21.Fejezet (RÉSZLET)

Hosszú idő után ismét belevetettem magamat az írásba ezen a blogon is.Egyenlőre csak egy részletet hoztam de remélem ez elnyeri a tetszéseteket!És köszönöm a sok biztató kommentet!Remélem most is kapok párat.Teljes fejezet holnap várható!!! :)
Na de elég a dumából, jó olvasást!!

21-fejezet-Romantika

Rob szemszöge:

A tegnap este volt életem egyik legcsodálatosabb éjszakája, amikor vele lehetek a fellegekben járok, arra amit érzek nincsenek szavak.Az hogy "szeretlek" valahogy túl snasszá válik, mert ennél sokkal több amit érzek, csak remélni tudom hogy tudja mennyire fontos nekem.
Az hogy újra a karjaimban tarthattam és átölelhettem mindennél többet jelent számomra.
Az  az igazság hogy kissé aggódom.Csak reménykedni tudok abban ha majd reggel felébred, nem fogja  megbánni azt ami történt.
Bizonytalan vagyok abban hogy akkor is helyesnek fogja tartani cselekedetünket.
De az este mesés volt, és Ő is élvezte, az egyetlen egy oka csak Lucas lehet.
Végül is megcsalta őt velem, de nem tudok erre az egészre úgy gondolni mint valami rossz, helytelen dologra, mert ami ennyire csodás az nem lehet vétek.Úgy érzem mi összetartozunk, és ezt neki is be kell látnia.
Most  bizonytalan vagyok, meg kellett volna kérdeznem az este mit is akar, hogyan dönt.Megszakadna a szívem ha azt mondaná hogy ezt még sem szeretné.
Én mindig is azt néztem hogy neki hogyan lenne jó, mi az ami boldoggá teszi, ezért is mentem el akkoriban.
De most már teljesen biztos vagyok benne hogy engem szeret, ezt többször is elmondta, és tetteivel is bizonyította, ha most azt mondaná hogy még is marad Lukkal akkor küzdenék érte.
Nagyon jól ismerem Kristent, minidig szeretne a helyes úton járni, és tetteivel senkit sem megbántani.
Valószínűleg bűntudata lesz, de én nem hagyom hogy újra elveszítsem. Most hogy biztos vagyok érzéseiben ha kell harcolni fogok érte, nem hagyom hogy csak azért legyen a vőlegényével mert  azt tartja helyesnek.Tudom hogy nem lenne boldog, és én boldognak akarom látni.
Azzal meg tudnék birkózni ha azt mondaná mást szeret.Elengedném, mert nem láncolhatom magamhoz, de tudom ez nem szolgálná az érdekeit.
Van egy olyan mondás hogy "Ha szeretsz valakit engedd és, ha visszajön, örökre a tiéd marad, ha nem,sosem volt az."
Én próbáltam mindig is e szerint cselekedni, mondván mennyire igaz, de abban az esetben nem tudnék elmenni, ha tudnám boldogtalan lesz.
Szóval nem fogom hagyni hogy tönkretegye az életét.
Sokáig tartott még az éjjel végre el tudtam aludni.Ezer, meg ezer gondolat kavargott a fejemben, de aztán elhesegettem a rosszakat , és átkarolva szerelmemet végre álomba merültem.
Reggel csodásan sütött a nap.Kris még aludt, édesen szunyókált karjaimban.Annyira békés volt és gyönyörű mint mindig.
Kedvem lett volna megcsókolni, de nem volt szívem felkelteni.Pár percig még csodáltam tökéletes vonásait, majd óvatosan, ügyelve arra hogy fel nem ébredjen kicsúsztam ölelő karjai közül.Betakartam és halkan felöltöztem.
Úgy döntöttem meglepem, egy kicsit romantikus akarok lenni, érezze mennyire fontos nekem.
Hamar magamra kaptam a ruháimat, majd alig hallhatóan kiléptem az ajtón.
Amikor megérkeztem hotelba láttam hogy odalent  a halban van egy kis virágos bódé.Így hát oda vettem az irányt.De előtte meglátogattam az éttermet.
Rendeltem elvitelre egy villás reggelit, és míg vártam hogy elkészüljön elmentem a virágokért.
Nagyon sokféle gyönyörűbbnél gyönyörűbb növény volt, de úgy gondoltam maradjunk a hagyományos szerelmet jelképező, vörös rózsánál.Vettem belőle jó pár szálat.
Majd miután itt is végeztem elhoztam a megrendelt íncsiklandozó falatokat.
Reméltem hogy Kris még nem ébredt fel és a meglepetés, meglepetés marad.Szerencsém volt, még mindig a párnák között szunyókált.
Letettem a reggelit az asztalra és kezembe vettem a rózsákat, miután egyet félreraktam mindet megszabadítottam szárától, és az ágyra szórtam szirmaikat.
Nagyon jól mutatott, akár egy romantikus filmben, tudom hogy Kris nem túlságosan kedveli a meglepetéseket, de szerintem ezt nem fogja bánni.
Miután készen voltam a szirmok szétszórásával, a kihagyott szál virágot beletettem egy vázába ás a tálcára raktam, majd hogy még lenyűgözőbb legyen a látvány apró teamécseseket is gyújtottam.
Már semmi más dolgom nem volt, csak várakozni.Leültem az ággyal szembeni fotelbe és vártam.
Hamarosan mocorogni kezdett szerelmem, mosoly kúszott arcomra.
Még mindig nem nyitotta ki s szemeit, valamin elmosolyodott, annyira gyönyörű volt.
Aztán nem sokára végre kinyíltak pillái.
Csodálkozva nézett körül, tekintet bejárta az egész szobát ,majd végre megállapodott rajtam.
Kíváncsi voltam reakciójára, féltem hogy beigazolódik az amit sejtettem, hogy elmegy.
De kellemesen csalódtam, ismét édes mosoly kúszott arcára, majd felemelte kezét és felém nyújtotta.
Örömmel álltam fel és elé léptem, Ő feltérdelt az ágyon  így közelebb kerültem ajkaihoz, végre megcsókoltam.
Lágyan, és finoman csókoltuk egymást, minden egyes pillanatot ki akartunk élvezni, annyira jó így.
Miután ajkaink elszakadtak egymástól, átkarolta derekamat és fejét mellkasomba temette.
-Szeretlek.-mondta halkan, kicsit még álmoskás volt a hangja.
Annyira jó volt hallani vallomását, megsimogattam hátát.
-Én is szeretlek.-vallottam be..
Még hosszú percekig ölelhettük egymást, mindenről és mindenkiről megfeletkezve majd eleresztettük egymást.
Kris újra körbenézett.
-Ez gyönyörű, köszönöm!De nem kellett volna fáradoznod.-mondta.
Végig simítottam puha bőrén és  füle mögé raktam arcába lógó hajtincsét.Érintésemtől ismét libabőrös lett.Imádom ezt, annyira elárulja magát.
-Szívesen!És nem volt fáradtság, érted bármit megtennék, csak hogy örömet okozzak neked.

Őszintén!

Hát sziasztok ismét! :)
Mint már azt tudjátok rövidke kis szünetet tartok a blogon, ami azt takarja hogy nincsen friss.Az igazság az hogy ennek az egyik oka a kevés érdeklődés.Pl az utolsó fejezethez egyetlen egy komit kaptam csupán, és azt nagyon szépen köszönöm, de úgy látom egyre egyre kevesebb az olvasóm.
Szóval ha kapok valami életjelet akkor lehet hogy a friss már jövő héten szerda körül fent lesz.Ha nem, akkor marad a két hét.Ne értsétek félre ez nem zsarolás vagy ilyesmi csak kicsit kell a megerősítés!

Szünet!

Sajnálom de egy kis időre az oldal szünetel, mint azt látjátok nincsen friss!Tényleg nagyon sajnálom de nem tudom megmagyarázni, egyszerűen nincsen ihletem!
Igyekszem minél hamarabb túllendülni ezen és sietni a kövivel!Remélem megértetek!

A szünet biztosan nem lesz több két hétnél!

Szóval remélem majd még benéztek!
Még egyszer ezer bocs!!!!!!!!!!!!


ui: a másik blogomon továbbra is lesz friss!!

by: csillamlany.robsten  (Dóri)

21.Fejezet(RÉSZLET)

21.fejezet-El kell engednem

 

Lucas szemszöge:


