barna haj, nagy kék szemek, csábító ajkak, ha pasi lennék tutira rámásznék.
Nem lehetett nem észrevenni hogy mennyire bejön neki Rob.Úgy csinált mint ha én nem is lennék itt, megszólította Őt.
-Szia, a nevem Jessica, de hívj csak Jessynek.-mondta mézes-mázos hangon.Azt hiszem mindjárt elhányom magam.
-Szia!Rob.-mondta udvariasan.
-Én a 35-ös szobában lakom, és te?-kérdezte.
Hazudnék ha azt mondom nem zavart a csevejük.Legszívesebben megcibáltam volna a csajt.Szálljon már le róla.Azonban semmi jogom nincsen ehhez, egyedül álló ember, nem szólhatok bele, főleg  nem úgy hogy vőlegényem is van.Így hát nagyot nyeltem.
-Én az 52-esben .-válaszolt Rob a kérdésre.
-Mit csinálsz este?-kérdezte a csaj.
Komolyan mondom mindjárt.....Nyugi Kris, fékezd magad!Próbáltam csillapítani dühömet, nagyon nehezen ment.
 Nem válaszolt rögtön.Idegesen doboltam a lábammal.
Rob rám emelte tekintetét.Szemei telis tele voltak aggodalommal.De én csak magamra erőltettem egy mosolyt.
A dobolást továbbra sem hagytam abba.Rob megfogta a lábomat, így késztetve a befejezésre.
-Szóval van programod?-kérdezte ismét a nőcske.
-Nem, igazából még nincsen.-válaszolta.
Azt hittem felrobbanok.Vettem egy nagy levegőt.
-Akkor esetleg mit szólnál egy italhoz  a bárban?-hívatta meg magát.
Ennyi volt, betelt a pohár, nem bírtam tovább, meg sem vártam Rob válaszát, kiviharzottam a szaunából.
Nem ment, nem tudtam volna tovább ott maradni, egyszerűen nem.Azzal sem foglalkoztam hogy vajon hogyan fogom megmagyarázni, csak ösztönösen cselekedtem.
Meg sem álltam a szobámig.Bezárkóztam és sírni kezdtem.Nem tudom miért, ez csak úgy rámtört.
Szörnyű volt látni ahogyan flörtöl vele az a ribanc, legszívesebben megtéptem volna.
De tudom hogy nincs hozzá jogom, nem szólhatok ebbe bele.De akkor is ezt nem bírtam tovább nézni.
Nagyon szeretem Őt.És nem tudom mással elképzelni.Könnyeim nem apadtak.
Azonban kopogtatás zavarta meg önsajnálatomat.
Nem akartam kinyitni, biztosan Ő az, így nem láthat meg.Nem hagyta abba.Két perc után is folytatta, nem úgy tűnt mint ha szándékozna elmenni.
-Kristen, nyisd már ki!-mondta hangosan, miközben nem túl finoman dörömbölt az ajtón.
Megelégeltem, miután letöröltem könnyeimet az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
Rob dühös kissé dühös tekintetével találtam szembe magam.Nem tudtam megszólalni.Végül Ő törte meg a csendet.
-Ez meg mi volt?-kérdezte ingerülten.
-Mi?-kérdeztem vissza.Erőltetett mosoly jelent meg arcán.
-Nagyon jól tudod miről beszélek.-szűrte fogai közül.-Te sírtál?
Az arca szinte pillanatok alatt változott meg.Vonásai aggodalmasba váltottak át.
Felemelte kezét és végigsimított arcomon.Összerezzentem, és elkaptam fejemet, nem akartam érintését érezni, most nem.
-Miért csinálod ezt?-fakadt ki reményvesztetten.
Erre nem tudok mit mondani mert én sem tudom a választ.Csak egyetlen egy magyarázat van erre: szeretnem, de ezt nem mondhatom.
Percekig csak álltunk egymás előtt.A szívem összeszorult közelsége nehéz volt a számomra.
-Nem értelek.-mondta egyszerűen.Lehajtotta a fejét, teljesen megtörtnek látszott, de nem értem miért hiszen a csajszi szívesen vele tölti az éjszakát, nem kellek én is.
-Megbeszéltétek a találkát?-kérdeztem kissé gúnyosan.
Újra rám emelte gyönyörű szürke szempárját, szemei dühöt és csalódottságot tükröztek.Nem érettem miért dühös, de hamar választ kaptam elfojtott kérdésemre.
-Nem tudom miért csinálod ezt.Bár nem tartozom magyarázattal, de nem, nem beszéltünk meg semmit.-szinte tajtékzott az idegtől.-Én nem csináltam semmit, miért vagy ilyen?Most már nem beszélhetek egy nővel sem?Hm?
Nem tudtam mit mondani.Igaza van, tudom, de nem tudok mit tenni, szeretem és féltékeny vagyok, ezt nem tudom kikapcsolni.Mondani akartam valamit de szám nem mozdult.
-Nekem el kell viselnem hogy te Lucassal enyelegsz?De én már nem is beszélhetek nőnemű emberrel sem.Kris semmit nem tettem, de még ha tettem is volna akkor sincsen jogod haragudni.-mondta teljesen jogosan.-Nem én akarom ezt Kristen, nem én nem tudok dönteni, nem én játszom veled......Jobb lesz ha én most megyek...., és tudod mit?Csak akkor keress ha tudod mit is akarsz, én ezt így nem csinálom tovább.
Gyorsan elviharzott.Teljesen igaza volt mindenben.Gyáva vagyok.
Nem akarom  hogy azt higgye hogy csak játszom vele.Azt soha sem tenném, szeretem!
Döntenem kell, ez így tényleg nem mehet tovább, roskadtam össze, és újra rámtört a sírás......


Remélem tetszett!Várom a komikat! XD


Puszi és jó éjszakát:  csillmlany.robsten  ( Dóri ) :)

Egy kis segítség! :)

Nagyon szépen kérnék mindenkit hogy szavazzon ha teheti, erre a hölgyeményre: :)


Ez a segítség barátnőmnek kellene :D Szóval segítsetek neki léccike :)) Nagyon meg köszönnénk :D ♥ (Leila)
Sziasztok! Lenne egy hatalmas kérésem! Mindenki, aki tudja, lájkolja ezt az oldalt, vagyis engem (elvileg az User ID: 139, rózsaszín, lila kockás ing). Ha jól láttam, más magyar nem is nagyon van. Ha nyerek, akkor ott lehetek a Hófehérke Londoni premierjén a vörösszőnyegen, és láthatom Kristent! Ha tudjátok osszátok meg minél több helyen, és támogassatok. Ígérem, ha esetleg eljutok oda, hozok vmi emléket Kristentől :D Képet, vagy autogrammot, vagy nemtudom :D Köszönöm szépen. Tényleg nagyon sok lájk kéne, sajnos nem látni, hogy kinek mennyi van... (Jah, és sztem először kel lájkolni a new look oldalt is). Mégegyszer köszi ♥
:)
https://www.facebook.com/newlookfashion/app_127136074070977

Úgy látom sajnos nem hozza be a pontos linket, de Competition, 2. oldal, és kb középen kicsit jobbra, a Zsanett és view me, ott peg a vote, felül. Köszi :)

Előre is megköszönném, és látogassatok el a facebook oldalára is:   https://www.facebook.com/pages/Robsten-everything/134086159988387- megéri, naprakész, megbízható hírek, szóval kukkants be :)

17.Fejezet(TELJES)

17.fejezet-Távol az otthontól

                                                                Egy kis aláfestő zene:  :)

                      

 

Kristen szemszöge:


Az utóbbi napokban nem sok minden változott.Még mindig itthon kuksolok, bár néha már kiléptem az utcára, de fél óránál többet nem bírok ki.Jó itthon, olyan mint egy menedék.Itt senki sem bánthat, egyedül lehetek, és ez jó, úgy érzem.
Lucas minden nap hív.Jó hallani a hangját, de olykor fel sem akarom venni a telefont.Azt mondta hogy még sokáig lesz távol.Nem tudom hogy ennek örüljek vagy sem.Jó így most, magamban.
Ash néha átjött és lelket öntött belém, ő az egyetlen akit be is engedek az ajtón.
Kitalálta hogy menjünk el egy szállodába az ország másik végében.Szerinte ez jót fog nekem tenni.Először nem tartottam jó ötletnek, de ragaszkodott hozzá így nem tehettem mást, és talán még élvezni is fogom ki tudja.
Már napokkal ezelőtt összepakoltam, indulásra készen álltam.Repülővel megyünk, mindent barátnőm intézett, nem tudok eléggé hálás lenni neki.Rengeteget segít most ebben a nehéz időszakomban ha ő nem lenne nem is tudom mi lenne velem.
Elérkezett az indulás napja.Úgy beszéltük meg hogy a repülőtéren találkozunk,így hát tartva a tervet taxival ki is mentem az épülethez.
A bejáratnál vártam Asht, de nem érkezett meg.Aggódni kezdtem hiszen nem sokára indul a járatunk.Megcsörrent a telefonom.
-Szia Kris, azért hívlak mert nem tudok ezzel a járattal menni.Akadt egy kis elintézni valóm.A következő géppel megyek, remélem nem haragszol.Addig nyugodtan nézzél körül, és pakolj ki.-mondta legjobb barátnőm.
-Jó rendben.Persze hogy nem haragszom de azért jobb lett volna veled repülni.A szállodában várlak.-egy kissé szomorú voltam, de megértettem.
Miután minden formaiságot elintéztem a reptéren felszálltam a gépre.
Hamarosan el is indult.Egész úton zenét hallgattam, és a kedvenc könyvemet olvasgattam.Az odaút nem volt hosszú, alig több mint egy óra alatt földet is értünk.
A csomagjaimmal és egy térképpel a kezemben eljutottam  a buszmegállóba, és onnan a megfelelő autóbuszra szállva a szállodába is.
Az épület kívülről is meseszép volt na de hogy belülről.Hatalmas hal és recepció fogadott.Az inasok elvették a bőröndjeimet, és miután bejelentkeztem felkísértek a szobámba.
Amint kinyitottam a szobám ajtaját lenyűgöző látvány tárult szemem elé.Még soha sem láttam ilyen szép szobát.Örültem hogy a szállást Ashley választotta.Tényleg káprázatos volt minden.Alig vártam hogy ő is megérkezzen és megköszönhessem neki ezt az egészet.