Már lassan egy hete hogy eljöttem otthonról.
Szerencsére a betegem nagyon jól van, és az állapota stabil.A kisfiú rákos de mivel hamar, idejében észrevettük a betegséget, nagy az esélye a túlélésre.
Nagyon aranyos kisgyerek, telis tele van élettel, és vidámsággal, igazából nagyon megszerettem.
Mindig is szerettem volna egy gyerkőcöt, és azt ha az anyukája Kristen lenne.Szeretem őt, és vele el tudom képzelni a hátralévő életemet.
Gyönyörű, kedves, okos lány, pontosan olyan akit szívesen bemutatnék a szüleimnek is.
 Ashley hozott minket össze.Amikor először találkoztunk nagyon maga alatt volt.Mesélt nekem egy Rob nevezetű srácról aki elhagyta.El sem tudom képzelni mekkora barom lehet ha itt hagy egy ilyen nőt.Biztosan nem normális.Nem nagyon hiszek az első látásra szerelemben, de még is megtörtént.Mikor először megpillantottam, már akkor tudtam kell nekem.
Kezdetben csak barátok voltunk, aztán egyszer összeszedtem a bátorságomat és randira hívtam.Azonban visszautasított.Arra hivatkozott hogy még mindig szereti az exét, és hogy bizonytalan abban hogy tulajdonképpen hogy is állnak.Nem akartam megbántani, de aki így faképnél hagyja nem hiszem hogy bármikor is visszatérne, vagy hogy érezne iránta valamit is.Így vártam, és türelmes voltam.
Aztán pár hét múlva, amikor már jobban volt ismét elhívtam vacsorázni és igent mondott, azután pedig minden ment a maga útján.
Nagyon boldog vagyok vele, és boldoggá akarom tenni.
Szeretném azt hinni hogy tényleg szeret, és még ha ezt is mondja, nem tudok hinni neki.Megkértem a kezét hogy lássa mennyire komolyan gondolom, és hogy tényleg vele akarom leélni az életemet.Hihetetlenül örültem amikor igent mondott, és szerettem volna végre felhagyni a kételkedéssel, de akármennyire is szeretném ezt nem megy.
Azt mondja szeret, de hiányzik valami talán a szenvedély.Az én részemről megvan de felőle nem.Próbálja titkolni, de nem jól hazudik.Szeretném vele elfeledtetni Robertet, de akármennyire is törekszem azt hiszem ez lehetetlen feladat.
Már vagy fél éve nem látta, de hihetetlenül szoros szálak fűzik hozzá, és ezeket a szálakat nem tudom elvágni.Pedig nagyon próbálkozom.
Most itt ülök a szállodai szobámban és magamba vagyok roskadva.Mit tehetnék?Hogyan tarthatnám meg, hogyan érhetném el hogy végre belém szeressen?...
Úgy hiszem nem tudom maradéktalanul elfeledtetni vele Őt.
Önsajnálatomat kopogás zavarta meg.Nem vártam senkit, így nagyon meglepődtem.
Amikor azonban ajtót nyitottam  még inkább elcsodálkoztam.
-Ashley!Szia, nem vártalak.Hogy hogy itt vagy?Csak nincs valami baj?-kérdeztem, és kezdett eluralkodni rajtam a rémület.
-Nem, nem dehogy is.Minden a legnagyobb rendben.Csak beszélni szerettem volna veled, Kristenről.-nyugtatott meg.
-Telefonon nem lett volna jó?Ezért ilyen sokat utazni....
-Ez nem telefontéma.Ő nem tudja hogy itt vagyok, és nem is szeretném ha megtudná!-adott választ kérdésemre.
-Na jó, most megrémisztesz!Gyere beljebb, foglalj helyet.-mondtam, majd arrébb léptem hogy be tudjon jönni.
Ash leült a kanapéra, és várta hogy én is csatlakozzak.
-Nem kérsz esetleg valamit?-tudakoltam.
Ashley csak megrázta a fejét.Aggódva ültem le vele szemben.A kezét tördelte, nagyon megrémisztett, valószínűleg nem lesz túl vidám a téma.Egy kis habozás után bele is kezdett.
-Nem is tudom hogy hogyan kezdjem..-itt tartott egy kis szünetet, majd folytatta-Luk, tudod hogy nagyon fontos vagy nekem, és az egyik legjobb barátom vagy, ezért is kell őszintének lennem veled.Nem akarlak megbántani, de nekem Kristen boldogsága a legfontosabb és....-azonban nem tudta befejezni mert szavába vágtam.
-Nem szeret igaz?-böktem ki.Ne köntörfalazzunk.
Ash szavaim hallatán nagyon megdöbbent.Valószínűleg sejtése sem volt arról hogy ezt én tudom, vagy érzem.Az arca kétségbeesést sugárzott, meg sem tudott szólalni, szinte már vicces látványt nyújtott.Elmosolyodtam, de nem a boldogságtól, csak azért hogy kissé oldjam a feszültséget.
Még mindig néma csend uralkodott, de aztán végre rátalált a megfelelő szavakra.
-Lucas...én....én,...nem tudom hogy most mit mondjak....-hebegett-habogott Ashley.
-Nem kell semmit sem mondanod.Már rég óta tudom, pontosabban inkább érzem.Nem vagyok hülye Ash, sikerült rájönnöm hogy a titokzatos barát, aki nemrég bukkant fel, az az a Rob aki régen elhagyta.-mondtam.
Ashley arca sajnálatot tükrözött, de nem kell.Nem kell sajnálni, ezt már elfogadtam.
-Tudom hogy még mindig szereti Őt.És féltem otthagyni, de nem tehetek mást, és bízom benne.Ha történik valami akkor annak így kell lennie.És azt is tudom hogy Robert is szereti  Őt, nagyon!És hogy ez kölcsönös.
Fáj persze, persze hogy fáj, de nem tehetek semmit.Nem leszek a gonosz pasi aki elrontja a szerelmüket.Tudom hogy el kell engednem.Nehéz lesz, de ....meg kell tennem.-mondtam.
Rossz volt ezeket a szavakat kimondani, talán mert most már végelegesnek tűnt.Míg csak a fejemben motoszkált a gondolat könnyebb volt, de így, szavakba öntve....nehéz.
Mind ketten hallgattunk, a szobában csönd uralkodott.
Ash egyszer csak felállt és átölelt, vigasztalni próbál de most semmi sem segíthet.
-Én csak azt akarom hogy boldog legyen, és ha én nem adhatom ezt meg neki, akkor el kell engednem.Amint hazamegyek beszélek vele.
-Nagyon jó ember vagy!És hidd el találsz majd valakit aki viszont fog szeretni!Kris nagyon hálás neked és szeret, de nem szerelemmel.De tudom hogy jobb lesz így, neked is és neki is.Most nehéz de egy olyan kapcsolatban élni ahol nem kölcsönös a vonzalom, hosszú távon szörnyű lenne.-próbált vigasztalni, és némi lelket önteni belém, több-kevesebb sikerrel.
Én csak bólintottam, hiszen nagyon is igaza van!
Ezt el kell fogadnom.De tudva hogy így jobb lesz neki, valamivel könnyebb...

20.Fejezet(TELJES)

20.fejezet- Egy csodálatos este:

Kristen szemszöge:

Miután bearaszoltunk a szobába, Rob az ölébe kapott.Lábaimat dereka köré kulcsoltam, biztosan tartott karjaiban, kezei fenekemet markolászták, a vérem szinte csak úgy forrt közelségétől.Annyi idő után végre újra érezni Őt, olyan volt mint ha otthonra leltem volna.
Ajkaink  egy pillanatra sem szűntek meg mozogni, édes táncot jártak.
Rob nekidöntött a falnak, még mindig karjaiban tartott, úgy folytattuk tovább csókcsatánkat.Nyelvünk intenzív játékba kezdett, egy milliméternyi hely sem volt közöttünk.Éreztem nekem nyomuló ágyékát, nem volt éppen nyugalmi állapotban, de én sem.Türelmetlen voltam, csak az övé akartam lenni, most rögtön.Ő sem finomkodott, amint elszakadtunk egymás ajkától vetkőztetni kezdett.Először felsőjétől szabadult meg, amint végignéztem férfias felsőtestén újra meg újra elöntött a vágy, én sem tétlenkedtem, mivel rajtam csak egy ruha volt gyorsan le is dobtam magamról és a sarokban landolt.
Hiányos öltözetben folytattuk tovább csókunkat.
Rob aztán hirtelen újból felkapott és meg sem állt velem egészen az ágyig.Ott óvatosan lefektetett és felém kerekedett.Ismét csókokban forrtunk össze.
Oxigén hiány miatt egy kis időre elváltunk egymástól.Ekkor találkozott tekintetünk.Szemei csak úgy csillogtak, tele volt vággyal és boldogsággal.Az enyéim sem sugározhattak mást.
Újból megcsókolt, annyira finoman mint talán még soha, az a csók elmondott mindent.Lágy volt, és finom, épp hogy csak szánk egymáshoz ért, még is annyira jóleső érzés öntött el.Rob egy pillanatra elhúzódott tőlem.
-Biztos hogy ezt akarod?-kérdezte meg.Tekintetemet fürkészte, válaszra várt.
Egy lágyan, ismét szájára tapadtam..Elmosolyodott és viszonozta gesztusomat.
-Ennél biztosabb már nem is lehetnék.Akarlak.-mondtam két csók között.Újra édes mosoly terült szét
arcán.
Hamarosan megszabadult nadrágjától így már csak fehérneműben voltunk.
-Na és mi van azzal a szabállyal hogy az estét a saját szobánkban töltjük?-incselkedett.Felnevettem, Ő is mosolygott.
-Ó, tényleg, jobb lenne ha mennél.A szabály az szabály.-mentem bele a játékba, miközben próbáltam elfojtani mosolyomat.
-Jajj, fogd már be....-mondta és megvillantotta féloldalas vigyorát.
-Hallgattass el!-húztam az agyát.
Teljesítette is a kihívást, újból megcsókolt, miközben lefoglalta számat, kezeivel melltartóm csatját kapcsolta ki....
Hamar megszabadított a parányi anyagtól, és gyorsan a földön landolt.Rob végignézett testemen, elpirultam, pedig nem most lát először "lenge öltözetben".
Számhoz hajolt és megcsókolt, ma este már sokadjára.Amint megszakított a csókunkat ajkai nyakamat vették birtoklásba,szívogatni kezdte a területbe.Ismét megremegtem, egyszerűen megőrjít, soha senki sem tudott és nem is tud ilyen reakciót kiváltani belőlem.
-Nagyon szeretlek, gyönyörű vagy!-suttogta csókok közepette.
Elmosolyodtam, mindig zavarba hoz, imádom Őt, mindennél jobban.
-Én is szeretlek.-viszonoztam vallomását.
Kezei testemen kalandoztak, bejártak minden lehetséges területet.Végigsimított karomtól egészen lábfejemig, majd , ugyan ezt az utat szájával tette meg, édes csókokat lehelve bőrömre.Sóhajok szakadtak fel belőlem, a lepedőt markolásztam.Amikor ajkai mellem felé közeledtek előtört belőlem az első kéjes sikoly.Próbáltam visszafogni magamat, nehogy az egész szálloda hallja mit is csinálunk éppen, ez többé-kevésbe sikerült is, de inkább kevésbé.
Miközben szája mellemet hintette be csókokkal, ujjai alsóneműm szélét kezdték birizgálni.
-...Rob....-leheltem-Ne kínozz!-kértem esdekelve.
Ekkor megéreztem ujját nőiességemben,  felnyögtem.Gyorsan mozgott bennem, ekkor már nem tudtam visszafogni magam, megtelt a szoba sikolyaimmal.
Aztán Rob hirtelen, kicsúsztatta ujjait, és megszabadított utolsó ruhadarabomtól is, ezután magával is megtette ugyanezt.Már semmi sem fedte testünket, amint végzett a vetkőztetéssel újból felém tornyosult, és megcsókolt.Hevesen viszonoztam, és beletúrtam már amúgy is kócos hajába.
Összekulcsolta kezeinket, ás mélyen szemeimbe nézett, majd végre megéreztem magamban, ismét felnyögtem, végre Övé voltam, több mint fél év után.
Ő is felnyögött, sikolyaim férfias morgásaival párosultak.Először lassan majd egyre gyorsabban mozgott bennem, eközben melleimet simogatta.
Felé hajoltam és lágyan megcsókoltam, szája elnyelte vággyal teli hangomat.
Gyors tempóban haladtunk a gyönyör felé, és nem sokat kellett várnunk rá.
Hirtelen ért az orgazmus, testem megremegett az érzéstől,és hatalmasat nyögtem.Robnak sem kellett sok idő, pár lökés után Ő is követett.Miután mind ketten kielégültünk, lágyan megcsókolt, ujjai arcomat cirógatták.Mind ketten nehezen vettük a levegőt, még a történtek hatása alatt voltunk.
-Szeretlek...-lihegte alig hallhatóan.
-Szeretlek.-mondtam én is, majd ajkaink újból egymásra találtak.Percekig csak faltuk egymást, de most semmi vadság vagy hevesség nem volt benne, csak szerelem.Végigsimítottam arcán, majd amikor elszakadtunk egymástól szemeibe néztem.Boldog volt, akár csak én.Ennél boldogabb nem is lehetnék.
Átkaroltam és hozzá bújtam.A hátamat simogatta, annyira jó érzés volt, megnyugtatott és rövidesen álomba is szenderültem.....
Reggel kipihenten és frissen ébredtem.Szemem előtt lepergett az este minden pillanata, elmosolyodtam.Azt hiszem a tegnap este volt életem legjobb éjjele, mert vele lehettem.
A szememet még mindig nem nyitotta ki, bántotta a fény, azonban végül rávettem magamat.
Amit akkor láttam teljesen meglepett......