Kris szobája

Úgy döntöttem amíg barátnőmre várok lezuhanyzom, így legalább felfrissítem magam a meleg időben.A fürdő is csodaszép volt.Imádom ezt a szállodát, és persze Asht is.
Miután végeztem a zuhannyal kipakoltam a bőröndjeimet.Hamar végezetem mindennel.
Felderítettem egy kicsit az épületet és a recepció megkérdeztem hogy Ash hányas számú szobában lakik.
Amíg várakoztam megittam az étteremben egy kávét ami nagyon finom volt.
Hamar elrepül az idő.És mivel úgy gondoltam hogy Ashley már biztosan meg is érkezett, indultam  a szobájára.A lift fel is vitt a megfelelő emeletre, és bekopogtam az ajtón.
Nem soká ajtót is nyitottak azonban nem egészen  Ashley volt az.
-Szia Kris!-mondta mosolyogva Rob.
Én csak álltam ott előtte, meg sem tudtam mukkanni.Ekkor tudatosult bennem mennyire át is lettem verve....
-Fáradj beljebb.-invitált be Rob, és arrébb lépett hogy be tudjak menni.
De én nem mozdultam egy tapottat sem, abból nem eszik, most azonnal elmegyek.Szedem a cuccaimat és elhagyom a szállodát.Még is mit képzeltek?
-Ash nem fog idejönni igaz?-kérdeztem  kissé indulatosan.
-Nem igazán.-mondta vidáman.
Vigyora még jobban feldühített.Kedvem lett volna felpofozni ugyan akkor túl közel volt hozzám.Túl közel ahhoz hogy tisztán tudjak gondolkodni.A dühöt kezdte felváltani a hiánya, meg akartam csókolni, de nem tehetem.Úgy döntöttem nem kísértem a sorsot és elmegyek.
Sarkon fordultam és elindultam a  lift irányába.Azonban Rob utánam kapott.Megragadta a karomat és maga felé fordított.Csak pár centi választott el minket egymástól.Mind ketten szaporán szedtük a levegőt.Hihetetlen hogy mit vált ki belőlem akár egyetlen érintése is, megőrülök érte.
Rob tekintetemet fürkészte.Nem tudtam moccanni, nem mint ha annyira szorosan fogott volna, egyszerűen nem ment, szürkéskék szemei megbabonáztak.
Ajkai vészesen kezdetek közeledni számhoz, pánikba estem de nem fordítottam el a fejem.Nem ment túlságosan is akartam, kívántam csókját.Így hát beletörődtem vártam hogy a ajkaink újra egymásra találjanak.
Azonban az utolsó pillanatban, mikor már csak milliméterek választottak el édes csókjától elfordította a fejét és arcomra puszit nyomott.
Csalódott voltam, pedig örülnöm kellett volna hogy nem történt meg, hiszen vőlegényem van.De nem így éreztem, meghaltam volna egyetlen csókjáért, iszonyatosan vágytam rá.
-Ne menj el érlek!Élvezzük ki ezt a kis időt, távol mindentől.-lehelte nyakamba.
Azt hittem menten összeesek, és ezt valószínűleg Ő is érzékelte, mivel szorosan tartott derekamnál fogva.
Nem engedett el ismét szemembe nézett, várt válaszomra de nem tudtam megszólalni.
Látta  mekkora hatással van rám, arcára mosoly kúszott.
-Kérlek!-mondta kölyökkutya szemekkel.
Azt hittem menten elolvadok, nem bírom ki így.Nem hogy ennyire közel van hozzám.Nem tudok úgy a közelében lenni hogy nem történik semmi helytelen.
De végül beadtam a derekamat.Bólintottam mire újra mosolyra fakadt.Édes, szexy féloldalas mosolya még inkább rontott ellenálló képességemen.
Végül lassan eleresztett.Látta rajtam hogy alig állok a lábamon, de aztán nagy nehezen megtaláltam az egyensúlyt és egyedül is ment a megállás.
Előrement, én még mindig az imint történtek hatása alatt voltam, észre sem vettem hogy már az ajtóban áll rám várva.De aztán sikerült visszazökkennem a valóságba.Megráztam a fejem, ezáltal rendezve gondolataimat, és végre beléptem a szobába.
Az Övé is csodálatos volt, nagy tágas, nagyon tetszett akár csak az enyém.
Belépve az ajtón rögtön az ágyra esett tekintetem.Fejemben nem illendő gondolatok kezdtek el kavarogni.
Elképzeltem ahogy fekszek karrjai között az ágyban,  ahogy ölel, csókol és csak az Övé vagyok.Ismét megráztam fejem.Miket is gondolok?
Rob megköszörülte torkát, valószínűleg rájött mi is kavarog gondolataimban. Mondjuk nem lehetett valami nehéz.Itt állok az ágyat bámulva, és szaporán szedem a levegőt, ennél átlátszóbb nem is lehetnék, teljesen elárulom magamat.
Elvörösödtem, mint mindig most is könnyen zavarba jöttem, de utálom ezt.
Nem néztem Rá.Reméltem nem veszi észre  miért.De sajnos nem volt túl nagy szerencsém.
Kínos csend telepedett ránk amit végül Rob tört meg.
-Öö....., mi lenne ha innánk valamit,legalább lehűsítenéd magad.-mondta féloldalas mosollyal az arcán.
Úgy szerettem volna mondani valami ütőset, és visszavágni gonosz beszólására , de semmi nem jutott eszembe így csak bólintottam.
Úgy letöröltem volna képéről önelégült vigyorát
Rob a minibárból elővett  egy behűtött koktélt.
Felvontam a szemöldököm, tudomásom szerint ilyen nem jár a bárhoz.Hamar választ is kaptam fel nem tett kérdésemre.
-Előre rendeltem, gondoltam jól fog esni.-nevetett.
Ezt nem hiszem el, tényleg mindent kitervelt. Talán beosztása is van?Nem szóltam semmit csak kortyolgatni kezdetem az italt.
Ő is hallgatott, nem sokkal később kimentünk az erkélyre elszívni egy cigit.Most sem voltunk túl bőbeszédűek.Még akkor sem akartam elhinni hogy egy mennyire jól megtervezett, tervnek vagyok részese.
-Játsszunk!-mondta Rob így törve meg a szótlanságot.
Kíváncsian néztem rá, és vártam mit is akar kihozni ebből.
-Mondok egy szabályt és te is amit be kell tartanunk itt tartózkodásunk alatt.-fejtette ki elméletét.
Először nem tudtam mire vélni, de aztán belementem.
.Rendben én kezdem!-mondta majd egy kis gondolkodás után folytatta-Nem beszélünk Lucasról.Vedd úgy mint ha nem is lenne vőlegényed.-mondta és felém nyújtotta kitartott tenyerét.
Nem tudtam el sem képzelni mit akarhat de hamarosan el magyarázta:
-Add ide a gyűrűd!Az utazás végén visszaadom, addig viszont elrakom jó helyre.-magyarázta.
Először nem akartam teljesíteni kérését  de aztán eleget tettem neki.
Látta rajtam mennyire is vonakodom ettől, így próbált megnyugtatni.
-Nyugi, vigyázok rá, ha kell még a széfbe is beteszem.mondta komolyan.
Megforgattam a szemem, hiszen tudja hogy nem az ékszert féltem.Ez a gyűrű az egyetlen ami sokszor visszatart, emlékeztet Lukra.És hogy most nincsen az ujjamon nem tudom hogy mi lesz.
-Te jössz!Mond egy szabályt!-utasított mosollyal az arcán.
Hirtelen semmi sem jutott az eszembe, de egy kis gondolkodás után végül kiböktem.
-Rendben, az estét mindenki a saját szobájában tölti, és nincsen egymás előtt meztelenkedés.-lehet hogy hülyén hangzik de csak ez jutott eszembe.
Rob felnevetett.Nem értettem mi is olyan vicces, de inkább nem firtattam.Megkíméltem magam a szaftos gondolataitól.
Egy ideig ismét csak ültünk szótlanul.Azonban engem valami nagyon érdekelni kezdett, így egy kis hezitálás után fel is ettem neki a kérdést.
-Miért nem csókoltál meg amikor el akartam menni?-törtem meg a néma csendet.
Ő meg sem tudott mukkanni, nyilván váratlanul érte a kérdés, de hamar megtalálta szavait és visszavágott.
-Miért szeretted volna?-kérdezte felvont szemöldökkel.
Hát ez nem igaz.Nem képes egy kicsit komolyan venni.Valószínűleg észrevette rajtam hogy egy kicsit megsértődtem, ezért végre választ adott a mint feltett kérdésemre.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire meg szerettelek volna csókolni!De elhatároztam hogy nem teszek semmi olyat amit megbánhatnál, vagy ami miatt bűntudatot okozok neked.Nem teszek semmi szabálytalant csak akkor ha azt te is szeretnéd.-mondta, végig egyenesen a szemembe nézett.
Meglepődtem.Azt hittem hogy minden létező alkalmat ki fog használni az elcsábításomra.De nem így tervezi, amit nem tudok mire vélni.Még mindig tud meglepetést okozni nekem és ez tetszik!
Elmosolyodtam, nem mondtam semmit.
-Köszönöm.-szólaltam meg percekkel később.
Ő csak rám mosolygott, és megsimogatta a kezem.De nem csinált semmi "szabálytalant" ahogy azt megígért.
-Mit csináljunk?-kérdezte.
-Nem tudom.Mihez van kedved?-kérdeztem vissza.
-Amihez neked!-mondta édes mosoly közepette.
Felnevettem.Komolyan elolvadok tőle.
Már előre félek a nap hátralévő részétől, na meg a elkövetkezendő időtől....



Tudom hamarabb hoztam, de kiderült hogy egy tz elmarad így volt időm megírni.
Remélem tetszett, és kapok pár komit. :)




Puszi: csillamlany.robsten   (Dóri)

16.Fejezet

16.fejezet-Egyedül    

 

 

Kristen szemszöge:

Egyedül érzem magam.Luk elutazott, ismét.Rob azóta nem is keresett, de ez nem is csoda, én se tenném a helyében.
Ashley sokszor telefonált, de nem vettem fel.Nem akarok senkivel beszélni, egyedül akarok lenni.Így senki ne lásson.A szemeim kisírtak és karikásak.A hajam kócos, de nem érdekel.Semmi sem érdekel.Ha most meglátna így kérdezősködne de én ezt nem akarom.Hagyjon mindenki békén.Had szenvedjek magamban, senkire nincsen szükségem,csak egy valakire, de Őt nem hívhatom ide.
Aki most segíthetne rajtam valószínűleg látni sem akar.De így a legjobb, legalább is szeretném ezt hinni.
Egyszer csak megszólalt a kapucsengő.A hátam közepére kívántam most azt a személyt aki zavarni akar.Egyedül akarok lenni, ezt olyan nehéz megérteni?
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról és morcosan ajtót nyitottam.
Ash volt az ajtó túloldalán.Amikor meglátott szemei kikerekedtek.Tudtam hogy ramatyul festek, na de hogy ennyire...
-Te jó éj!Kris veled meg mi történt?-kérdezte.Hangja tele volt aggodalommal.
Nem válaszoltam, csak arrébb álltam hogy beljebb tudjon jönni.Leültem a kanapéra és vártam a kiosztást.
Nem sokáig kellett várnom.
-Tudod hogy hányszor hívtalak?Legalább hússzor de egyszer sem vetted fel.Halálra aggódtam magam!Mi van veled csajszi?Szörnyen nézel ki.-mondta legjobb barátnőm.
Nem tudtam mit is mondhatnék, így hát az igazat mondtam.
-Ash, köszönöm hogy eljöttél, de szeretnék egyedül lenni.
-Mi történt közöttetek Robbal?-kérdezte.
A mondat hallatán köpni, nyeli nem tudtam.Miből gondolja hogy Robnak köze van ehhez?Talán Ő mondta neki?
-Ezt most miért kérdezed?Már mi lenne köztünk?-kérdeztem kissé felháborodva.
-Talán azért mert mostanában ő sem veszi fel a telefont.Ne hazudj nekem Kris, nem vagyok hülye.-mondta.
Vajon mi lehet vele?Jól van?Csak erre tudtam gondolni.Ash azt mondta hogy nem veszi fel a telefont, remélem jól van, és nem érzi magát annyira rosszul mint én.Nem akarom hogy szenvedjen, főleg nem miattam.
-Kristen, nem tudom hogy mi folyik itt, de nem is az én dolgom.-mondta-De rossz rád nézni.Szeretlek csajszi, ezt tudod.Fáj így látnom téged.-vallotta be.
Annyira jól estek barátnőm szavai, ismét sírni tudtam volna.Felálltam és átöleltem barátnőmet.Ő is szorosan magához ölelt, és simogatni kezdte a hátamat.Jól esett, kicsit csillapította fájdalmamat.
Ashleyvel végig beszéltük az egész délutánt.Nagy nehezen sikerült rávennie hogy kimozduljak a négy fal közül.Elmentünk bevásárolni.Tudta hogy nem szeretem a plázákat járni így a piacra mentünk.
Jó volt a friss levegőn, most már örültem hogy átjött.Egy kis időre legalább nem az önsanyargatással voltam elfoglalva.

Rob szemszöge:

Napok óta a szobámban kuksolok.A telefonom sokszor csengett de még csak meg sem néztem hogy ki keres.Mindenki hagyjon békén.
Mindenem fájt, nem fizikailag, annál inkább lelkileg.Nem volt semmi erőm.Tonna számra vedeltem a sört, és  a pizza futár is sokszor járt mostanában az utcánkban.El akartam tűnni a világ elől, úgy sem hiányzok senkinek.
Az a nap  ezerszer is lejátszódott szemem előtt.Annyira  boldog voltam, de nem tartott sokáig.Azt mondta szeret, de úgy látszik nem eléggé ahhoz hogy ott hagyja a vőlegényét.Nem értem Kristent, de az a lényeg hogy nem akar velem lenni.Mit számít hogy szeret, ha nem lehetek vele.
Az is lehet hogy nem mondott igazat, nem is szeret, csak sajnált és nem akart megbántani.
Rengeteg minden megfordult a fejemben mostanság.
Egy biztos a nők bonyolultak, nagyon is.
Egy valamiben vagyok most csak biztos, de abban megrendíthetetlenül.Szeretem Őt, tiszta szívemből és ez változni nem fog.Fáj de egyszerűen így érzek, tudom ezzel csak fájdalmat okozok magamnak, de ezen nem tudok változtatni.Jelenleg nem is akarok.
A telefonom ismét megcsörrent.Nem akartam felvenni, de csak nem adta fel, így hát a készülékért nyúltam és kelletlenül beleszóltam.
-Igen?-kérdeztem nem valami kedvesen.
-Szia Rob ,Ash vagyok.Úgy örülök hogy végre felvetted, már sokszor kerestelek.-mondta.
-Sajnálom Ashley, de mostanában nem vagyok túl jól.-vallottam be.
-Ahogy Kristen sem.-mondta-Mi van veletek?-kérdezte aggódva.
A szertett nő neve hallatán összerezzentem.Még kimondva is fájdalmat okoz.
-Mi van vele?-kérdeztem hirtelen.Tudni akartam hogy jól van e.
-Szörnyen fest.-mondta.
Rossz volt hallani hogy szenved.Nem akarom hogy fájjon neki.De Ő döntött így, most miért bántja?Nem értem ha ez nem jó neki mért csinálja ezt, Ő választott így.Nem tudom mit gondoljak.
-Mi történt Rob,-tudakolta Ash.
Megbíztam Ashleyben, ő az egyik legjobb és legrégibb barátom.Már kis korunk óta ismerjük egymást , úgy döntöttem kiöntöm neki a szívemet.
-Az mondta hogy szeret, de még sem akar velem lenni.-mondtam szomorúan.-Nagyon szeretem Őt Ash.
Hallottam ahogyan felsóhajt.Kíváncsi voltam mit fog mondani, mit gondol most?
-Nézd Rob,Luk jó barátom.Tulajdonképpen én hoztam őket össze.Kris annyira szenvedett és szüksége volt egy támaszra így bemutattam őket egymásnak.Aztán olyan hirtelen történt minden.A randik, az eljegyzés,én a leány kérést túl korainak tartottam.Sokszor kérdeztem Krist hogy szerelmes e.Erre sosem kaptam választ.Lucas a barátom de soha sem gondoltam igazán hogy Kristen szereti, hogy szerelmes belé.-mondta.
Egy kis szünetet tartott majd folytatta mondandóját.Kíváncsi voltam minden szavára.
-Örültem hogy visszajöttél!Nem csak azért mert az egyik legjobb barátom vagy, hanem azért is mert tudtam hogy így végre tisztázni tudjátok ezt az egészet.Rossz így látni titeket, te sejtettem hogy így lesz.
Őszinte leszek veled Rob.Kristen még mindig szeret, még ha nem is vallja be magának.-mondta.
-De ha így van, miért vele akar lenni?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Talán mert fél.-mondta.
-Még is mitől félne?Nem értem ezt az egészet.-roskadtam magamba.
Ash választ adott a kérdésemre.
-Fél a fájdalomtól.Fél attól hogy ennyire szeret.Amikor elmentél iszonyatosan szenvedett.Elmondani sem tudom mennyire-mondta.-Szeret téged Rob.De fél hogy újra elveszít, hogy megint át kell élnie az mérhetetlen fájdalmat, amit elvesztésed okozott neki.Luk egy biztos támasz, és mert nem szereti annyira, még ha ezt nem is akarja bevallani , ezáltal nem is okozna akkora kínt az elvesztése.Ismerem Krist.Erős nőnek mutatja magát, de még neki is van gyenge pontja.Te!Fél szeretni téged Rob!
Azok után amit Ash mondott kezdett kitisztulni  a kép fejemben, kezdtem megérteni mit miért mondott nekem.
-De ettől nem lesz se neki sem nekem jobb.Mind a ketten szenvedünk.-mondtam.
-Tudom, de meg lehet őt érteni.Ami köztetek volt, arra a szerelem nem megfelelő szó.Talán nincs is rá megfelelő.A ti kapcsolatotok volt a legerősebb, legmélyebb amit valaha láttam.Úgy érzi nem élné túl ha újra elveszítene, így inkább szenved, reméli így könnyebb lesz.
-De így nem jó, nagyon nem jó Ashley.!-mondtam-Mit tegyek?Mit csináljak hogy bebizonyítsam mennyire szeretem és hogy soha nem hagynám el?-kérdeztem kétségbeesetten.
Hosszú ideig meg sem szólalt, csend volta vonal másik oldalán.Aztán hirtelen beleszólt a kagylóba.
-Azt hiszem van egy tervem....



Tudom nem lett túl hosszú de mivel ez ma a második fejezet remélem megértitek, és elnyerte tetszéseteket. :)
Komizni most sem tilos! XD


Jó éjt:  csillamlany.robsten.  ( Dóri)

15.Fejezet( TELJES)

15.fejezet-Csókok közepette:

Rob szemszöge:

Amikor ajkunk egymáshoz ért, féltem a visszautasítástól.
Kris kezét mellkasomra támasztotta.Gyengéd csókot lekeltem szájára.Először nem viszonozta, aztán mint ha minden megváltozott volna.Kezét elvette testemtől, és ujjaival hajamba túrt.Közelebb vont magához.
Meglepett tette, de mérhetetlenül boldog is voltam.Ajka játékba lendült az enyémmel.Szinte faltuk egymást.
A fellegekben éreztem magam, belül ujjongtam.Nem tudtam elhinni hogy tényleg viszonozza csókom, hogy Ő is akarja.
Nyelvemmel végigsimítottam felső, majd alsó ajkán, így kérve bebocsátást.Meg is kaptam.Nyelvünk táncot járt, őrjítő táncot.
De sajnos el kellett válnunk egymástól.Mind ketten kapkodtuk a levegőt.Egymás tekintetét fürkésztük.Nem sok mindent tudtam kiolvasni gyönyörű szemeiből.Csak meredtek rám.Aztán hirtelen megszakította a szemkontaktust.
Megijedtem, féltem hogy megbánta.Hogy elrohan.
Szipogást hallottam.Álla alá nyúltam így kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.Sírt.Könnyei utat törtek szépséges arcán.
Megbántottam, hülye vagyok.Nem kellett volna megcsókolnom, mit is gondoltam?Okoltam magam.
Hüvelykujjammal letöröltem könyncseppjeit.Meg akartam vigasztalni, így végigsimítottam karján.Érintésem nyomán libabőrös lett.
-Rob ne.....ne csináld ezt velem, kérlek!-szipogta.
-Lucas miatt, vagy mert nem akarod?-kérdeztem.
Kris lehajtotta a fejét, nem nézett a szemembe.
-Ez bonyolult!És amúgy is mind egy nekem vőlegényem van, nem tehetem ezt.-mondta és felnyújtotta gyűrűs ujját, igazolva állítását.
Megfogtam kezét, és összefontam ujjainkat.Mélyen a szemébe néztem, látni akartam hogyan reagál.Megremegett, pontosan úgy mint régen.Nem akartam elhinni.Talán még mindig szeret.Újra remény csillant meg előttem.Hiszen engedte hogy megcsókoljam, és még viszonozta is.Tudnom kell hogy mit érez.
-Ha a szemembe mondod hogy már semmit sem jelentek neked, hogy már nem szeretsz akkor békén hagylak ígérem.Csak azt kell mondanod hogy nem szeretsz és elengedlek.-leheltem nyakába.
Ismét összerezzent.Hosszú percekig meg sem szólalt.
Lába remegett, úgy éreztem ha most nem fognám erősen, menten összeesett volna.Derekánál fogva tartottam.
-Kris, mondj valamit, kérlek.Válaszolj!-utasítottam gyöngéd hangon.
Arca szomorú volt, tekintet könnyeitől csillogott.Nem sok hiányzott ahhoz hogy újra sírásban törjön ki.
-Kérlek!-mondtam újra.-Csak mond hogy már nem szeretsz, és elmehetsz.
Ekkor újra rám nézett végre.
-Nem szoktam hazudni!-lehelte alig hallhatón.
Nem akartam hinni a fülemnek.Szóval szeret.
Hirtelen kiszakította magár karjaimból és futásnak eredt.Szerencsére nem volt olyan gyors, így utol tudtam érni.
Elkaptam karjánál fogva, és gyengéden egy fának támasztottam.
Senki nem volt már rajtunk kívül a parkban.Csak mi.Későre járt már.
Derekára tapasztottam a kezem , és ismét megcsókoltam.El akart taszítani, de olyan erőtlen próbálkozás volt hogy nem törődtem vele.Még közelebb vontam magamhoz.Ekkor már nem ellenkezett.Nyelvünk ismét intenzív táncot járt egymás szájában.
Ebben  a percben nagyon boldog voltam, hiszen újra a karjaimban tarthatom.
-Szeretlek.... nagyon szeretlek.-mondtam két csók között.
Ekkor Ő is kimondta, bár már tudtam de az szájából hallva egészen más volt:
-Szeretlek Rob, és is nagyon szeretlek!-újra ajkára tapadtam.
Nem tudom meddig csókolhattuk egymást, de nem is érdekelt, csak Ő és én voltunk, annyi idő után.Újra azt éreztem hogy élek, és hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
Azonban nem tarthatott sokáig örömöm, ugyan is félbeszakítottak.....

Kristen szemszöge:

Telefonom a legrosszabb pillanatban  megcsörrent.Először nem nagy jelentőséget tulajdonítottunk neki, folytattuk tovább tevékenységünket.Azonban valaki nagyon kitartó volt, nem akarta letenni, így hát végül kelletlenül elváltam Rob puha ajkaitól.
Felsóhajtottam, és nagy nehezen előbányásztam nadrágom zsebéből a készüléket.
-Igen?-szóltam bele kissé morcosan.
-Szia kicsim, hol vagy?Későre jár már, nincs semmi baj?-kérdezte Lucas.
Amint meghallottam hangját, eluralkodott rajtam a bűntudat.Akár mennyire is jó volt csókolóznom Robbal, és minden porcikám folytatná ez nem helyes.Lehajtottam fejem, nem akartam az előttem álló személy szemébe nézni.
-Nem, dehogy is semmi baj nincsen.-nyugtattam meg vőlegényem -Ashleynél vagyok, vásárolgattunk egy kicsit.-hazudtam.
-Értem, mikor jössz haza?Hiányzol.-mondta.
-Nem sokára indulok.És te is hiányzol nekem.-válaszoltam.Az második mondatnál, Rob összerezzent, tudtam hogy fájt neki amit mondtam.Felnéztem rá és eltátogtam egy "sajnálomot".
Ő erre hátralépett, így hagyva teret nekem.
-Rendben, siess már várlak.-szólt bele  a kagylóba.
Miután letette a telefont, nem tudtam mit is csináljak.Csak álltam Rob előtt, aki engem pásztázott tekintetével.Nem tartottam a szemkontaktust.Cipőmet tüntettem ki figyelemmel.Rob nagyot sóhajtott, majd megszólalt.
-Most mi  lesz?-kérdezte kesernyés hangon.
Egy kis ideig hezitáltam, majd választ adtam kérdésére.
-Nem tudhatja meg...-ennyit mondtam csupán.Arcára fájdalmas vigyor ült ki.
Nem mondott semmit. A csend kezdett kínos lenni, nem tudtam mit is tehetnék.
-Rob,...nekem vőlegényem van!Én...én nem tehetem ezt.-mondtam.
-Úgy akarsz tenni mint ha semmi nem történt volna?-kérdezte.Hangjában némi gúny is volt.
-Mi mást tehetnék?-kontráztam rá.
Jó ideig csendben álltunk egymás előtt.Nem bántam meg semmit.A mai nap volt hosszú idő után a legboldogabb.Hogy vele lehettem, mindennél fontosabb a számomra.De nem hagyhatok mindent hátra, nem dobhatom csak úgy a kukába az eddigi életem.Tudom ez hülyén hangzik, hiszen előttem áll az a férfi akit tiszta szívemből szeretek, és aki mellett lennék a legboldogabb az életben.
Hogy miért nem Őt választom, hogy miért hezitálok?
Talán azért mert mindig is szerettem elszúrni az életem.Vagy mert gyáva vagyok.
Szeretem Lucast, de közel sem annyira mint Őt. Luk támaszt nyújtott nekem a nehéz időkben, és ezt soha sem fogom tudni meghálálni.De amióta visszajött Rob egyre inkább rá kellett jönnöm hogy amit Lucas iránt érzek az nem szerelem, és talán ezt mindig is tudtam.De jó volt hogy ott volt nekem.Lehet hogy ez önzőség de azt hiszem soha sem szerettem, csak jól esett hogy mellettem van, hogy támogat.
Nem hagyhatom el, csak úgy nem.És ezt neki is meg kell értenie.
Még mindig csend uralkodott közöttünk, tudtam megbántottam, hogy nem erre számított.
-Mennem kellene.-mondtam alig hallhatóan.
-Hazakísérlek.Késő van és sötét, nem mehetsz egyedül.-ragaszkodott hozzá.Elmosolyodtam.
-Már nem vagyok kisgyerek.Nagy lány vagyok.-mentegetőztem.
-Nem érdekel.Elkísérlek.-mondta ellentmondást nem tűrően.
Néma csendben  ballagtunk egymás mellett, egy szót sem váltottunk egész úton.Már a sarkon jártunk amikor Rob hirtelen megállt az út közepén és nem szándékozott tovább jönni.Megfordultam és kérdő tekintettel néztem rá.
-Innen nem megyek tovább.Nehogy meglásson.-célzott Lucasra.-Ne felejtsd el felhívni Asht és egyeztetni vele.-hangjában némi megvetés és mérhetetlen szomorúság hallatszott.
Nem mentem tovább.Csak álltam vele szemben.Tudtam mondanom kellene valamit, de olyat nem tudok úgy sem amit szeretnék és amit Ő szeretne, így csak néztem Őt.
Az eső hirtelen megeredt, úgy ömlött mintha dézsából öntenék, de mi csak álltunk ott.Nem érdekelt a zápor, sem hogy fázom.Lábam mint ha földbe gyökerezett volna, nem tudtam és nem is akartam mozdulni.Tudtam ha elmegyek mindennek vége lesz.Ez a csodálatos nap csak emlék marad számunkra.Én hazamegyek Lucashoz, vele töltöm az éjszakát, és csak ábrándozhatok arról hogy Ő ölel.
De nem tehettem mást, nem tehetek mást akármennyire fáj is.És csak remélni tudom hogy egyszer meg fogja ezt érteni.
Az eső nem csendesedett, nem akart elállni.Ruháink teljesen eláztak, de egyikünket sem zavarta.
Tudtam mennem kell, Luk aggódni fog.
-Sajnálom!-mondtam és elindultam az kanyargós utcán.
A sarkon még visszanéztem.Még mindig ott állt.És engem nézett.Végül befordultam az utcánkba.

Fájt a szívem, szenvedtem legbelül és tudom hogy ez mindig is így lesz.De így a  helyes.
Mi nem lehetünk együtt.Lehet hogy ezt még nagyon meg fogom bánni, sőt biztos, de most úgy gondolom hogy ez a helyes, és így kell cselekednem.
Az nap éjjel könnyek között aludtam el.És az elkövetkezendő napok sem  teltek kellemesebben.
Lucas visszautazott a betegéhez, és pedig ki sem mozdultam a házból.Legszívesebben meghaltam volna.Nélküle csak szenvedek.
Szenvedek mert tiszta szívemből szeretem, és minden percben rá gondolok, vele akarok lenni és hozzá vágyom.Félek beleőrülök ebbe.
Nincsen olyan nap amikor nem sírok, még akkor is mikor Lucas itthon volt.Elbújtam a fürdőszobába és utat engedtem könnyeimnek.
Vajon Ő hogy van, most mit érezhet.....


Pár komit lécci! XD

Puszi:  csillamlany.robsten   (Dóri) :)

15.Fejezet( RÉSZLET)

15.fejezet-Csókok közepette:

Rob szemszöge:

Amikor ajkunk egymáshoz ért, féltem a visszautasítástól.
Kris kezét mellkasomra támasztotta.Gyengéd csókot lekeltem szájára.Először nem viszonozta, aztán mint ha minden megváltozott volna.Kezét elvette testemtől, és ujjaival hajamba túrt.Közelebb vont magához.
Meglepett tette, de mérhetetlenül boldog is voltam.Ajka játékba lendült az enyémmel.Szinte faltuk egymást.
A fellegekben éreztem magam, belül ujjongtam.Nem tudtam elhinni hogy tényleg viszonozza csókom, hogy Ő is akarja.
Nyelvemmel végigsimítottam felső, majd alsó ajkán, így kérve bebocsátást.Meg is kaptam.Nyelvünk táncot járt, őrjítő táncot.
De sajnos el kellett válnunk egymástól.Mind ketten kapkodtuk a levegőt.Egymás tekintetét fürkésztük.Nem sok mindent tudtam kiolvasni gyönyörű szemeiből.Csak meredtek rám.Aztán hirtelen megszakította a szemkontaktust.
Megijedtem, féltem hogy megbánta.Hogy elrohan.
Szipogást hallottam.Álla alá nyúltam így kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.Sírt.Könnyei utat törtek szépséges arcán.
Megbántottam, hülye vagyok.Nem kellett volna megcsókolnom, mit is gondoltam?Okoltam magam.
Hüvelykujjammal letöröltem könyncseppjeit.Meg akartam vigasztalni, így végigsimítottam karján.Érintésem nyomán libabőrös lett.
-Rob ne.....ne csináld ezt velem, kérlek!-szipogta.
-Lucas miatt, vagy mert nem akarod?-kérdeztem.
Kris lehajtotta a fejét, nem nézett a szemembe.
-Ez bonyolult!És amúgy is mind egy nekem vőlegényem van, nem tehetem ezt.-mondta és felnyújtotta gyűrűs ujját, igazolva állítását.
Megfogtam kezét, és összefontam ujjainkat.Mélyen a szemébe néztem, látni akartam hogyan reagál.Megremegett, pontosan úgy mint régen.Nem akartam elhinni.Talán még mindig szeret.Újra remény csillant meg előttem.Hiszen engedte hogy megcsókoljam, és még viszonozta is.Tudnom kell hogy mit érez.
-Ha a szemembe mondod hogy már semmit sem jelentek neked, hogy már nem szeretsz akkor békén hagylak ígérem.Csak azt kell mondanod hogy nem szeretsz és elengedlek.-leheltem nyakába.
Ismét összerezzent.Hosszú percekig meg sem szólalt.
Lába remegett, úgy éreztem ha most nem fognám erősen, menten összeesett volna.Derekánál fogva tartottam.
-Kris, mondj valamit, kérlek.Válaszolj!-utasítottam gyöngéd hangon.
Arca szomorú volt, tekintet könnyeitől csillogott.Nem sok hiányzott ahhoz hogy újra sírásban törjön ki.
-Kérlek!-mondtam újra.-Csak mond hogy már nem szeretsz, és elmehetsz.
Ekkor újra rám nézett végre.
-Nem szoktam hazudni!-lehelte alig hallhatón.
Nem akartam hinni a fülemnek.Szóval szeret.
Hirtelen kiszakította magár karjaimból és futásnak eredt.Szerencsére nem volt olyan gyors, így utol tudtam érni.
Elkaptam karjánál fogva, és gyengéden egy fának támasztottam.
Senki nem volt már rajtunk kívül a parkban.Csak mi.Későre járt már.
Derekára tapasztottam a kezem , és ismét megcsókoltam.El akart taszítani, de olyan erőtlen próbálkozás volt hogy nem törődtem vele.Még közelebb vontam magamhoz.Ekkor már nem ellenkezett.Nyelvünk ismét intenzív táncot járt egymás szájában.
Ebben  a percben nagyon boldog voltam, hiszen újra a karjaimban tarthatom.
-Szeretlek.... nagyon szeretlek.-mondtam két csók között.
Ekkor Ő is kimondta, bár már tudtam de az szájából hallva egészen más volt:
-Szeretlek Rob, és is nagyon szeretlek!-újra ajkára tapadtam.
Nem tudom meddig csókolhattuk egymást, de nem is érdekelt, csak Ő és én voltunk, annyi idő után.Újra azt éreztem hogy élek, és hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
Azonban nem tarthatott sokáig örömöm, ugyan is félbeszakítottak.....


Remélem sikerült felcsigáznom benneteket ezzel a kis szösszenettel!Tudom gonosz vagyok!De azért remélem szerettek. XD




Jó éjt:   csillamlany.robsten.

14.Fejezet (átnézve)

  14.fejezet-Édes nap:

Rob szemszöge:

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem.A múlt éjjel rengeteget ittam, de ahhoz sajnos közel sem eleget hogy ne emlékezzek a tetteimre.Pedig most úgy érzem sokkal jobb lenne ha nem emlékeznék.Tudatomnál voltam, egész végig.Megbántottam Krist.Nagyon!Hatalmas barom voltam.A pia elég erőt adott ahhoz hogy őszinte tudjak vele lenni, de sajnos az empátia teljes szépsége nélkül.
Úgy bántam vele ahogy soha sem akartam.Bocsánatot kell kérnem, ezt jóvá kell tennem.
Így hát kezembe vettem a telefont és tárcsázni kezdtem.A készülék kicsöngött.Féltem hogy talán nem kíváncsi rám és fel sem veszi, de aztán meghallottam édes hangját a vonal más másik oldalán.
-Mi van Rob, mit akarsz?-kérdezte nem túl kedves hangon.De ezt most nagyon is megérdemeltem.Erőt vettem magamon és beleszóltam a készülékbe.
-Szia Kris. Beszélhetnénk?-kérdeztem bizonytalanul.
-Most is azt csináljuk nem?-mondta flegmán.-Talán nem foglalt le eléggé a kis szőke?-vetette oda nekem.
Oh, hát igen a csaj.Igazából fel sem hoztam a lakásomra.Hidegen hagyott, amint megláttam Krist rögtön elment a kedvem az egésztől.Csak húzni akartam Őt.Kíváncsi voltam mit szól majd.
-Hahó, Rob itt vagy még?Lerakom!-mondta türelmetlenül.
-Ne, kérlek!Itt vagyok.Találkozhatnánk?-kérdeztem félve a reakciótól.
-Minek?Talán nem rúgtál elég nagyot belém?-monda
-Sajnálom a tegnap estét!Hatalmas bunkó voltam, sokat ittam és nem gondoltam komolyan.-mentegetőztem.Reméltem nem csapja rám a telefont.
-Azt mondják hogy a részegek őszinték.
Ezen nevetnem kellett.Hatalmas közhely de tapasztalatból mondom hogy ez tényleg így van.
-Ez igaz.-mondtam-De bunkóvá is tesz.
Hallottam ahogy halkan felnevet.Jó érzés töltött el csilingelő hangja hallatán. Imádom ezt a nőt, megőrülök érte.És mindent megadnék azért hogy újra ez enyém legyen.Bár újra a karjaimban tarthatnám, ölelhetném, csókolhatnám vagy csak egyszerűen megérinthetném tudva hogy ő csak is az enyém, hogy hozzám tartozik.
De ez mára sajnos már csak a képzeletem szüleménye.
-Nem tudom miért, mondom most ezt, de rendben.Találkozzunk.Luk ma bemegy a kórházba úgy hogy szabad vagyok.-szólalt meg édes hangon.
Mérhetetlenül boldog voltam.Talán  még sem szúrtam el mindent, talán nem utál annyira.
-Köszönöm.Neked mikor jó?-kérdeztem vidáman.
-Egy óra körül?Ha neked jó akkor nekem is.A parkban várlak.-mondta.
-Rendben, nekem tökéletes.És tényleg köszönöm hogy nem csaptad rám a kagylót.-mosolyogtam.
-Hát nem sok hiányzott hozzá Pattinson.-mondta viccesen-Szia, akkora parkban.-köszönt el.
-A parkban.-ismételtem-Szia Kris.-tettem le a telefont.
Boldog voltam,  talán helyrehozhatom amit tegnap rendesen elszúrtam.És úgy látszik még sem utál annyira.
Rájöttem hogy bár nagyon szeretem és fáj Őt mással látni, de az a fontos nekem hogy Ő boldog legyen.És lehet hogy semmi nem lehet már közöttünk, csak barátság, de ha a közelemben van akkor érzem csak igazán hogy élek.Amikor Los Angelesben voltam nem telt el úgy nap hogy nem gondoltam volna rá.Egész nap azon járt az agyam hogy most mit csinálhat, kivel lehet, hol van éppen.Nem is éltem az életem.Csak bezárkóztam a négy fal közé és róla ábrándoztam, és emésztettem magam.
Szóval rossz hogy nem velem van, de legalább láthatom Őt.És beszélhetek vele, ami nekem mindennél fontosabb.
Amikor elmentem Lucashoz fájt hogy meg kell arról győznöm hogy fogadja vissza életem szerelmét, de ha boldog akkor egy részem ami érte felel, örül. Már nem szeret engem, de legalább boldog.
Készülődni kezdtem, mivel nem soká ott kell lennem a parkban.Bevallom izgultam, féltem a reakciójától hogy mit fogok majd mondani, mennyire neheztel rám.De örültem is, hogy szóba áll velem, és hajlandó találkozni velem, legalább annyira nem gyűlölt meg.
Hamar elkészültem, soha sem voltam az a piperkőc típus.A hajamba egy jól irányzott mozdulattal beletúrtam, mint mindig.Sokszor viccelődött Kristen azzal hogy ez már a névjegyemmé vált.És hogy fertőző mert neki is szokásává vált.Mindig mosoly kúszik az arcomra ha meglátom beletúr a hajába.Mára nála is felvett szokássá vált.
Gyalog indultam a parkba.Mikor odaértem még nem volt ott.Így hát leültem egy padra, és várakoztam.Nem sokat kellett ücsörögnöm hamar megláttam Őt.
Gyönyörű volt mint mindig.Kedvem támadt volna odafutni hozzá és megcsókolni, de mivel már nem hozzám tartozik ezt nem tehettem meg.Ez mindig szomorúvá tesz.
Nagy léptekkel közeledett felém, és én felálltam a padról úgy fogadtam.Amikor odaért hozzám egy puszit nyomtam édes arcára.Amint ajkam hozzá ért éreztem csodás illatát.Parfümje illata orromba kúszott.Jól ismertem ezt az aromát, még tőlem kapta az egyik születésnapjára, és mivel mindig mondtam hogy mennyire szeretem ezt használta állandóan.Boldogsággal töltött el hogy mái napig ezt használja.
Alig bírtam magammal, legszívesebben nyakába csókoltam volna, de nem tehettem, gyorsan hajoltam el tőle, mert hatalmas volt a kísértés.De szerencsére sikerült megállnom, és türtőztettem magamat.
Kristen reakciója érdekes volt számomra.Elpirult amikor megpusziltam. Valahogy ez jól esett nekem, valamilyen hatással még is csak vagyok rá.Ez a gesztus nagyon is imponált nekem.
-Szia.-mondtam vidáman.
-Szia.-köszönt Ő is.
Nem tudtam hogy mit is mondjak de végül össze szedtem gondolataimat, és erőt véve magamon belevágtam a közepébe.
-Köszönöm hogy eljöttél.Nagyon sajnálom amit mondtam tegnap.Szörnyen viselkedtem, bunkó voltam veled pedig nem szolgáltál rá.-mondtam félve válaszától.
-Nem, cáfolom meg.-viccelődött.-Nem haragszom, részeg voltál.-enyhült meg.
--Ez nem mentség arra ahogyan viselkedtem, szégyellem magam.
-Rob , hé nem tartozol nekem magyarázattal, persze rosszul esett de nem neheztelek rád.Erre ne is fecséreljük a szót.Ahhoz hogy én meggyűlöljelek sokkal több kell.Ismerlek, tudom hogy ha iszol a pia beszél belőled.Ne emészd magad e miatt.Tényleg nem haragszom.-mondta biztatóan.
Elmosolyodtam.Nagyon jól estek szavai.Ösztönösen cselekedtem, átöleltem.Ő viszonozta gesztusomat, azonban volt benne egy kis tartózkodás, de teljesen megértem hiszen vőlegénye van.
 -Lucas tudja hogy itt vagy?-kérdeztem.
-Nem számolok be neki minden lépésemről.A menyasszonya vagyok nem pedig  kiskutyája.Tudod hogy senki nem szabhatja meg nekem hogy hova megyek és mit csinálok.-mondta indulatosan.
Felnevettem.
-Ez igaz, saját tapasztalatból mondom.-helyeseltem.Ő is nevetni kezdett.Gyönyörű mosolya melegséggel öntött el.Bár tudná hogy mennyire szeretem.
-Egyébként nem zavarná hogy itt vagyok.-tette hozzá.
-És a tegnap esti barátnőd?Ő mit szól ahhoz hogy nem vele vagy?-kérdezte.Hangjából enyhe megvetés sugárzott.És a barátnő szónál grimasz csúfította arcát.
Nevetnem kellett.Még hogy a barátnőm?Az a ribanc a lába nyomába sem érhet.Az csak pillanatnyi elmezavar volt az alkohol hatására, semmi több.
-Mi olyan vicces?- kérdezte kelletlenül.
-Komolyan azt mondtad hogy a barátnőm?-kérdeztem mosoly közepette.
-Miért talán nem:Mi az nem volt elég jó az ágyban?-mondta inmár Ő is mosollyal az arcán.
-Nem történt semmi.Már a bár után elhajtottam.-mondtam.
Kristen arcán döbbenet és az érthetetlenség keveréke uralkodott.Nem igazán értettebb miért tettem volna ezt.
-Miért?Úgy tűnt jól el vagytok!-mondta.De, mintha egy kicsit megkönnyebbült volna.De biztosan csak bebeszélem magamnak.Azt látom amit szeretnék, nem a valóságot.
-Nem pont az én ízlésem volt.Csak a pia miatt foglalkoztam vele.Józanon valószínűleg észre sem vettem volna.-mondtam Kris szemébe nézve.
-Csodálkoztam is hogy miért pont ő?Egy olcsó sarok széli nőcskének nézett ki.
Ezen mind a ketten csak nevetni tudtunk.
-De azért örülök hogy nem ismerkedtél meg vele közelebbről.-mondta lehajtott fejjel.
Gondoltam ezt nem firtatom tovább, így hát más irányba tereltem a beszélgetést.
-Mit szólnál egy fagyihoz?-kérdeztem.
-Jól esne köszönöm.-válaszolta széles mosollyal az arcán.
Így hát el is mentünk fagylaltért.Én fizettem, ez volt a legkevesebb.Leültünk egy padra és ott nyaltuk el az édes finomságot.Nagyon jól éreztem magam.
Kristen arca fagyis lett így hát megpróbáltam letörölni.Kínosra sikeredett a jelenet.Ujjammal leszedtem az édességet, és ezután lenyaltam kezemről.Kris mind eközben figyelte tettemet.Izgatóan alsó ajkába harapott.Teljesen megőrjít mikor ezt csinálja.Mára már sokadszorra fegyelmeztem magam nagy nehezen.
Gyorsan elkapta a tekintetét, én pedig elmosolyodtam szégyenlősségén, régen is mindig ilyen volt, pedig már évek óta ismerem, könnyű Őt zavarba hoznom . Ez az egyik tulajdonsága amit imádok benne.
Megláttam két szabad hintát így megragadtam Kris kezét és odavezettem.
-Rob, hé mit csinálsz?Nem vagyunk már óvodások.-mondta kacagva.
-Ugyan már, engedd el egy kicsit magad!Szórakozzunk.-utasítottam mosolyogva.
Ő csak vállat vont majd végül beleegyezett.
Nagyon jól szórakoztunk.Olyan volt mint ha újra gyerekek lennénk, az élet gondjai nélkül, szabadon.És hogy ezt vele élhettem át még mesésebbé tette a napomat.
Az idő gyorsan repült , és azon kaptuk magunkat hogy ránk esteledett.
Ideje volt hazaindulni.
Kezdett hűvös lenni, a szél szárnyra kapott.Odaadtam Krisnek a bőrdzsekim nehogy megfázzon.Bár először visszautasította, de aztán elfogadta, és vállára terítettem az anyagot.
Olyan idilli volt a pillanat.A szelő egy hajszálat az arcába fújt, így hát végigsimítottam puha bőrén és félrefésültem barna hajzuhatagát.
Kristen ismét elpirult, ma már sokadjára.Szemei tekintetemet fürkészték.Ajkai résnyire nyíltak, mintha csak hívogattak volna.
Hatalmas volt a kísértés.A mai nap sokszor sikerült legyűrnöm de most ebben a percben úgy éreztem felülkerekedik rajtam.
Úgy döntöttem megteszem, lehet hogy nagyon meg fogom bánni, de most vagy soha.
A távolság vészesen fogyott közöttünk.Már csak centik választottak el puha ajkaitól, nem hátrált meg, végig szemembe nézett.
Erőt vettem magamon, és megcsókoltam..... 

Hamarabb hoztam a fejezetet, de mivel kész lettem úgy döntöttem felteszem.Remélem tetszik és kapok pár komit!:)

puszi: csillamlany.robsten

13.Fejezet

13.fejezet-Talán féltékeny vagy?

 Reggel kipihenten ébredtem.A nap sugarai beszűrődtek az ablakon, kellemesen simogatva bőrömet.Boldog voltam.Örültem hogy hazajött, mos végre azt érzetem hogy minden rendben van.
Lucas még aludt, de én már nem tudtam így halkan felöltöztem és elmentem bevásárolni ugyan is teljesen üres volt a hűtő.
A boltba gyalog mentem, sikeresen lekéstem a buszt.Szuper, káromkodtam egy sort majd elindultam gyalog.
Sok mindent vásároltam.A szatyrokat alig bírtam el, majd leszakadt a kezem.Ezért úgy döntöttem hogy visszafele mindenképpen buszra szállok, így hát a buszmegállóban vártam.Miközben várakoztam telefoncsörgésre lettem figyelmes.A kijelzőn Ash neve állt.Lelkesen vettem fel, mert már régen beszéltünk.
-Szia csajszi  mi a helyzet?-kérdeztem vidáman.
-Hello Stew!Mire fel ez a nagy öröm?-kérdezte barátnőm.
-Hajajj, ennyire hallatszik?
-Hát, eléggé.Szóval mi újság?-tudakolta Ash.
-Képzeld, Lucas hazajött.-mondtam boldogan, és arcomra hatalmas mosoly kúszott.
-Na, ez tényleg jó hír, most már értem miért vagy ennyire lelkes.Örülök hogy boldog vagy!
-Köszönöm.Végre te is rátalálhatnál valakire.-mondtam.
-Hát igen, jó lenne.Hiányzik már egy kis gyengédség, na meg társaság.-mondta kissé szomorkás hangon.
-De apropó társaság, azért is hívlak mert ma este buli lesz.Az egyik bárba megyünk, és nagyon jó lenne ha te is eljönnél.Hozd magaddal Lukot is.
-Ez jól hangzik.Majd megemlítem neki, és ha benne van akkor részemről rendben.-mondtam
-Jó, majd hívj hogy mi van.És jó lenne ha eljönnél, régen beszéltünk már..Hiányzol Kris baby.-csendült fel Ashley vidám hangja.Én is elmosolyodtam ennek hallatán.
-Nekem is hiányzol Ash.És valahogyan csak rábeszélem Lucast a partira.Tudod meg vannak az eszközeim.-mondtam ravasz vigyorral az arcomon.
Hallottam ahogyan felnevet, tudja hogy ha valamit akarok akkor azt el is érem, már túl rég óta ismer.
-Rendben.Abban biztos vagyok hogy menni fog.Akkor majd hívj!
-Rendben.Szia, leteszem mert itt a buszom.-mondtam.
-Oké.Vigyázz magadra.-mondta barátnőm majd letette a telefont.
A busz aránylag hamar hazavitt.Nem sok lámpánál kellett megállnunk .
Mikor beléptem a házba Lucasba botlottam.Édes mosollyal az arcán fogadott, és csókkal jutalmazott meg.
-Korán keltél.Szomorú voltam amikor felkeltem de nem voltál mellettem.-mondta durcásan.
Arca láttán nevetnem kellett.Úgy festet mint egy ötéves akit megfosztottak a kedvenc játékszerétől.
-Mi az, még ki is nevetsz?-tett rá még egy lapáttal.
-Ó, ne haragudj!Biztosan ki tudlak valahogy engesztelni.-mondtam egy ravasz vigyor kíséretében.
-Hát, találunk rá módot, amiatt ne aggódj.
Mind a ketten nevetésben törtünk ki.Ajka újból enyémre tapadt, és miután egy heves csókot váltottunk, indultam is a konyha irányába kipakolni a szatyrokat.Vagy is csak indultam volna mert szerelmem visszarántott.Arca újból szomorúságot tükrözött.Komolyan mint egy kisgyerek.De én  nagyon is szeretem ezt a gyereket.
-Hé, most meg hová mész.Mi lesz azzal a kárpótlással?Nem szökhetsz meg ..
-Ki beszél itt menekülésről.A kiengesztelésen dolgozom.Ugyan is megyek és összeütök egy remek reggelit.-mondtam.
-Én egészen másra gondoltam kiengesztelés gyanánt.-okoskodott.
-Azt el tudom képzelni, de éhes vagyok, és szerintem te is, és bizonyos dolgok később is ráérnek.Mennem kell, mert megromlik a hús ha nem rakom hűtőbe.-mondtam neki, majd adtam szájára egy puszit és indultam a konyha irányába.Immár sikeresen el is jutottam oda.Bár hallottam ahogy felsóhajt, de végül hagyta hogy elkészítsem a reggelit.
Egészen finomra sikeredett.Nem mondom hogy egy nagy tehetség vagyok főzés terén, de azért nem vallottam még soha sem kudarcot.Miután jóízűen elfogyasztottuk az ételt, megemlítettem Lucasnak a bulit amit Ash mondott.
Nagy meglepetésemre szinte azonnal belement.Még örült.Azt mondta hogy már nagyon régen nem bulizott, így végre szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Ennek nagyon örültem.
Hamar fel is hívtam barátnőmet, aki szinte ujjongott.Megbeszéltük az időpontot, és a helyszínt.
Már nagyon vártam az estét.A nagy gyorsan telt.Lucassal sétáltunk egyet a parkban.Nagyon jól éreztük magunkat.Mindent bepótoltunk amit nem tudtunk megtenni az utazása alatt.Gyönyörű volt az idő.
Az nap gyorsan elszállt és már csak azon kaptam magam hogy este van.Készülődni kezdtünk.
Este nyolcra beszéltük meg Ashsel, így hát már jóval előtte készülődni kezdtem.
Nem akartam nagyon kiöltözni, mivel egy bárba megyünk így nem vettem fel koktélruhát, az túlságosan elegáns lett volna.Inkább a kényelem mellett döntöttem.
Egy kissé mintás farmert vettem fel, egyszerű fekete rövid ujjúval.Hozzá egy enyhén magas sarkú cipőt, és egy szögecses táskát.Kabátként pedig egy blézert vettem magamra.Ami laza, még is elegáns megjelenést kölcsönzött.