Kész is van!:)Tudom kissé rövid te ne haragudjatok légyszi!  :D
Remélem ez is tetszett, és kíváncsian várom a komikat. :)

ui: ez volt életem első teljes khmm része, szóval bocsi ha nem tökéletes! XD

puszi: csillamlany.robsten ( Dóri )

19.Fejezet( TELJES)

19.fejezet-Levelek

Rob szemszöge:

Mérges voltam, de legfőképpen magamra.Ahogyan beszéltem vele....
De egyszerűen előtört belőlem minden érzelem.Amikor elment és csak úgy ott hagyott a csajjal, kiakadtam.De olyan aranyos ha féltékeny.
Akaratlanul is mosoly kúszik számra ha arra gondolok hogy veszélyeztetve érezte magát, pedig soha nem tudnék más lánnyal lenni.
Ezt még nem mondtam neki, de amióta elmentem Los Angelesbe senkivel sem voltam együtt.
Persze volta jelentkezők, csinos bikinis lányok a parton, de egyikre sem tudtam ránézni, gondolataimban csak is Ő forgott.
Egyszer amikor elmentem egy bárba, jól leinni magam odajött egy lány akivel remekül elbeszélgettem, megtaláltuk a közös hangot. Aranyos volt kedves és szép, de én végig csak Krisre gondoltam.
Aztán hirtelen megcsókolt, és én nem ellenkeztem.Azt már nem tudom hogyan de eljutottunk egy motelbe.Már az ágynál tartottunk amikor én leálltam.A csaj csak nézett rám csodálkozva, nem tudta mire vélni a változást.Elküldtem, pedig tényleg aranyos és rendes lánynak tűnt.
Több mint fél éve nem voltam senkivel, és a legtöbben most azt gondolnák mennyire hiányzik nekem a szex, de nem.Persze azért vannak szükségleteim, de nem a testi vágy ami legjobban kínoz, hanem a hiánya.Ölni tudnék egyetlen csókjáért.Vagy csak hogy nézhessem ahogyan alszik, és átölelhessem.
Nélküle üres az életem, senki sem tudja pótolni.
Tudom hülyén viselkedtem, és fordított helyzetben valószínűleg én is úgy reagáltam volna mint Ő, de elborult az agyam.
Bizonytalan  vagyok, úgy érzem bolondot csinálok magamból.Az mondta hogy szeret, még most is fülemben csengenek szavai, de  tetteivel sokszor nem ezt igazolja.
Ash azt mondta fél, de mitől?Bár csak bebizonyíthatnám neki mennyire is szeretem, és hogy nincs mitől tartania, örökké mellette leszek.
Ez a bizonytalanság  megőrjít!Sokszor nem tudom mit tegyek, hogy lenne jó neki.
Most pedig bűntudatom van az imint történtek miatt.Bunkó voltam, és meg sem próbáltam megérteni Őt.
Bocsánatot kellene kérnem, talán nem haragszik annyira.
Sokáig morfondíroztam azon hogy mit is csináljak.Hirtelen eszembe jutott, hogy van számára valamim, amit mindenképpen oda akartam adni, nem most de azt hiszem itt az ideje, kellőképpen elszúrtam  már mindent. Remélem ez helyrehozza....


Kristen szemszöge:

Végre sikerült abbahagynom a sírást.Ramatyul festhettem.Mivel még mindig fürdőruhában voltam, és kicsit klóros szagom volt elmentem lezuhanyozni, és magamra kaptam egy ruhát.Most nem volt kedvem farmert felvenni, egy virágos egyberuhára esett a választásom.
Főztem is magamnak egy kávét és míg várakoztam csak Robra tudtam gondolni.Bántott ahogyan beszélt velem , de ha őszinte akarok lenni neki is igaza van.Döntenem kell, de hogy ha egyszerűen képtelen vagyok.
Ha Lucasra gondolok, mérhetetlen hála jut eszembe.Ő kapart össze a földről amikor Rob elment.Rengeteget segített, és nem vagyok képes szakítani vele, amit tett értem azt soha sem felejtem el.
Ha viszont Rob kerül szóba a szívem hevesebben kezd verni.Nincsen kétségem afelől hogy tiszta szívemből szeretem, és nélküle nagyon szenvednék.
Tanácstalan vagyok, mit tegyek?
Kopogtatásra lettem figyelmes.
-Hölgye, csomagja érkezett!-szólalt meg a túl oldalról az alkalmazott.
Siettem kinyitni az ajtót.
Egy  kartonboboz volt a kezében, kíváncsi voltam vajon mi is lapul benne.Miután átvettem a küldeményt és megköszöntem, bezártam az ajtót és izgatottan nézegettem a dobozt.
Leraktam a konyhapultra hogy jobban szemügyre vehessem.A tetején volt egy boríték , hamar ki is bontottam.

   "Drága Kris, remélem elolvasod ezt a kis üzenetet.A dobozban levelek vannak, azok amiket még Los Angelesben írtam.Mind neked van címezve, de féltem elküldeni őket.Attól tartottam hogy el sem olvasod majd, és kidobod a szemétbe.De most úgy gondolom itt az ideje hogy célba érjenek.Tudnod kell hogy sajnálom a történteket, és hogy nagyon hülye voltam, de azért remélem meg tudsz nekem bocsátani. Nagyon szeretlek:   Rob "

A levelet olvasva nagyon meglepődtem.Nem gondoltam volna hogy róla hogy leveleket irosgatott...
Nagyon kíváncsi lettem vajon miket írt le azokban a levelekben, így hát gyorsan ki is bontottam dobozt.
Rengeteg levél lapult benne, mint meg volt számozva, nyilván az írás dátuma szerint.
Ki is bontottam hát az első számú borítékot és olvasni kezdtem:

"Szia Kris, tudom most eléggé meglephet ez az üzenet, de úgy döntöttem hogy ha már négyszemközt nem vagyok rá képes, akkor leírom az érzéseimet, remélem meg fogsz érteni.Tudod kell hogy nagyon szeretlek, és hogy sajnálom ezt az egészet.Ha tehetném visszacsinálnám, de hát ez nem lehetséges.Soha nem akartalak megbántani, mert számomra te vagy a legfontosabb az életben.Mindig segítettél nekem ha valami bántott, megvigasztaltál ha épen szomorú voltam, vagy csak ott voltál velem amikor szükségem volt rád, és ezt soha sem fogom tudni eléggé megköszönni.Fogalmam sincsen hogy miért voltam ekkora barom, hogy voltam képes mással lenni, mikor szívemben csak számodra van hely.Lehet hogy most ez túl csöpögős neked, de ez az igazság, mindennél fontosabb vagy nekem, és ha kell az életemet is odaadnám érted.Nem haragszom rád, hogy is tehetném, azért ami történt csak is én vagyok a felelős, és a következményeket viselnem kell.Persze nagyon fájt amikor azt mondtad hogy mással töltötted az éjszakát, de megérdemeltem, legalább visszakaptam amit tettem.Azonban tudom hogy koránt sem vagyunk kvittek, amit én csináltam az megbocsáthatatlan, és kár is lenne az alkoholra fogni, mert ez nem mentség, elszúrtam, és soha sem tudom jóvá tenni.Az fáj az egészben a legjobban hogy szenvedést okoztam neked, pedig soha sem állt szándékomban.Remélem egyszer egy szép napon le tudunk majd ülni, és megbeszélni ezt az egészet mint két jó barát, mert tudom hogy ugyanaz soha sem lesz a kapcsolatunk, ahhoz túlságosan nagyot hibáztam.Azért jöttem el mert nem tudtam volna a szemedbe nézni ezek után, tudva hogy mindennek én vagyok az oka.Szerettem volna egy szép családot, meg akartam kérni a kezedet, és családot alapítani.Minden álmom az hogy ez megvalósulhasson, de ezek után nem hiszem hogy valaha is valóra válhat mind ez.Nem szeretnélek elveszíteni, ha csak barátként is de melletted szeretnék lenni, támogatni akarlak.Azt akarom hogy boldog legyél, és ha ezt nélkülem éred el akkor el fogom  viselni, nagyon fájni fog de meg kell ezt tennem, és mind  ezt csak magamnak köszönhetem.Ha én aznap éjjel nem lépek félre akkor te sem teszed ezt, mindig is megbíztam benned, de most részedről megtörtem a bizalmat.Sajnálom, tudom ez csekély, és semmire sem elég de nem tudok mást mondani.Remélem ez a ki idő valamennyire segít begyógyítani a sebeket amiket magam után hagytam és sikerül találnod olyas valakit akiben megbízhatsz és aki jól bánik veled, boldoggá tesz.Tudnod kell hogy mindig is szeretni foglak,és hogy mindenben számíthatsz rám, és hogy mindig is a legfontosabb leszel a számomra.Tudom te nem az a fajta ember vagy aki egy megcsalást meg tudna bocsátani.Egy napon talán visszamegyek majd Londonba és akkor meg tudjuk majd beszélni mind ezt, de hiszem hogy neked jobb lesz ez így, és hogy ez a javadat szolgálja ezért is teszem.Nem szeretném hogy azt hidd hogy bármit is vétettél, semmiért sem haragszom rád, a vétkes csak is én vagyok.Az lenne a legjobb ha elfelejtenél és továbblépnél ezen a kapcsolaton, és én is megpróbálkozom vele, a te érdekedben, lehet hogy nekünk ez lett megírva.Ezek után lehet hogy önzőség ha azt mondom hogy szeretlek, de ez az igazság.Elég sok mindent írtam, remélem hogy megérted mit miért tettem és egyszer valaha megbocsátasz."                                                   Szeretlek:  Rob