Kris összeállítása

A sminkkel sem bajlódtam túl sokat .Egy kis szemhéjpúder meg egy leheletnyi szempillaspirál, és már készen is álltam az indulásra. A hajamat egyszerűen csak leengedtem, tegnap mostam meg így nem kellett semmit sem csinálnom vele.
Lucas is elkészült.Egy ing és egy farmernadrág volt csupán rajta.Nagyon jó nézett ki, és ezt szóvá is tettem.
- Nézzenek oda, mesésen festesz.-mondtam szerelmemnek.Aki elmosolyodott és egy csókkal ajándékozott meg.
-Te pedig gyönyörű vagy!De ez nem újdonság.-mondta édesen.
Éreztem hogy elpirulok.Nagyon jól  estek a szavai.Látta hogy zavarba hozott és újból ajakamra tapadt.
-Imádom hogy olyan könnyen zavarba jössz.-suttogta a fülembe egy két csók között.Felnevettem.
-Hát én annál kevésbe.-mondtam vidáman.
-Induljunk, el fogunk késni.-mondtam miután elszakadtunk egymás ajkaitól.Lucas bár morcos lett de eleresztett és indultunk is  a bárba.
Taxival mentünk.A sofőr aranyos volt így borravalót is adtunk neki.Azt mondta hogy ha kellene máskor is egy fuvar akkor hívjuk őt, mert olcsóbban dolgozik mint  a legtöbbek .És igazat is mondott, így el is raktuk a névjegyét.
A bár szép volt.És tiszta, nem olyan mint amilyenre számítottam.Amint beléptem szememmel keresni kezdtem Ashley.Hamar meg is találtam.Gyorsan oda is siettünk hozzá.
Ash szinte a nyakamba ugrott annyira örült hogy eljöttünk.
-Jaj olyan jó hogy itt vagytok.-mondta-foglaljatok helyett.
Le is ültünk az asztalhoz, ahol már voltak páran. Ott volt Kellan, Jackson, Tom,Nikki és még jó páran a bandából.
Ők már ismerték Lukot így üdvözölték is egymást.
Miután rendeltünk pár italt, néhányan táncolni mentek.Engem is hívtak de még nem volt hozzá kedvem, ahoz nekem több pia kell.Végül csak Ash meg én maradtunk az asztalnál.
Jól elbeszélgettünk, és közben sorra fogytak az italok.Egyszer csak  olyas valakit pillantottam meg a tömegben akit nagyon nem szerettem volna itt látni.A szemem Robon akadt meg, aki éppen egy szőke ciciababa száját foglalta le.A gyomrom görcsbe rándult.
Akaratlanul is fájt amit ott láttam.A szívembe mintha kést szúrtak volna, sírni volt kedvem de visszafojtottam könnyeimet.Nagy nehezen erőt vettem magamon, össze kell szednem magam, Luk így nem láthat meg.
Eszembe jutottak Rob szavai.Azt mondta hogy szeret, hogy még mindig szeret .De a látszat nagyon nem erről árulkodik.Hazudott, vagy csak nagyon jól titkolja az érzéseit.Úgy éreztem nem bírom, hogy el kell mennem, mert ha tovább maradok és nézem ahogy ezek falják egymást akkor nem bírom ki sírás nélkül.
Fájt látni hogy mást csókol, hogy mást ölel át.Megszakadt a szívem, hogy ezt látnom kell.El akartam futni de nem tehettem.
-Kris, hé mi a baj?-tudakolta Ash.Én csak megráztam a fejem és nagy nehezen szólásra nyitottam a számat.
-Nem azt mondtad hogy Rob nem lesz itt?-kérdeztem barátnőmtől.
-De, én nem hívtam meg.-mondta.-biztosan véletlenül van itt.
Ezen mosolyognom kellett.Úgy éreztem nem bírom tovább, hogy előtörnek belőlem az érzelmek így cselekednem kellett.
-Ö...ki megyek a mosdóba, mindjárt jövök.-mondtam zaklatottan.
-Ne menjek veled?-szólt utánam mire én csak megráztam a fejem, jelezve hogy egyedül szeretnék lenni.
Amint beértem  a helyiségbe sírásban törtem ki.A könnycseppek hulltak szememből, de én gyorsan letöröltem azokat.Nem sírhatok, miatta nem.El kell Őt engednem.Próbáltam győzködni magam de reménytelen próbálkozásnak bizonyult, könnyeim nem apadtak.
Így hát  úgy döntöttem hogy felfrissítem magam.Ügyelve arra hogy a sminkem ne kenődjön el, arcot mostam.Majd miután kellő képen összeszedtem magam kiléptem a női mosdóból.
Azonban olyas valamivel kellett szembenéznem ami most nagyon nem hiányzott.
A falnál Rob és a szőke nagymellű " barátnője" nyalták, falták egymást.Úgy éreztem gyorsan el kell hagynom a terepet mert ha nem baj lesz.
Rob azonban elszakadta a nőcskéjétől és észrevett.
Amint tekintetünk találkozott mozdulni sem bírtam, pedig el akartam futni.Ő csak engem nézett majd egy kis idő után levette rólam tekintetét.Valamit mondott a szőkeségnek aki elment.
Rob ekkor megindult felém.Menekülni akartam, de lábaim földbe gyökereztek.Moccanni sem tudtam.Csak álltam ott, szótlanul.
Mikor odaért hozzám végre sikerült megszólalnom.
-Szia-böktem ki nagy nehezen.
-Szia.-mondta.Csak úgy bűzlött a sok alkoholtól , cseppet sem volt józan állapotban.
-Ha már találkoztunk szeretném megköszönni amit Lucasnak mondtál.
-Szívesen.-vetette oda  flegmán.
-Egyébként az óvadékot vissza fogom fizetni.-mondta nem sokkal később.
-Nem szükséges, ráér.
-Minél hamarabb annál jobb.Nem akarok neked tartozni!-szűrte fogai közül.
Nem tudtam mire vélni a viselkedését.Nagyon bunkó volt.Szóvá is tettem.
-Most mi  bajod van?Mért vagy velem ilyen?-kérdeztem.Arcán nem túl őszinte mosoly terült szét.
-Nem értem mire gondolsz.-tette a hülyét.
Nem akartam vele tovább egy helyiségben lenni így hát indultam vissza az asztalhoz.De Rob visszarántott a karomnál fogva.
-Még is mit vártál?Hogy kedves leszek veled?Hogy úgy teszek majd mint ha semmi nem történt volna?-kérdezte nem túl kedvesen.
-Miért vagy velem ilyen?-kérdeztem.
Felnevetett.
-Mondjuk úgy hogy nem esett túl jól hogy elhajtottál.-mondta undorral a hangjában.
-Ugyan már, szóval erről van szó?-mondtam mosollyal az arcomon.-Nem mond hogy megsértődtél.Nem hiszem hogy túl komolyan gondoltad amit akkor mondtál.-mondtam neki inmár én is gúnyosan.
Ő csak nézett rám, nem nagyon értette hogy miért mondtam ezt.Így hát gondoltam felvilágosítom kissé.
-Az alapján amit  az imént láttam nem hiszem hogy annyira nagyon szeretnél.-mondtam.
Rob ekkor megragadott és a falnak préselt.Nem volt durva de finom sem.Nem volt közöttünk egy leheletnyi hely sem.A kezét a falnak támasztotta így elzárva előlem a kiutat.
Pánikba estem, nem a félelemtől hanem a közelségétől.Szabadulni akartam.Túl közel volt, nagyon közel leheletét nyakamon éreztem.
-Képzeld, nagyon is komolyan gondoltam minden szavam.Nincs jogot ezt a szememre vetni.Nagyon úgy látszik hogy te viszont már semmit nem érzel irántam, szóval kérlek szépen engedd meg hogy megpróbáljalak elfelejteni.-szűrte fogai közül.Szinte tajtékzott a dühtől.Mind végig a szemembe nézett.Tekintetében megvetést láttam.
Sokáig csak egymás tekintetébe meredtünk majd , végül eleresztett.A lábaim alig tartottak.Könnyeimnek nem sok kellett ahhoz hogy legördüljenek arcomon.De nagy nehezen visszatartottam őket.Nem láthatja rajtam szavaival mennyire megbántott.
-Most pedig ha megbocsátsz, megyek.A gyönyörűség már vár rám.Jól fogunk szórakozni.Remélem te is így teszel a vőlegényeddel.-mondta keményen majd elment.
Amint eltűnt a fal mögött előtörtek elfojtott érzéseim.Zokogtam.
A szemem előtt lepergett a kép ahogyan vele van.Ahogy őt csókolgatja, átöleli, szeretkezik vele.Minden porcikám fájt, de a szívem szenvedte a legnagyobb sebet.Nagyon fájt hogy így bánt velem.Hogy undorral és megvetéssel nézett rám.Nem akartam elhinni hogy ez Ő volt.Hogy ő sebzett meg ennyire mélyen.Nem volt semmi erőm.
A padlón zokogtam.Úgy éreztem ez életem legrosszabb napja.....



Hát ez lenne a friss.Remélem tetszett és kapok pár komit.Nagyon köszönöm az eddigieket is.!! :)


Puszi:  csillamlany. robsten

12.Fejezet-TELJES

12.fejezet-Csalódás

Kris arcán döbbenet uralkodott.Percekig csak álltunk ott egymást tekintetébe meredve.Féltem, féltem mit fog mondani.
Csupán percekkel később szólalt meg.....

-Rob,..menj el ...kérlek!- mondta.
Szavai villámcsapásként hasítottak belém.Teljesen idióta vagyok, mit is hittem?Hogy is gondolhattam hogy van bármi esélyem?Barom, barom Pattinson. Kristen újra megszólalt, és mintha nem alázott volna meg eléggé, még egyet rúgott belém.
-Lucassal összevesztünk, de rendbe hozzuk, ő a vőlegényem, és ....-nem fejezhette be mert közbeszóltam.
-Persze....Tudod mit?Felejtsd el amit mondtam, én....én megyek is .-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt.Kristen fejét lehajtotta, nem akart a szemembe nézni.
De jobb is ez így.Gyorsan magamra kaptam a tegnapi ruháimat, ami bűzlött az alkoholtól de most ez érdekelt a legkevésbé.Már majd nem kiléptem az ajtón de Ő utánam szólt.
-Rob!....-hezitált, valamit mondania akart de aztán el fojtotta magában-Szia.-ennyit mondott csupán.
Kínos mosoly terült szét arcomon.Miután kiböktem egy "sziát" becsaptam magam után az ajtót, nem túl finoman.
Tombolni tudtam volna, sikítani.Valahogyan le kellett vezetnem a bennem lakozó csalódottságot és dühöt.Az áldozatom egy fa lett.Hatalmasat ütöttem bele, a levelei csak úgy szállingóztak le a földre, de nem érdekelt.Dühös voltam.Nem Kristenre hanem magamra.Hogy lehettem ennyire ostoba, hogy is gondolhattam hogy még érez bármit is.Mérhetetlenül fájt.Persze számítottam a visszautasításra, de erre nem lehet felkészülni.Sírni tudtam volna, de nem tettem.Nem láthatja senki mennyire fáj, mekkora fájdalmat okozott ezzel a tettével.
El kell őt felejtenem, muszáj lesz!Nem lesz könnyű de rendbe kell jönnöm, bele fog telni egy kis időbe..., de menni fog, mennie kell!Nem láthat így, játszanom kell, erősnek kell lennem, előtte mindenképpen!
A következő napokat valószínűleg a lakásomon fogom átvészelni, nem kevés alkohol társaságában.Igen tudom, ez nem megoldás, és hogy ez a legkönnyebb út, de nem érdekel!Bármire képes vagyok, csak ez a fájdalom enyhüljön, mert ezt nem bírom sokáig leviselni.Ha egy álarcot kell felvennem,... hát legyen, viselni fogom!Viselnem kell....