A levél nagyon felkavart, a könnyeim patakokban folytak, és nem akartak megállni.
Rengeteg minden kavargott most  a fejemben, először is nagyon meghatottak sorai, másodszor pedig sok helyen nem értettem.
Mind végig tévhitben éltem fél éven át, azt hittem hogy azért hagyott itt mert mérges volt rám, mert nem tudta megbocsátani mind azt amit az nap éjjel tettem.Mert bár Ő is megcsalt, de ezt akkor sem tehettem volna meg, nagyon gyerekes dolog volt részemről, de kétségbe voltam esve.Rengeteget ittam és már azt sem tudtam hol vagyok, azt viszont tudtam hogy mit teszek, hogy megcsalom Robot, és ez megbocsáthatatlan.
De azt írja hogy  nem mérges rám, és hogy soha nem is volt, csak fájt neki ez az egész.
Mind végig azt gondoltam hogy én vagyok az ok, én miattam ment el, de arra soha sem gondoltam hogy csak jót akart nekem.
De hogyan is gondolhatja hogy jobb lenne nekem nélküle, hogy tudnék bárki mást szeretni, és boldog lenni úgy hogy ő nincsen mellettem.
Ő az egyetlen ember aki értelmet ad az életemnek, és hiszem azt hogy csak vele lehetek boldog.
Gyerekeket szeretnék tőle, hozzá akarok menni, vele akarok élni míg meg nem halok.Mellette nyer csak értelmet számomra az a szó hogy szerelem.
Hogy is gondolhatta azt hogy ez jót tesz nekem.Csak szenvedtem, szenvedtem mert esténként nem Ő ölelt át, és nem Ő csókolt meg.
Ahogy ezen gondolkoztam azt hiszem megleltem a választ.Mit mindig is tudtam csak féltem tőle, féltem hogy újra elveszíthetem, de így nem lehet élni.Vele akarok lenni.
Ott hagyom Lucast és a szívemre hallgatok, nem is tehetnék mást mert akkor soha sem lennék boldog.
Örültem annak hogy megkaptam ezt a levelet, mert végre kitisztított az elmém, rájöttem az amúgy is egyértelműre.
Gyorsan levettem az kávát a tűzhelyről és miután sikerült bezárnom az ajtót a lifthez rohantam.Mindent ott hagytam csak is egy dolog érdekelt, Ő.
Hamar megérkezett a lift  és miután benyomtam az emelt számát türelmetlenül vártam hogy felérjek.
Azonnal kiszálltam és szobája ajtajához siettem.
Nem soká ajtót is nyitott.
Az arca meglepett volt, nyilván a veszekedésünk után nem számított rám.Hirtelen nem tudtam megszólalni, de azt nagyon is tudtam hogy mit akarok.
-Kris, meg kaptad a .....-szólalt meg bizonytalanul, azonban nem tudta befejezni a mondatot, ugyan is ajkára tapadtam.
Először nem viszonozta csókom, de miután észhez kapott a meglepettségtől, ajkai mozgásba lendültek enyémmel.
Beletűrt a hajamba, ez által még jobban csökkentette a már amúgy sem létező távolságot.Testünk szorosan egymásnak préselődött.
Nagyon hiányzott már ez, jobban mint a sivatagban egy pohár víz.Érintése nyomán libabőrös lettem, újra átjárt az oly régen érzett érzés.Még mindig faltuk egymás ajkait, nyelve bebocsájtást kért számba amit azonnal készséggel meg is adtam neki.
Nem érdekelt most semmi.Sem Lucas sem az hogy vőlegényem van, csak is Rob érdekelt és hogy újra az övé legyek.
Amint hazamegyünk szakítok Lukkal, de nem várok addig, túl sokáig hezitáltam így is.
Szeretem Robot, tiszta szívemből és vele akarom leélni az életem.
Mind kettőnk sajnálatára kénytelenek voltunk elválni egymás ajakitól oxigénhiány miatt.Szaporán szedtük a levegőt, csókunk nagy hatást gyakorolt ránk.Testem csak úgy izzott a vágytól, annyi idő után azt akartam hogy újra karjaiba zárjon.
Rob tekintetemet fürkészte.
-Szeretlek!-szólaltam meg végre.
Szemei boldogságtól csillogtak.
-Én is szeretlek!-viszonozta vallomásomat, majd újra ajkamra tapadt.Ez a csók más volt, sokkal gyengédebb, szerelemmel teli.Csókunk közben beljebb araszoltunk és becsuktuk az ajtót.A szoba falai közt folytattuk cselekedetünket.....

Nos végre sikerült hoznom a teljes fejezetet.Remélem tetszik.És nagyon sajnálom hogy ennyit késtem de egyszerűen nem tudtam megírni inkább a másik törin foglalatoskodtam ,de ez is elkészült.
Várom a komikat! :)

puszi:  csillamlany.robsten  (Dóri)

Új töri! :)

Így döntöttem hogy új történetbe kezdek!:)Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.
Persze az előző törimet sem hagyom hátra, folytatni fogom, csak újba is belekezdek.

Légyszi nézzetek be :D  Link:

18.Fejezet

18.fejezet-Választás

 

Kristen szemszöge:

Robbal végül is úgy döntöttünk hogy megnézzük a wellness részleget.
Gyönyörű nagy medencék voltak benne. a víz tükörsima volt, szinte csalogatott befelé.
Gyorsan át is öltöztünk, még szerencse hogy hoztam fürdőruhát.Bár egy kicsit féltem Őt hiányos öltözetben látnom, így extra erőre lesz szükségem, hogy ne vessem rá magam, de ki kell bírnom.
Hamar magamra kaptam a bikinimet, és felvettem a fürdőköpenyemet, majd lementem megvárni Robot.
Nem sokáig váratott meg.Amikor megláttam a lélegzetem is elakadt, nem bírtam róla levenni a szemem, ugyan is rajta nem volt köpeny.
Teste tökéletes volt, mint mindig.Nem túl kidolgozott, nem is nyurga, egyszerűen pont olyan amilyet szeretek.
Ki nem állhatom az izomagyokat, akkor már inkább a másik véglet.
De Robban minden megvolt, kissé kidolgozott felsőtest, férfias megjelenés.jesszusom Kris mit csinálsz már megint?Szóltam rá magamra.
Nagyon nehezen, és rengetek koncentrációval sikerült levennem róla a szememet.
Vészesen közeledett felém, éreztem ez nem lesz egyszerű.
Mikor ideért megállt előttem, hosszasan végigmért, úgy látom neki is vannak nehézségei , ezen mosolyognom kellett, de elfojtottam magamban, azonban nem tagadom jól esett ez a gesztus.
-Indulhatunk?-kérdezte egy kis idő után.
Én csak bólintottam, majd miután az alkalmazottal egyeztettük a szobaszámot, be is mentünk a medencébe.
Nagyon kellemes volt a víz.Imádok úszni, ez a kedvenc sportom, régen rendszeresen jártam is uszodába, de ez mostanság elmaradt.Úgy hogy jót tett ez a kis "edzés" most nekem.
Rob is remekül tudott úszni, így olykor olykor bementünk a mély vízbe is, de legtöbbször csak a sekélyebb medencékben maradtunk.
Bohóckodtunk egy kicsit, állandóan fröcsköltük egymást vízzel, rengeteget nevettünk.
Egyszer fel is ugrottam a hátára és Ő körbevitt a medencében.Jól éreztük magunkat.Sokáig áztattuk testünket, és utána elmentünk szaunázni.
A gőz pontosan kellemes volt, nem egyedül voltunk , mások is voltak a szűk helyiségben.
Azonban sokan hamar távoztak is, csak mi maradtunk meg  egy csaj.
Feltűnően szép volt.Hosszú barna haj, nagy kék szemek, csábító ajkak, ha pasi lennék tutira rámásznék.
Nem lehetett nem észrevenni hogy mennyire bejön neki Rob.Úgy csinált mint ha én nem is lennék itt, megszólította Őt.
-Szia, a nevem Jessica, de hívj csak Jessynek.-mondta mézes-mázos hangon.Azt hiszem mindjárt elhányom magam.
-Szia!Rob.-mondta udvariasan.
-Én a 35-ös szobában lakom, és te?-kérdezte.
Hazudnék ha azt mondom nem zavart a csevejük.Legszívesebben megcibáltam volna a csajt.Szálljon már le róla.Azonban semmi jogom nincsen ehhez, egyedül álló ember, nem szólhatok bele, főleg  nem úgy hogy vőlegényem is van.Így hát nagyot nyeltem.
-Én az 52-esben .-válaszolt Rob a kérdésre.
-Mit csinálsz este?-kérdezte a csaj.
Komolyan mondom mindjárt.....Nyugi Kris, fékezd magad!Próbáltam csillapítani dühömet, nagyon nehezen ment.
 Nem válaszolt rögtön.Idegesen doboltam a lábammal.
Rob rám emelte tekintetét.Szemei telis tele voltak aggodalommal.De én csak magamra erőltettem egy mosolyt.
A dobolást továbbra sem hagytam abba.Rob megfogta a lábomat, így késztetve a befejezésre.
-Szóval van programod?-kérdezte ismét a nőcske.
-Nem, igazából még nincsen.-válaszolta.
Azt hittem felrobbanok.Vettem egy nagy levegőt.
-Akkor esetleg mit szólnál egy italhoz  a bárban?-hívatta meg magát.
Ennyi volt, betelt a pohár, nem bírtam tovább, meg sem vártam Rob válaszát, kiviharzottam a szaunából.
Nem ment, nem tudtam volna tovább ott maradni, egyszerűen nem.Azzal sem foglalkoztam hogy vajon hogyan fogom megmagyarázni, csak ösztönösen cselekedtem.
Meg sem álltam a szobámig.Bezárkóztam és sírni kezdtem.Nem tudom miért, ez csak úgy rámtört.
Szörnyű volt látni ahogyan flörtöl vele az a ribanc, legszívesebben megtéptem volna.
De tudom hogy nincs hozzá jogom, nem szólhatok ebbe bele.De akkor is ezt nem bírtam tovább nézni.
Nagyon szeretem Őt.És nem tudom mással elképzelni.Könnyeim nem apadtak.
Azonban kopogtatás zavarta meg önsajnálatomat.
Nem akartam kinyitni, biztosan Ő az, így nem láthat meg.Nem hagyta abba.Két perc után is folytatta, nem úgy tűnt mint ha szándékozna elmenni.
-Kristen, nyisd már ki!-mondta hangosan, miközben nem túl finoman dörömbölt az ajtón.
Megelégeltem, miután letöröltem könnyeimet az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
Rob dühös kissé dühös tekintetével találtam szembe magam.Nem tudtam megszólalni.Végül Ő törte meg a csendet.
-Ez meg mi volt?-kérdezte ingerülten.
-Mi?-kérdeztem vissza.Erőltetett mosoly jelent meg arcán.
-Nagyon jól tudod miről beszélek.-szűrte fogai közül.-Te sírtál?
Az arca szinte pillanatok alatt változott meg.Vonásai aggodalmasba váltottak át.
Felemelte kezét és végigsimított arcomon.Összerezzentem, és elkaptam fejemet, nem akartam érintését érezni, most nem.
-Miért csinálod ezt?-fakadt ki reményvesztetten.
Erre nem tudok mit mondani mert én sem tudom a választ.Csak egyetlen egy magyarázat van erre: szeretnem, de ezt nem mondhatom.
Percekig csak álltunk egymás előtt.A szívem összeszorult közelsége nehéz volt a számomra.
-Nem értelek.-mondta egyszerűen.Lehajtotta a fejét, teljesen megtörtnek látszott, de nem értem miért hiszen a csajszi szívesen vele tölti az éjszakát, nem kellek én is.
-Megbeszéltétek a találkát?-kérdeztem kissé gúnyosan.
Újra rám emelte gyönyörű szürke szempárját, szemei dühöt és csalódottságot tükröztek.Nem érettem miért dühös, de hamar választ kaptam elfojtott kérdésemre.
-Nem tudom miért csinálod ezt.Bár nem tartozom magyarázattal, de nem, nem beszéltünk meg semmit.-szinte tajtékzott az idegtől.-Én nem csináltam semmit, miért vagy ilyen?Most már nem beszélhetek egy nővel sem?Hm?
Nem tudtam mit mondani.Igaza van, tudom, de nem tudok mit tenni, szeretem és féltékeny vagyok, ezt nem tudom kikapcsolni.Mondani akartam valamit de szám nem mozdult.
-Nekem el kell viselnem hogy te Lucassal enyelegsz?De én már nem is beszélhetek nőnemű emberrel sem.Kris semmit nem tettem, de még ha tettem is volna akkor sincsen jogod haragudni.-mondta teljesen jogosan.-Nem én akarom ezt Kristen, nem én nem tudok dönteni, nem én játszom veled......Jobb lesz ha én most megyek...., és tudod mit?Csak akkor keress ha tudod mit is akarsz, én ezt így nem csinálom tovább.
Gyorsan elviharzott.Teljesen igaza volt mindenben.Gyáva vagyok.
Nem akarom  hogy azt higgye hogy csak játszom vele.Azt soha sem tenném, szeretem!
Döntenem kell, ez így tényleg nem mehet tovább, roskadtam össze, és újra rámtört a sírás......


Remélem tetszett!Várom a komikat! XD


Puszi és jó éjszakát:  csillmlany.robsten  ( Dóri ) :)

Egy kis segítség! :)

Nagyon szépen kérnék mindenkit hogy szavazzon ha teheti, erre a hölgyeményre: :)


Ez a segítség barátnőmnek kellene :D Szóval segítsetek neki léccike :)) Nagyon meg köszönnénk :D ♥ (Leila)
Sziasztok! Lenne egy hatalmas kérésem! Mindenki, aki tudja, lájkolja ezt az oldalt, vagyis engem (elvileg az User ID: 139, rózsaszín, lila kockás ing). Ha jól láttam, más magyar nem is nagyon van. Ha nyerek, akkor ott lehetek a Hófehérke Londoni premierjén a vörösszőnyegen, és láthatom Kristent! Ha tudjátok osszátok meg minél több helyen, és támogassatok. Ígérem, ha esetleg eljutok oda, hozok vmi emléket Kristentől :D Képet, vagy autogrammot, vagy nemtudom :D Köszönöm szépen. Tényleg nagyon sok lájk kéne, sajnos nem látni, hogy kinek mennyi van... (Jah, és sztem először kel lájkolni a new look oldalt is). Mégegyszer köszi ♥
:)
https://www.facebook.com/newlookfashion/app_127136074070977

Úgy látom sajnos nem hozza be a pontos linket, de Competition, 2. oldal, és kb középen kicsit jobbra, a Zsanett és view me, ott peg a vote, felül. Köszi :)

Előre is megköszönném, és látogassatok el a facebook oldalára is:   https://www.facebook.com/pages/Robsten-everything/134086159988387- megéri, naprakész, megbízható hírek, szóval kukkants be :)

17.Fejezet(TELJES)

17.fejezet-Távol az otthontól

                                                                Egy kis aláfestő zene:  :)

                      

 

Kristen szemszöge:


Az utóbbi napokban nem sok minden változott.Még mindig itthon kuksolok, bár néha már kiléptem az utcára, de fél óránál többet nem bírok ki.Jó itthon, olyan mint egy menedék.Itt senki sem bánthat, egyedül lehetek, és ez jó, úgy érzem.
Lucas minden nap hív.Jó hallani a hangját, de olykor fel sem akarom venni a telefont.Azt mondta hogy még sokáig lesz távol.Nem tudom hogy ennek örüljek vagy sem.Jó így most, magamban.
Ash néha átjött és lelket öntött belém, ő az egyetlen akit be is engedek az ajtón.
Kitalálta hogy menjünk el egy szállodába az ország másik végében.Szerinte ez jót fog nekem tenni.Először nem tartottam jó ötletnek, de ragaszkodott hozzá így nem tehettem mást, és talán még élvezni is fogom ki tudja.
Már napokkal ezelőtt összepakoltam, indulásra készen álltam.Repülővel megyünk, mindent barátnőm intézett, nem tudok eléggé hálás lenni neki.Rengeteget segít most ebben a nehéz időszakomban ha ő nem lenne nem is tudom mi lenne velem.
Elérkezett az indulás napja.Úgy beszéltük meg hogy a repülőtéren találkozunk,így hát tartva a tervet taxival ki is mentem az épülethez.
A bejáratnál vártam Asht, de nem érkezett meg.Aggódni kezdtem hiszen nem sokára indul a járatunk.Megcsörrent a telefonom.
-Szia Kris, azért hívlak mert nem tudok ezzel a járattal menni.Akadt egy kis elintézni valóm.A következő géppel megyek, remélem nem haragszol.Addig nyugodtan nézzél körül, és pakolj ki.-mondta legjobb barátnőm.
-Jó rendben.Persze hogy nem haragszom de azért jobb lett volna veled repülni.A szállodában várlak.-egy kissé szomorú voltam, de megértettem.
Miután minden formaiságot elintéztem a reptéren felszálltam a gépre.
Hamarosan el is indult.Egész úton zenét hallgattam, és a kedvenc könyvemet olvasgattam.Az odaút nem volt hosszú, alig több mint egy óra alatt földet is értünk.
A csomagjaimmal és egy térképpel a kezemben eljutottam  a buszmegállóba, és onnan a megfelelő autóbuszra szállva a szállodába is.
Az épület kívülről is meseszép volt na de hogy belülről.Hatalmas hal és recepció fogadott.Az inasok elvették a bőröndjeimet, és miután bejelentkeztem felkísértek a szobámba.
Amint kinyitottam a szobám ajtaját lenyűgöző látvány tárult szemem elé.Még soha sem láttam ilyen szép szobát.Örültem hogy a szállást Ashley választotta.Tényleg káprázatos volt minden.Alig vártam hogy ő is megérkezzen és megköszönhessem neki ezt az egészet.