Kristen szemszöge:

Miután kilépett az ajtón összeestem, sírásban törtem ki.Órákon át csak zokogtam.De tudtam ez a helyes.Ezt kell tennem.Tudtam fájdalmat okoztam neki, de ez nekem is fájt.Borzasztóan fájt.
Minden emlék... mindet újraéltem, de nem lehet, nem szabad, túl hatalmas, túl nagy fájdalommal járt a kisbabánk elvesztése, az hogy visszajött, és minden, mindent elrontottunk .
Nem kezdhetjük újra,...nem működne!De Lucassal boldog vagyok, ez elmúlt több mint  fél évben is boldog voltam.Ezt kell tennem, tudom.Fáj, a szívem szakad meg, de ennek így kell lennie.
Egész este sírtam.Nem is, inkább zokogtam, de sikerült elengednem, legalább is részben.Így a helyes, így kell lennie.Ezzel vigasztaltam magam.Lehet hogy most hatalmas hibát követek el, de meg kell próbálnom, túl kell lépnem ezen.Viselem és vállalom a következményeket, mást nem is tehetek!
Nagy nehezen álomba sírtam magamat.Rengeteget aludtam , úgy tíz óra körül aludhattam el és este hét órakor ébredtem.A szemeim karikásak voltak és feldagadtak a sírástól, szörnyen festettem.Bele telt egy kis időbe míg rendbe hoztam magam, de nagy nehezen sikerült elfogadható állapotba kerülnöm.
Felöltöztem, és indultam Lucas lakására.Gyalog mentem, legalább egy kicsit kitisztulnak a gondolataim.
Nem tudtam mit is mondhatnék neki, de rendbe kell hoznom ezt az egészet, nem veszíthetem el, szükségem van rá!Szeretem őt, lehet hogy nem annyira erősen mint Robot, annyira talán senkit nem fogok soha szeretni mint Őt, de szeretem Lukot és nem hagyom hogy elveszítsem...
Az út nem volt olyan hosszú, 20 percnyi séta után meg is érkeztem a ház elé.A villany égett, így biztos voltam benne hogy otthon van.Erőt vettem magamon és becsengettem.
Nem sokat kellett várni, hamar ajtót nyitott nekem.
-Szia!-mondtam bátortalanul.Lucas arcáról nem sok mindent tudtam leolvasni.
-Szia, gyere be.-invitált a nappaliba.
 Azonban arra nem számítottam hogy társasága is van.Arra pedig legfőképpen nem hogy az az ember Rob.
Mit keres ő itt?Mit akar?Rengeteg kérdés forgott a fejemben, voltak közöttük rosszabbnál rosszabb verziók is.
-Hát, én megyek is.Szerintem sikerült mindent megbeszélni.-mondta Rob.-Sziasztok.
Rám sem nézett, csak úgy elment.Nyilván neheztel rám, de ezt megértem.Én sem bírnék a szemébe  nézni.
Miután elment, csak álltunk a szoba közepén, néma csendben.Végül Luk törte meg a hallgatást.
-Azért jött hogy tisztázza ezt az egészet.Elmondta hogy tényleg nem történt semmi, és csak is barátok vagytok.Meg hogy minden amit mondtál igaz.
Meglepődtem.Rob miért tette ezt?Miért segített nekem?Azt mondta hogy szeret, még is segít kibékülni Lucassal.Nem értem ezt az egészet.De mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok.Vajon mit kér ezért cserébe?
-És hiszel neki?-kérdeztem vőlegényemtől.
-Magam sem tudom hogy miért ,de igen.-adott választ a kérdésemre-Sajnálom hogy nem hittem rögtön neked!Teljesen elborult az agyam.Annyira szeretlek, és ha belegondolok hogy mással vagy....én , én...
-Sss, hé!Nem történt semmi!Soha nem tudnálak megcsalni, szeretlek.-nyugtattam meg.
Mélyen egymás szemébe néztünk, elvarázsolt a tekintete.Aztán megcsókolt.Nagyon hiányzott már,  hiszen több hete hogy elment.Kívántam őt  mindennél jobban.És úgy látom ő is így van ezzel.Csak úgy faltuk egymás ajkait.A szenvedély tapintható volt közöttünk.Lucas egy pillanatra megszakította csókcsatánkat.
-Mit szólnál egy fürdőhöz?-lehelte nyakamba.
Válasz helyett újból ajkára tapadtam.Éreztem ahogy elmosolyodik, majd felkapott az ölébe és bevitt a fürdőbe.Ráültetett a mosógépre.A hevességgel nem volt baj.Talán még soha sem voltunk ennyire intenzívek.Ajkamról áttért a nyakamra, csókokkal hintette be a területet, ami engem még jobban feltüzelt.Nem sok idő kellett, hamar megszabadított felsőmtől.Én is ugyanígy tettem.Mindeközben el sem váltunk egymástól.A melltartóm csatját kezdet babrálni, és könnyedén ki is csatolta, aztán a földre hajította.Nem bírtam magammal, így én is segíttetem a vetkőzésben.Nem soká teljes Ádám Éva kosztümben álltunk egymás előtt.Beálltunk a  zuhany alá és a langyos vizet megengedve estünk újra egymásnak.
-Szeretlek.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Én is.-mosolyogtam.Boldog voltam .Mindent el akartam felejteni, minden problémát.Csak ő és én voltunk most, távol mindentől.
Luk végigsimított testemen, keze minden szegletemet bejárta.Vele akartam lenni.Most rögtön.Nem érdekelt az előjáték, most azonnal eggyé akartam vele válni.gy hát ezt jeleztem is neki.Belemarkoltam fenekébe, és ő vette is a célzást, már ismer.Felkapott és ráültetett a kád szélére.Hosszan megcsókolt.Volt abban minden. Szerelem, szenvedély, vágy, erotika...és még sorolhatnám.
Beletúrtam hajába, ezzel még közelebb vontam magamhoz, ami talán már lehetetlen is volt.Nem sokára megadta amire annyira vágytam.
Belém hatolt.Amint megéreztem magamban felnyögtem.Sikolyaim lassan betöltötték az egész helyiséget, Luk férfias hangjaival párosulva.
Gyorsan mozgott bennem, nem is kellett sok, éreztem már nincsen messze a gyönyör.Pár perc múlva be is igazolódott érzetem, testem megremegett amikor megkaptam a várva várt orgazmust.Kéjes sikoly hagyta el torkomat.Nem sokkal Lucas is követett.
Ezután felkapott és bevitt a hálószobába.Az ágyon folytattuk az édes játékot.Miután többször is egymáséi lettünk ölelkezve feküdtünk a párnák között.Még néhány percig ébren simogattuk egymást, majd Luk édes szuszogására lettem figyelmes.
Szemem előtt leperegtek a ma este eseményei.Akaratlanul is mosoly kúszott arcomra.Aztán hamar le is fagyott amint eszembe jutott Rob.
A vallomása, minden szava újra felidéződött bennem.Azt mondta hogy szeret.Hogy még mindig szeret.És akármennyire is titkolom én is szeretem őt, még mindig, és ez az érzés sosem szűnt meg.Egyszer sem a fél év alatt.De tudom hogy ez a helyes.Tovább kell lépnem, tovább kell lépnünk.Muszáj.
Egy könnycsepp gördült le arcomon, és egymás után több is megjelent.Sírtam, ezen a napon már sokadjára.
Próbáltam minél halkabban, hogy Lucas még véletlenül se hallja meg.Nem tudhat semmiről, nem szabad rájönnie mit is érzek Rob iránt.Ezt nekem is el kell felejtenem....
Ezzel a gondolattal sírta álomba magam.Megsirattam mindent ami vele kapcsolatos.És megfogadtam hogy több könnycseppet nem ejtek miatta.Még ha tudtam is hogy ez nem igaz......




Remélem tetszett , és örülnék néhány kominak, légyszi! XD


puszi: csillmlany.robsten   ( Dóri):)

11.Fejezet-TELJES

Itt is van a teljes fejezet!Remélem elnyeri tetszéseteket!:) Jó olvasást! :D

11.fejezet-Fájdalom:

Amikor Lucas belépett azon az ajtón teljesen eluralkodott rajtam a tanácstalanság.Most mit csináljak?Ha meglátja Robot...azt fogja hinni hogy megcsaltam.De ez nem igaz!Bár ő is tudná, csak reménykedni tudok hogy hinni fog nekem.
-Szia kicsim.-mondta hatalmas mosollyal amikor megpillantott.-Hogy hogy ilyen korán fent vagy?Szerettelek volna meglepni, na de mind egy.-jött oda hozzám egy csókért.Amit viszonoztam is.Hiányzott már, olyan régen elment.Csókja gyengéd volt, és szerelmes.De én végig csak arra tudtam gondolni hogy mi lesz ha bemegy a hálóba.Ideges voltam,amit ő is észre vett és szóvá is tette.
-Mi a baj?Olyan feszültnek tűnsz.Nem örülsz hogy itt vagyok?-kérdezte szomorúan.
-Nem, nem dehogy is, csak tudod mondanom kell valamit.-oszlattam el kételyét.Nem tudtam hogy is kezdhetnék hozzá.De aztán valahogy még is csak sikerült.
-Szóval van egy vendégem.-böktem ki.
Luk csak értetlen arcot vágott , így folytattam mondandómat:
-Az egyik barátom bent alszik a hálószobában.Tudod nagyon sokat ivott, és le kellett dőlnie és én közelebb lakom így ide hoztam.-mondtam félénken, és vártam a reakciót.
Lucas nem is mondott semmit, csak elindult a háló felé.Nem követtem, csak álltam ott és vártam hogy visszajöjjön.Hamarosan meg is érkezett.Arcáról nem sok mindent tudtam leolvasni, végül megszólalt.
-Ez így volt egész idő alatt míg elmentem?-kérdezte.Nem értettem mire céloz.
-Mire gondolsz?Nem értelek.
-Tudod jól improvizálsz,mennyi időbe telt míg kitaláltad ezt a hazugságot?
Én csak álltam előtte, nem tudtam megszólalni.Igazam lett.Tudtam hogy félre fogja érteni.Hallgatásomat valószínűleg belegyezésnek vett.Dühös volt, nagyon dühös, még sohasem láttam ilyennek.
-Míg én egész álló nap a kórházban voltam, te itthon hetyegtél?És mindennap hazudtál nekem.Mekkora egy ribanc vagy Kristen Stewart!Hogy is gondolhattam hogy te más vagy?Hogy lehettem ekkora hülye?- szinte ordította.
-Luk teljesen félreértesz!Nem történt semmi, és nem hazudtam!Tényleg csak egy barátom, és semmi több, igazat mondtam!-mentegetőztem kétségbeesetten.
De ő nem hitte el egyetlen szavamat sem.
-Végeztünk.Remélem boldog leszel majd a kis barátoddal!Nem akarlak soha többet látni.-mondta és indult is az ajtó felé.
Megragadtam a karját, és nem eresztettem el, nem hagyhatom elmenni.Az első könnycseppek legördültek arcomon.Hinnie kell nekem, nem hagyhat el.Nem.
-Lucas , kérlek ne menj el.Igazt mondok.-mondtam zokogva-Szeretlek!
Végignézett rajta.Szemében csupa gyűlöletet láttam.A a szeretet egyetlen jele sem látszott  tekintetében.
-Most ugye nem gondolod komolyan hogy elhiszem amit mondasz?Mond te fordított helyzetben hinnél nekem?-kérdezte-Ha az én szobámban lenne egy félmeztelen nő?Te bevennéd a mesédet?
Igaza van.Valószínűleg nem.Én sem hinném el.Én is ugyan ezt tenném mint ő.
-Nem.-vallottam be könnyek között.És végül eleresztettem.Láttam ahogyan kisétál az ajtón.Úgy éreztem mintha minden erőm elhagyott volna, összerogytam.A padlón kötöttem ki.Keserves sírásba kezdtem.Az életem már megint tönkrement.Másodjára hagynak itt, most azonban teljes ok nélkül.Fájt , nagyon fájt.
Nem tudom meddig feküdhettem a padlón, nekem óráknak tűnt.
Végül összeszedtem  magam.Úgy döntöttem elég , elég a a sírásból.Mikor végre feltápászkodtam a földről Rob szánakozó tekintetébe botlottam...