Kris szobája

Úgy döntöttem amíg barátnőmre várok lezuhanyzom, így legalább felfrissítem magam a meleg időben.A fürdő is csodaszép volt.Imádom ezt a szállodát, és persze Asht is.
Miután végeztem a zuhannyal kipakoltam a bőröndjeimet.Hamar végezetem mindennel.
Felderítettem egy kicsit az épületet és a recepció megkérdeztem hogy Ash hányas számú szobában lakik.
Amíg várakoztam megittam az étteremben egy kávét ami nagyon finom volt.
Hamar elrepül az idő.És mivel úgy gondoltam hogy Ashley már biztosan meg is érkezett, indultam  a szobájára.A lift fel is vitt a megfelelő emeletre, és bekopogtam az ajtón.
Nem soká ajtót is nyitottak azonban nem egészen  Ashley volt az.
-Szia Kris!-mondta mosolyogva Rob.
Én csak álltam ott előtte, meg sem tudtam mukkanni.Ekkor tudatosult bennem mennyire át is lettem verve....
-Fáradj beljebb.-invitált be Rob, és arrébb lépett hogy be tudjak menni.
De én nem mozdultam egy tapottat sem, abból nem eszik, most azonnal elmegyek.Szedem a cuccaimat és elhagyom a szállodát.Még is mit képzeltek?
-Ash nem fog idejönni igaz?-kérdeztem  kissé indulatosan.
-Nem igazán.-mondta vidáman.
Vigyora még jobban feldühített.Kedvem lett volna felpofozni ugyan akkor túl közel volt hozzám.Túl közel ahhoz hogy tisztán tudjak gondolkodni.A dühöt kezdte felváltani a hiánya, meg akartam csókolni, de nem tehetem.Úgy döntöttem nem kísértem a sorsot és elmegyek.
Sarkon fordultam és elindultam a  lift irányába.Azonban Rob utánam kapott.Megragadta a karomat és maga felé fordított.Csak pár centi választott el minket egymástól.Mind ketten szaporán szedtük a levegőt.Hihetetlen hogy mit vált ki belőlem akár egyetlen érintése is, megőrülök érte.
Rob tekintetemet fürkészte.Nem tudtam moccanni, nem mint ha annyira szorosan fogott volna, egyszerűen nem ment, szürkéskék szemei megbabonáztak.
Ajkai vészesen kezdetek közeledni számhoz, pánikba estem de nem fordítottam el a fejem.Nem ment túlságosan is akartam, kívántam csókját.Így hát beletörődtem vártam hogy a ajkaink újra egymásra találjanak.
Azonban az utolsó pillanatban, mikor már csak milliméterek választottak el édes csókjától elfordította a fejét és arcomra puszit nyomott.
Csalódott voltam, pedig örülnöm kellett volna hogy nem történt meg, hiszen vőlegényem van.De nem így éreztem, meghaltam volna egyetlen csókjáért, iszonyatosan vágytam rá.
-Ne menj el érlek!Élvezzük ki ezt a kis időt, távol mindentől.-lehelte nyakamba.
Azt hittem menten összeesek, és ezt valószínűleg Ő is érzékelte, mivel szorosan tartott derekamnál fogva.
Nem engedett el ismét szemembe nézett, várt válaszomra de nem tudtam megszólalni.
Látta  mekkora hatással van rám, arcára mosoly kúszott.
-Kérlek!-mondta kölyökkutya szemekkel.
Azt hittem menten elolvadok, nem bírom ki így.Nem hogy ennyire közel van hozzám.Nem tudok úgy a közelében lenni hogy nem történik semmi helytelen.
De végül beadtam a derekamat.Bólintottam mire újra mosolyra fakadt.Édes, szexy féloldalas mosolya még inkább rontott ellenálló képességemen.
Végül lassan eleresztett.Látta rajtam hogy alig állok a lábamon, de aztán nagy nehezen megtaláltam az egyensúlyt és egyedül is ment a megállás.
Előrement, én még mindig az imint történtek hatása alatt voltam, észre sem vettem hogy már az ajtóban áll rám várva.De aztán sikerült visszazökkennem a valóságba.Megráztam a fejem, ezáltal rendezve gondolataimat, és végre beléptem a szobába.
Az Övé is csodálatos volt, nagy tágas, nagyon tetszett akár csak az enyém.
Belépve az ajtón rögtön az ágyra esett tekintetem.Fejemben nem illendő gondolatok kezdtek el kavarogni.
Elképzeltem ahogy fekszek karrjai között az ágyban,  ahogy ölel, csókol és csak az Övé vagyok.Ismét megráztam fejem.Miket is gondolok?
Rob megköszörülte torkát, valószínűleg rájött mi is kavarog gondolataimban. Mondjuk nem lehetett valami nehéz.Itt állok az ágyat bámulva, és szaporán szedem a levegőt, ennél átlátszóbb nem is lehetnék, teljesen elárulom magamat.
Elvörösödtem, mint mindig most is könnyen zavarba jöttem, de utálom ezt.
Nem néztem Rá.Reméltem nem veszi észre  miért.De sajnos nem volt túl nagy szerencsém.
Kínos csend telepedett ránk amit végül Rob tört meg.
-Öö....., mi lenne ha innánk valamit,legalább lehűsítenéd magad.-mondta féloldalas mosollyal az arcán.
Úgy szerettem volna mondani valami ütőset, és visszavágni gonosz beszólására , de semmi nem jutott eszembe így csak bólintottam.
Úgy letöröltem volna képéről önelégült vigyorát
Rob a minibárból elővett  egy behűtött koktélt.
Felvontam a szemöldököm, tudomásom szerint ilyen nem jár a bárhoz.Hamar választ is kaptam fel nem tett kérdésemre.
-Előre rendeltem, gondoltam jól fog esni.-nevetett.
Ezt nem hiszem el, tényleg mindent kitervelt. Talán beosztása is van?Nem szóltam semmit csak kortyolgatni kezdetem az italt.
Ő is hallgatott, nem sokkal később kimentünk az erkélyre elszívni egy cigit.Most sem voltunk túl bőbeszédűek.Még akkor sem akartam elhinni hogy egy mennyire jól megtervezett, tervnek vagyok részese.
-Játsszunk!-mondta Rob így törve meg a szótlanságot.
Kíváncsian néztem rá, és vártam mit is akar kihozni ebből.
-Mondok egy szabályt és te is amit be kell tartanunk itt tartózkodásunk alatt.-fejtette ki elméletét.
Először nem tudtam mire vélni, de aztán belementem.
.Rendben én kezdem!-mondta majd egy kis gondolkodás után folytatta-Nem beszélünk Lucasról.Vedd úgy mint ha nem is lenne vőlegényed.-mondta és felém nyújtotta kitartott tenyerét.
Nem tudtam el sem képzelni mit akarhat de hamarosan el magyarázta:
-Add ide a gyűrűd!Az utazás végén visszaadom, addig viszont elrakom jó helyre.-magyarázta.
Először nem akartam teljesíteni kérését  de aztán eleget tettem neki.
Látta rajtam mennyire is vonakodom ettől, így próbált megnyugtatni.
-Nyugi, vigyázok rá, ha kell még a széfbe is beteszem.mondta komolyan.
Megforgattam a szemem, hiszen tudja hogy nem az ékszert féltem.Ez a gyűrű az egyetlen ami sokszor visszatart, emlékeztet Lukra.És hogy most nincsen az ujjamon nem tudom hogy mi lesz.
-Te jössz!Mond egy szabályt!-utasított mosollyal az arcán.
Hirtelen semmi sem jutott az eszembe, de egy kis gondolkodás után végül kiböktem.
-Rendben, az estét mindenki a saját szobájában tölti, és nincsen egymás előtt meztelenkedés.-lehet hogy hülyén hangzik de csak ez jutott eszembe.
Rob felnevetett.Nem értettem mi is olyan vicces, de inkább nem firtattam.Megkíméltem magam a szaftos gondolataitól.
Egy ideig ismét csak ültünk szótlanul.Azonban engem valami nagyon érdekelni kezdett, így egy kis hezitálás után fel is ettem neki a kérdést.
-Miért nem csókoltál meg amikor el akartam menni?-törtem meg a néma csendet.
Ő meg sem tudott mukkanni, nyilván váratlanul érte a kérdés, de hamar megtalálta szavait és visszavágott.
-Miért szeretted volna?-kérdezte felvont szemöldökkel.
Hát ez nem igaz.Nem képes egy kicsit komolyan venni.Valószínűleg észrevette rajtam hogy egy kicsit megsértődtem, ezért végre választ adott a mint feltett kérdésemre.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire meg szerettelek volna csókolni!De elhatároztam hogy nem teszek semmi olyat amit megbánhatnál, vagy ami miatt bűntudatot okozok neked.Nem teszek semmi szabálytalant csak akkor ha azt te is szeretnéd.-mondta, végig egyenesen a szemembe nézett.
Meglepődtem.Azt hittem hogy minden létező alkalmat ki fog használni az elcsábításomra.De nem így tervezi, amit nem tudok mire vélni.Még mindig tud meglepetést okozni nekem és ez tetszik!
Elmosolyodtam, nem mondtam semmit.
-Köszönöm.-szólaltam meg percekkel később.
Ő csak rám mosolygott, és megsimogatta a kezem.De nem csinált semmi "szabálytalant" ahogy azt megígért.
-Mit csináljunk?-kérdezte.
-Nem tudom.Mihez van kedved?-kérdeztem vissza.
-Amihez neked!-mondta édes mosoly közepette.
Felnevettem.Komolyan elolvadok tőle.
Már előre félek a nap hátralévő részétől, na meg a elkövetkezendő időtől....