Rob szemszöge:
Békésen szunyókáltam , amikor egyszer kiabálásra lettem figyelmes.Nem tudtam ki lehet az, a hang teljesen ismeretlen volt számomra.De úgy döntöttem nem csinálok semmit, ez biztosan Kristen dolga nem szólok bele, nincsen hozzá jogom.
Így hát csak feküdtem az ágyon.A veszekedés egyre durvábbá vált.Aztán végül rájöttem hogy ki is a hang tulajdonosa.Lucas volt az , Kris vőlegénye.Mindenfélét vágott Kris fejéhez.Azt mondta hogy egy ribanc, meg hogy ő sem jobb mint a többi nő.Legszívesebben kimentem volna és megpofoztam volna az  illetőt.Még is hogy mondhat ilyet róla.Hogy képes így beszélni vele.Bár a vőlegény de valószínűleg nem ismerheti túl jól ha ilyenekkel vádolja.
Ezért is én vagyok a hibás.Már megint tönkreteszem az életét.Még is jobb lett volna ha vissza sem jövök.Újból hatalmas fájdalmat okoztam neki.Miattam van ez az egész, ha nem iszom annyit és nem verekedem akkor most nem lennék itt , és nem lenne ez a félreértés sem.Egy bunkó vagyok.Ha Kristen miattam elveszíti a vőlegényét, akkor azt sohasem bocsátja meg nekem , és többet szóba se fog állni velem.Abba pedig belehalnék.
A veszekedés abbamaradt, síri csönd volt.Lucas valószínűleg elment.Nem mertem kimenni.Mit fogok most kapni Kristől?Nem sok jóra számítok.
Kb. 10 per telhetett el mikor végre kimerészkedtem a  hálószobából.Halkan lépkedtem hogy Ő nehogy meghallja.Amikor megpillantottam a szívem  összeszorult.
A padlón sírdogált, összekuporodva.Szörnyű látványt nyújtott, legszívesebben átöleltem volna, de  tudtam valószínűleg rögtön eltaszítana.Utál, biztos vagyok ebben.Pont most , amikor kezdtünk jóban lenni, ilyenkor kell ennek történnie.
Iszonyatosan sajnáltam, teste rázkódott a zokogástól, úgy érzetem megszakad a szívem.Ha csak belegondoltam hogy amikor én itt hagytam mit érezhetett, hogy akkor hogyan sírt.Minek is jöttem vissza?Megint romba döntöttem az életét.
Kristen hirtelen megmozdult.Megtörölte könnyeitől nedves szemét és feltápászkodott a földről.Amikor azonban meglátott engem valósággal lefagyott.Csak bámultuk egymást, nem tudtam mit mondhatnék, mit is tehetnék most,Végül Ő szólalt meg:
-Most boldog vagy?-kérdezte zaklatottan.-Remélem most már kellőképpen megbosszultad hogy akkor megcsaltalak!Remélem most már örülsz, úgy hogy vissza is mehetsz Los Angelesbe.-szinte csak úgy köpte felém a szavakat.
Mondandója nagyon fájt.Komolyan így gondolná?Hogy most boldog vagyok, hogy boldog vagyok ha Ő szenved?Szavai mélyen megsebeztek .Fájt, nagyon fájt hogy ezt gondolja rólam.De úgy döntöttem felvilágosítom.
-Nem Kris, nem vagyok boldog!És nem azért jöttem hogy bármiért is bosszút álljak!-mondtam nem túl halkan.
Kristen arcán gúnyos grimasz jelent meg.
-Ugyan már, mi másért jöttél volna.Elégtételt akartál venni, hát gratulálok sikerült.Igen megcsaltalak, de az már nem zavar hogy te is ugyanezt tetted, én még sem akarok bosszút állni?-kérdezte élesen.
-Értsd már meg hogy nem akartam ezt, nem akartam semmi féle bosszút.Hogy is akarhattam volna mikor nem is haragudtam és nem is haragszom rád?-szinte üvöltöttem.Már én is dühös voltam, értse meg már végre.
Kris értetlenül nézett rám.Mintha haragja csillapodott volna, és csak kérdések lennének benne.Majd végül megszólalta, most már nem kiabált, teljesen normális hangon szólt hozzám.
-Ha nem haragudtál rám miért mentél el?-kérdezte megtörten.
Úgy döntöttem most már teljesen mindegy, elmondok neki mindent.Tudnia kell.
-Mert nem bírtam volna a szemedbe nézni. Szégyelltem magam, amiért megcsaltalak!El kellett mennem, egyszerűen csak .... úgy éreztem nem bírom, a bűntudat nem hagyat hogy ott maradjak.-vallottam be mindent.Kris arcán döbbenetet láttam.Szeme újból könnyes lett.Mit csináltam már megint?Lehet hogy nem kellett volna elmondanom ezt.Tekintet fájdalmat sugárzott.
Hosszú csend telepedett ránk.Éppen indulni készültem, tudtam nincsen semmi keresnivalóm itt.Azonban Kristen hirtelen megszólalt.Hangja itt ott megcsuklott:
-Szóval..nem azért mentél el ....mert már nem...nem szerettél?-kérdezte.
Ezen mosolyognom kellett.Soha sem értettem hogy gondolhatja hogy nem szerettem, mikor még most is bármire képes lennék érte.Szeretem, tiszta szívemből.És bármit meg tennék  azért hogy újra az enyém legyen.
Szomorú volt, ugyanakkor szemében olyasmit láttam amit nem tudtam mire vélni.Boldogságot.És ez hatalmas erőt adott nekem.Lassan megindultam  felé, és Ő nem hátrált meg.Egészen közel álltam meg előtte.Csupán pár centi lehetett közöttünk.Kristen lehajtotta a fejét és cipőjét tüntette ki figyelemmel.
Lassan álla alá nyúltam, így elértem hogy szemembe nézzen.Lehet hogy őrültséget csinálok de úgy éreztem meg kell tudnia, most vagy soha.
Gyönyörű zöld szemeibe néztem amelyek kíváncsian csillogtak.Végigsimítottam karján.Érintésemtől megremegett, pont mint régen.Szívem hevesebben kezdett verni.Boldog voltam, boldog mert úgy éreztem van remény.Végül összeszedtem minden erőmet és szólásra nyitottam számat.
-Szeretlek.És  akkor is szerettelek amikor elmentem.Szörnyű volt nélküled.Nem bírtam tovább ezért visszajöttem.Nem várok semmit, egyszerűen csak ezt el kellett mondanom.Szeretlek Kris.-mondtam.
Kris arcán döbbenet uralkodott.Percekig csak álltunk ott egymást tekintetébe meredve.Féltem, féltem mit fog mondani.
Csupán percekkel később szólalt meg....


Hát ennyi lenne.Pár kominak örülnék! :)

Puszi: csillamlany.robsten

10.fejezet

10.Fejezet-Rácsok mögött:

Miután letettem a telefont, megfordultam de Robnak hűlt helyét találtam.Egyszerűen csak eltűnt.Itt hagyott.Értem én.A szemembe azt hazudja hogy nem hibáztat a magzat elvesztéséért de igazából nem így gondolja és itt hagyott.Legalább a szemembe mondta volna.De mind egy , ha így akarja menjen csak el.Bár mit is vártam?Szintén egyesre vizsgázott konfliktuskezelésből. Ugyan úgy itt hagyott mint fél évvel ezelőtt.Szép.Gratulálok Robert Pattinson.Most már legalább tudom hányadán állunk.

Nem mondom eléggé felhúztam magam ezen, és már bulizni sem volt kedvem.Így miután mindenkitől elbúcsúztam, haza indultam.Mivel taxival jöttem hívtam egyet.Amíg várakoztam ezernyi gondolat kavargott a fejemben.

Felidéződött bennem a ma esti csókunk.Akaratlanul is végigsimítottam ajkamon.Olyan jó volt.Tudom ezt nekem nem szabadna mondanom, de ha ez az igazság.Ahogy csókolt, mindenem beleremegett, mint régen, és akartam őt, többet akartam mint egy csók.Közelebb akartam húzni magamhoz, azt akartam hogy karjaiban tartson, hogy csak az övé lehessek.De nekem ezt nem szabadna éreznem.Nem.De mit tegyek?Ez ellen nem tudok mit tenni.

Miközben ezen merengtem meg is érkezett a taxi.Hamar hazavitt, mivel nem volt nagy forgalom.

Elsőként lezuhanyoztam.Nagyon jól esett.Hajat is mostam.A zuhany alatt csak is ő rá tudtam gondolni.A testem lángolt.Aztán észhez tértem.Hideg fürdőt vettem és próbáltam minden ilyes fajta gondolatot száműzni az elmémből.Bár nagy nehezen, de sikerült.És hamarosan álomba is szenderedtem.

Álmodozásomat azonban telefoncsörgés törte meg.

-Cöhh, ki lehet ilyenkor?-zsörtölődtem.

De azért csak felvettem hátha valami fontos az.

-Halo?-szóltam bele álmosan a kagylóba.

-Jó estét!Elnézést hogy zavarom kisasszony, de ismeri ön Robert  Pattinson urat?-kérdezte egy hivatalos hang.

-Igen, de miért fontos ez?-kérdeztem vissza .

-A rendőrségről hívom önt.Az imént említett személyt őrizetbe vettük verekedésbe keveredett, így beszállítottuk a kapitányságra.A telefonjában az ön száma volt az első így önt tárcsáztuk.csak azért hívom hogy esetleg érte tudna jönni letenni az óvadékot?-kérdezte tőlem a rendőr.

-Jesszusom,persze azonnal indulok!-szóltam és letettem a telefont.

Gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy pulcsit, és a conversemet, és hívtam is a taxit.

Lementem a ház elé még meg nem érkezik.

Te jó isten mit csinálhatott ez az idióta?Teljesen megőrült?Miért csinálja ezt?Ezernyi kérdés kavargott bennem.Nem sokat kellett várni a taxi meg is érkezett.Három fuvar egy napra.Robert Pattinson, sokkal tartozol nekem.Zsörtölődtem magamban.

Hamar megérkeztünk a rendőrségre.Miután szóltam hogy le szeretném tenni az óvadékot, utána nem sokkal ki is engedték Robot.

Szörnyű állapotban volt, a ruhája csak úgy bűzlött  a kocsmaszagtól.Szép kis éjszakája lehetett.Eléggé szarul volt így hát úgy döntöttem  hogy most nem nyaggatom, de majd reggel megkapja a magáét.A fejmosást nem ússza meg.

Gyalogoltunk a lakásomig, mivel én közelebb laktam.A sétától legalább kitisztul egy kicsit az elméje.

Egész úton nem beszéltünk.Bár abban erősen kételkedtem hogy egy értelmes mondatot is el tudott volna mondani.Csak úgy tocsogott a piától.Azzal voltam egész idő alatt elfoglalva hogy ne essen pofára, ugyan is az egyensúly érzékét teljesen elvesztette.

Amikor megérkeztünk, rögtön a zuhanyzó felé irányítottam, megmondtam neki hogy így nem feküdhet be az ágyamba.Míg ő fürdött addig kiszellőztettem, mivel a belőle áradó förtelmes bűz az egész szobát elárasztotta, elviselhetetlen volt.Feltettem egy kávét is , az majd hátha kijózanítja és egy kicsit gatyába szedi.

Hamarosan el is készült.Amikor kilépett a fürdőből csupán egy szál törülköző takarta.

-Öh...nincs mit felvennem.-mormolta.

Én csak sóhajtottam egy nagyot és mivel Lucasnak volt itt egy nadrágja odadobtam felé.Még régebbről maradt itt, mikor még nem nála laktam, már egy csomószor vissza akartam vinni de valahogy mindig megfeledkezem róla.

 Rob,bár morcosan de felvette.

-Pólóval sajnos nem szolgálhatok.-mondtam.Ő erre csak megrántotta a vállát.

-Jó lesz így is , ha téged nem zavar.-erre én csak elmormoltam egy nemet.Ő pedig elmosolyodott.

-Főztem kávét,a  konyhában van.-mondtam és indultam is a helyiség felé Rob pedig követett.

Lassan elkortyolgatta  fekete nedűt.Már sokkal jobban nézett ki.Még azért nem mondanám józannak de már részeg sem volt.Inkább csak másnapos.Amit szóvá is tett.

-Hjajj, iszonyatosan sajog a fejem!Nincsen valami gyógyszered?-kérdezte fájdalmas hangon.

-Azt el hiszem hogy fáj.De fájjon is!Ez a legkevesebb.Ugye tudod hogy mekkora hülyeséget csináltál?-rivalltam rá, és indultam a fejfájáscsillapítóért.

-Igen tudom , és nagyon sajnálom hogy miattam nem tudtál aludni.Én tényleg röstellem.-kért bocsánatot.

Odadobtam neki a gyógyszert amit meg is köszönt.A bocsánatkérést pedig elfogadtam.

-De mond miért verekedtél?-böktem ki amire annyira kíváncsi voltam.

-Rengeteget ittam, és még többet akartam, de a pultos azt mondta hogy mára elég volt, és nem adott többet.Én pedig nekiestem.Nagyon nagy barom voltam, de most már így józanul bánom az egészet.Még ma bocsánatot kell kérnem tőle.

Ezt csak helyeseltem.Majd csöndben ültünk egy darabig a konyhapultnál.De egy valami nem hagyott nyugodni.Miért rohant el az este, és miért itta le magát?Van egy olyan érzésem hogy hiába kérdezném meg , nem kapnék a kérdésemre választ.Így hát nem szóltam semmit.

Hajnali öt óra volt, na ma sem alszom már többet, gondoltam.

Rob nem sokkal később elszenderedett, én pedig a nappaliban néztem a TV-t.

Nem akartam befeküdni Rob mellé, meg nem is lett volna jó ötlet...

Így hát inkább a  film mellett döntöttem.

Ám megzavartak a mozizás közben, a kulcscsörgésre lettem figyelmes.De ki lehet az?Senkit nem várok!

A kérdésemre rövidesen választ kaptam , ugyan is az ajtón belépett Lucas.

Te jó ég ha meglátja a félmeztelen Robot a hálószobámban, félrefogja érteni ezt az egészet.Most mit csináljak?Kérdeztem  magamtól és kezdtem teljesen pánikba esni.....

Remélem tetszett a fejezet.És megjutalmaztok néhány kommenttel.

:)

Puszi:  csillamlany.robsten