Tudom hamarabb hoztam, de kiderült hogy egy tz elmarad így volt időm megírni.
Remélem tetszett, és kapok pár komit. :)




Puszi: csillamlany.robsten   (Dóri)

16.Fejezet

16.fejezet-Egyedül    

 

 

Kristen szemszöge:

Egyedül érzem magam.Luk elutazott, ismét.Rob azóta nem is keresett, de ez nem is csoda, én se tenném a helyében.
Ashley sokszor telefonált, de nem vettem fel.Nem akarok senkivel beszélni, egyedül akarok lenni.Így senki ne lásson.A szemeim kisírtak és karikásak.A hajam kócos, de nem érdekel.Semmi sem érdekel.Ha most meglátna így kérdezősködne de én ezt nem akarom.Hagyjon mindenki békén.Had szenvedjek magamban, senkire nincsen szükségem,csak egy valakire, de Őt nem hívhatom ide.
Aki most segíthetne rajtam valószínűleg látni sem akar.De így a legjobb, legalább is szeretném ezt hinni.
Egyszer csak megszólalt a kapucsengő.A hátam közepére kívántam most azt a személyt aki zavarni akar.Egyedül akarok lenni, ezt olyan nehéz megérteni?
Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról és morcosan ajtót nyitottam.
Ash volt az ajtó túloldalán.Amikor meglátott szemei kikerekedtek.Tudtam hogy ramatyul festek, na de hogy ennyire...
-Te jó éj!Kris veled meg mi történt?-kérdezte.Hangja tele volt aggodalommal.
Nem válaszoltam, csak arrébb álltam hogy beljebb tudjon jönni.Leültem a kanapéra és vártam a kiosztást.
Nem sokáig kellett várnom.
-Tudod hogy hányszor hívtalak?Legalább hússzor de egyszer sem vetted fel.Halálra aggódtam magam!Mi van veled csajszi?Szörnyen nézel ki.-mondta legjobb barátnőm.
Nem tudtam mit is mondhatnék, így hát az igazat mondtam.
-Ash, köszönöm hogy eljöttél, de szeretnék egyedül lenni.
-Mi történt közöttetek Robbal?-kérdezte.
A mondat hallatán köpni, nyeli nem tudtam.Miből gondolja hogy Robnak köze van ehhez?Talán Ő mondta neki?
-Ezt most miért kérdezed?Már mi lenne köztünk?-kérdeztem kissé felháborodva.
-Talán azért mert mostanában ő sem veszi fel a telefont.Ne hazudj nekem Kris, nem vagyok hülye.-mondta.
Vajon mi lehet vele?Jól van?Csak erre tudtam gondolni.Ash azt mondta hogy nem veszi fel a telefont, remélem jól van, és nem érzi magát annyira rosszul mint én.Nem akarom hogy szenvedjen, főleg nem miattam.
-Kristen, nem tudom hogy mi folyik itt, de nem is az én dolgom.-mondta-De rossz rád nézni.Szeretlek csajszi, ezt tudod.Fáj így látnom téged.-vallotta be.
Annyira jól estek barátnőm szavai, ismét sírni tudtam volna.Felálltam és átöleltem barátnőmet.Ő is szorosan magához ölelt, és simogatni kezdte a hátamat.Jól esett, kicsit csillapította fájdalmamat.
Ashleyvel végig beszéltük az egész délutánt.Nagy nehezen sikerült rávennie hogy kimozduljak a négy fal közül.Elmentünk bevásárolni.Tudta hogy nem szeretem a plázákat járni így a piacra mentünk.
Jó volt a friss levegőn, most már örültem hogy átjött.Egy kis időre legalább nem az önsanyargatással voltam elfoglalva.

Rob szemszöge:

Napok óta a szobámban kuksolok.A telefonom sokszor csengett de még csak meg sem néztem hogy ki keres.Mindenki hagyjon békén.
Mindenem fájt, nem fizikailag, annál inkább lelkileg.Nem volt semmi erőm.Tonna számra vedeltem a sört, és  a pizza futár is sokszor járt mostanában az utcánkban.El akartam tűnni a világ elől, úgy sem hiányzok senkinek.
Az a nap  ezerszer is lejátszódott szemem előtt.Annyira  boldog voltam, de nem tartott sokáig.Azt mondta szeret, de úgy látszik nem eléggé ahhoz hogy ott hagyja a vőlegényét.Nem értem Kristent, de az a lényeg hogy nem akar velem lenni.Mit számít hogy szeret, ha nem lehetek vele.
Az is lehet hogy nem mondott igazat, nem is szeret, csak sajnált és nem akart megbántani.
Rengeteg minden megfordult a fejemben mostanság.
Egy biztos a nők bonyolultak, nagyon is.
Egy valamiben vagyok most csak biztos, de abban megrendíthetetlenül.Szeretem Őt, tiszta szívemből és ez változni nem fog.Fáj de egyszerűen így érzek, tudom ezzel csak fájdalmat okozok magamnak, de ezen nem tudok változtatni.Jelenleg nem is akarok.
A telefonom ismét megcsörrent.Nem akartam felvenni, de csak nem adta fel, így hát a készülékért nyúltam és kelletlenül beleszóltam.
-Igen?-kérdeztem nem valami kedvesen.
-Szia Rob ,Ash vagyok.Úgy örülök hogy végre felvetted, már sokszor kerestelek.-mondta.
-Sajnálom Ashley, de mostanában nem vagyok túl jól.-vallottam be.
-Ahogy Kristen sem.-mondta-Mi van veletek?-kérdezte aggódva.
A szertett nő neve hallatán összerezzentem.Még kimondva is fájdalmat okoz.
-Mi van vele?-kérdeztem hirtelen.Tudni akartam hogy jól van e.
-Szörnyen fest.-mondta.
Rossz volt hallani hogy szenved.Nem akarom hogy fájjon neki.De Ő döntött így, most miért bántja?Nem értem ha ez nem jó neki mért csinálja ezt, Ő választott így.Nem tudom mit gondoljak.
-Mi történt Rob,-tudakolta Ash.
Megbíztam Ashleyben, ő az egyik legjobb és legrégibb barátom.Már kis korunk óta ismerjük egymást , úgy döntöttem kiöntöm neki a szívemet.
-Az mondta hogy szeret, de még sem akar velem lenni.-mondtam szomorúan.-Nagyon szeretem Őt Ash.
Hallottam ahogyan felsóhajt.Kíváncsi voltam mit fog mondani, mit gondol most?
-Nézd Rob,Luk jó barátom.Tulajdonképpen én hoztam őket össze.Kris annyira szenvedett és szüksége volt egy támaszra így bemutattam őket egymásnak.Aztán olyan hirtelen történt minden.A randik, az eljegyzés,én a leány kérést túl korainak tartottam.Sokszor kérdeztem Krist hogy szerelmes e.Erre sosem kaptam választ.Lucas a barátom de soha sem gondoltam igazán hogy Kristen szereti, hogy szerelmes belé.-mondta.
Egy kis szünetet tartott majd folytatta mondandóját.Kíváncsi voltam minden szavára.
-Örültem hogy visszajöttél!Nem csak azért mert az egyik legjobb barátom vagy, hanem azért is mert tudtam hogy így végre tisztázni tudjátok ezt az egészet.Rossz így látni titeket, te sejtettem hogy így lesz.
Őszinte leszek veled Rob.Kristen még mindig szeret, még ha nem is vallja be magának.-mondta.
-De ha így van, miért vele akar lenni?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Talán mert fél.-mondta.
-Még is mitől félne?Nem értem ezt az egészet.-roskadtam magamba.
Ash választ adott a kérdésemre.
-Fél a fájdalomtól.Fél attól hogy ennyire szeret.Amikor elmentél iszonyatosan szenvedett.Elmondani sem tudom mennyire-mondta.-Szeret téged Rob.De fél hogy újra elveszít, hogy megint át kell élnie az mérhetetlen fájdalmat, amit elvesztésed okozott neki.Luk egy biztos támasz, és mert nem szereti annyira, még ha ezt nem is akarja bevallani , ezáltal nem is okozna akkora kínt az elvesztése.Ismerem Krist.Erős nőnek mutatja magát, de még neki is van gyenge pontja.Te!Fél szeretni téged Rob!
Azok után amit Ash mondott kezdett kitisztulni  a kép fejemben, kezdtem megérteni mit miért mondott nekem.
-De ettől nem lesz se neki sem nekem jobb.Mind a ketten szenvedünk.-mondtam.
-Tudom, de meg lehet őt érteni.Ami köztetek volt, arra a szerelem nem megfelelő szó.Talán nincs is rá megfelelő.A ti kapcsolatotok volt a legerősebb, legmélyebb amit valaha láttam.Úgy érzi nem élné túl ha újra elveszítene, így inkább szenved, reméli így könnyebb lesz.
-De így nem jó, nagyon nem jó Ashley.!-mondtam-Mit tegyek?Mit csináljak hogy bebizonyítsam mennyire szeretem és hogy soha nem hagynám el?-kérdeztem kétségbeesetten.
Hosszú ideig meg sem szólalt, csend volta vonal másik oldalán.Aztán hirtelen beleszólt a kagylóba.
-Azt hiszem van egy tervem....



Tudom nem lett túl hosszú de mivel ez ma a második fejezet remélem megértitek, és elnyerte tetszéseteket. :)
Komizni most sem tilos! XD


Jó éjt:  csillamlany.robsten.  ( Dóri)

15.Fejezet( TELJES)

15.fejezet-Csókok közepette:

Rob szemszöge:

Amikor ajkunk egymáshoz ért, féltem a visszautasítástól.
Kris kezét mellkasomra támasztotta.Gyengéd csókot lekeltem szájára.Először nem viszonozta, aztán mint ha minden megváltozott volna.Kezét elvette testemtől, és ujjaival hajamba túrt.Közelebb vont magához.
Meglepett tette, de mérhetetlenül boldog is voltam.Ajka játékba lendült az enyémmel.Szinte faltuk egymást.
A fellegekben éreztem magam, belül ujjongtam.Nem tudtam elhinni hogy tényleg viszonozza csókom, hogy Ő is akarja.
Nyelvemmel végigsimítottam felső, majd alsó ajkán, így kérve bebocsátást.Meg is kaptam.Nyelvünk táncot járt, őrjítő táncot.
De sajnos el kellett válnunk egymástól.Mind ketten kapkodtuk a levegőt.Egymás tekintetét fürkésztük.Nem sok mindent tudtam kiolvasni gyönyörű szemeiből.Csak meredtek rám.Aztán hirtelen megszakította a szemkontaktust.
Megijedtem, féltem hogy megbánta.Hogy elrohan.
Szipogást hallottam.Álla alá nyúltam így kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.Sírt.Könnyei utat törtek szépséges arcán.
Megbántottam, hülye vagyok.Nem kellett volna megcsókolnom, mit is gondoltam?Okoltam magam.
Hüvelykujjammal letöröltem könyncseppjeit.Meg akartam vigasztalni, így végigsimítottam karján.Érintésem nyomán libabőrös lett.
-Rob ne.....ne csináld ezt velem, kérlek!-szipogta.
-Lucas miatt, vagy mert nem akarod?-kérdeztem.
Kris lehajtotta a fejét, nem nézett a szemembe.
-Ez bonyolult!És amúgy is mind egy nekem vőlegényem van, nem tehetem ezt.-mondta és felnyújtotta gyűrűs ujját, igazolva állítását.
Megfogtam kezét, és összefontam ujjainkat.Mélyen a szemébe néztem, látni akartam hogyan reagál.Megremegett, pontosan úgy mint régen.Nem akartam elhinni.Talán még mindig szeret.Újra remény csillant meg előttem.Hiszen engedte hogy megcsókoljam, és még viszonozta is.Tudnom kell hogy mit érez.
-Ha a szemembe mondod hogy már semmit sem jelentek neked, hogy már nem szeretsz akkor békén hagylak ígérem.Csak azt kell mondanod hogy nem szeretsz és elengedlek.-leheltem nyakába.
Ismét összerezzent.Hosszú percekig meg sem szólalt.
Lába remegett, úgy éreztem ha most nem fognám erősen, menten összeesett volna.Derekánál fogva tartottam.
-Kris, mondj valamit, kérlek.Válaszolj!-utasítottam gyöngéd hangon.
Arca szomorú volt, tekintet könnyeitől csillogott.Nem sok hiányzott ahhoz hogy újra sírásban törjön ki.
-Kérlek!-mondtam újra.-Csak mond hogy már nem szeretsz, és elmehetsz.
Ekkor újra rám nézett végre.
-Nem szoktam hazudni!-lehelte alig hallhatón.
Nem akartam hinni a fülemnek.Szóval szeret.
Hirtelen kiszakította magár karjaimból és futásnak eredt.Szerencsére nem volt olyan gyors, így utol tudtam érni.
Elkaptam karjánál fogva, és gyengéden egy fának támasztottam.
Senki nem volt már rajtunk kívül a parkban.Csak mi.Későre járt már.
Derekára tapasztottam a kezem , és ismét megcsókoltam.El akart taszítani, de olyan erőtlen próbálkozás volt hogy nem törődtem vele.Még közelebb vontam magamhoz.Ekkor már nem ellenkezett.Nyelvünk ismét intenzív táncot járt egymás szájában.
Ebben  a percben nagyon boldog voltam, hiszen újra a karjaimban tarthatom.
-Szeretlek.... nagyon szeretlek.-mondtam két csók között.
Ekkor Ő is kimondta, bár már tudtam de az szájából hallva egészen más volt:
-Szeretlek Rob, és is nagyon szeretlek!-újra ajkára tapadtam.
Nem tudom meddig csókolhattuk egymást, de nem is érdekelt, csak Ő és én voltunk, annyi idő után.Újra azt éreztem hogy élek, és hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
Azonban nem tarthatott sokáig örömöm, ugyan is félbeszakítottak.....

Kristen szemszöge:

Telefonom a legrosszabb pillanatban  megcsörrent.Először nem nagy jelentőséget tulajdonítottunk neki, folytattuk tovább tevékenységünket.Azonban valaki nagyon kitartó volt, nem akarta letenni, így hát végül kelletlenül elváltam Rob puha ajkaitól.
Felsóhajtottam, és nagy nehezen előbányásztam nadrágom zsebéből a készüléket.
-Igen?-szóltam bele kissé morcosan.
-Szia kicsim, hol vagy?Későre jár már, nincs semmi baj?-kérdezte Lucas.
Amint meghallottam hangját, eluralkodott rajtam a bűntudat.Akár mennyire is jó volt csókolóznom Robbal, és minden porcikám folytatná ez nem helyes.Lehajtottam fejem, nem akartam az előttem álló személy szemébe nézni.
-Nem, dehogy is semmi baj nincsen.-nyugtattam meg vőlegényem -Ashleynél vagyok, vásárolgattunk egy kicsit.-hazudtam.
-Értem, mikor jössz haza?Hiányzol.-mondta.
-Nem sokára indulok.És te is hiányzol nekem.-válaszoltam.Az második mondatnál, Rob összerezzent, tudtam hogy fájt neki amit mondtam.Felnéztem rá és eltátogtam egy "sajnálomot".
Ő erre hátralépett, így hagyva teret nekem.
-Rendben, siess már várlak.-szólt bele  a kagylóba.
Miután letette a telefont, nem tudtam mit is csináljak.Csak álltam Rob előtt, aki engem pásztázott tekintetével.Nem tartottam a szemkontaktust.Cipőmet tüntettem ki figyelemmel.Rob nagyot sóhajtott, majd megszólalt.
-Most mi  lesz?-kérdezte kesernyés hangon.
Egy kis ideig hezitáltam, majd választ adtam kérdésére.
-Nem tudhatja meg...-ennyit mondtam csupán.Arcára fájdalmas vigyor ült ki.
Nem mondott semmit. A csend kezdett kínos lenni, nem tudtam mit is tehetnék.
-Rob,...nekem vőlegényem van!Én...én nem tehetem ezt.-mondtam.
-Úgy akarsz tenni mint ha semmi nem történt volna?-kérdezte.Hangjában némi gúny is volt.
-Mi mást tehetnék?-kontráztam rá.
Jó ideig csendben álltunk egymás előtt.Nem bántam meg semmit.A mai nap volt hosszú idő után a legboldogabb.Hogy vele lehettem, mindennél fontosabb a számomra.De nem hagyhatok mindent hátra, nem dobhatom csak úgy a kukába az eddigi életem.Tudom ez hülyén hangzik, hiszen előttem áll az a férfi akit tiszta szívemből szeretek, és aki mellett lennék a legboldogabb az életben.
Hogy miért nem Őt választom, hogy miért hezitálok?
Talán azért mert mindig is szerettem elszúrni az életem.Vagy mert gyáva vagyok.
Szeretem Lucast, de közel sem annyira mint Őt. Luk támaszt nyújtott nekem a nehéz időkben, és ezt soha sem fogom tudni meghálálni.De amióta visszajött Rob egyre inkább rá kellett jönnöm hogy amit Lucas iránt érzek az nem szerelem, és talán ezt mindig is tudtam.De jó volt hogy ott volt nekem.Lehet hogy ez önzőség de azt hiszem soha sem szerettem, csak jól esett hogy mellettem van, hogy támogat.
Nem hagyhatom el, csak úgy nem.És ezt neki is meg kell értenie.
Még mindig csend uralkodott közöttünk, tudtam megbántottam, hogy nem erre számított.
-Mennem kellene.-mondtam alig hallhatóan.
-Hazakísérlek.Késő van és sötét, nem mehetsz egyedül.-ragaszkodott hozzá.Elmosolyodtam.
-Már nem vagyok kisgyerek.Nagy lány vagyok.-mentegetőztem.
-Nem érdekel.Elkísérlek.-mondta ellentmondást nem tűrően.
Néma csendben  ballagtunk egymás mellett, egy szót sem váltottunk egész úton.Már a sarkon jártunk amikor Rob hirtelen megállt az út közepén és nem szándékozott tovább jönni.Megfordultam és kérdő tekintettel néztem rá.
-Innen nem megyek tovább.Nehogy meglásson.-célzott Lucasra.-Ne felejtsd el felhívni Asht és egyeztetni vele.-hangjában némi megvetés és mérhetetlen szomorúság hallatszott.
Nem mentem tovább.Csak álltam vele szemben.Tudtam mondanom kellene valamit, de olyat nem tudok úgy sem amit szeretnék és amit Ő szeretne, így csak néztem Őt.
Az eső hirtelen megeredt, úgy ömlött mintha dézsából öntenék, de mi csak álltunk ott.Nem érdekelt a zápor, sem hogy fázom.Lábam mint ha földbe gyökerezett volna, nem tudtam és nem is akartam mozdulni.Tudtam ha elmegyek mindennek vége lesz.Ez a csodálatos nap csak emlék marad számunkra.Én hazamegyek Lucashoz, vele töltöm az éjszakát, és csak ábrándozhatok arról hogy Ő ölel.
De nem tehettem mást, nem tehetek mást akármennyire fáj is.És csak remélni tudom hogy egyszer meg fogja ezt érteni.
Az eső nem csendesedett, nem akart elállni.Ruháink teljesen eláztak, de egyikünket sem zavarta.
Tudtam mennem kell, Luk aggódni fog.
-Sajnálom!-mondtam és elindultam az kanyargós utcán.
A sarkon még visszanéztem.Még mindig ott állt.És engem nézett.Végül befordultam az utcánkba.

Fájt a szívem, szenvedtem legbelül és tudom hogy ez mindig is így lesz.De így a  helyes.
Mi nem lehetünk együtt.Lehet hogy ezt még nagyon meg fogom bánni, sőt biztos, de most úgy gondolom hogy ez a helyes, és így kell cselekednem.
Az nap éjjel könnyek között aludtam el.És az elkövetkezendő napok sem  teltek kellemesebben.
Lucas visszautazott a betegéhez, és pedig ki sem mozdultam a házból.Legszívesebben meghaltam volna.Nélküle csak szenvedek.
Szenvedek mert tiszta szívemből szeretem, és minden percben rá gondolok, vele akarok lenni és hozzá vágyom.Félek beleőrülök ebbe.
Nincsen olyan nap amikor nem sírok, még akkor is mikor Lucas itthon volt.Elbújtam a fürdőszobába és utat engedtem könnyeimnek.
Vajon Ő hogy van, most mit érezhet.....


Pár komit lécci! XD

Puszi:  csillamlany.robsten   (Dóri) :)

15.Fejezet( RÉSZLET)

15.fejezet-Csókok közepette:

Rob szemszöge:

Amikor ajkunk egymáshoz ért, féltem a visszautasítástól.
Kris kezét mellkasomra támasztotta.Gyengéd csókot lekeltem szájára.Először nem viszonozta, aztán mint ha minden megváltozott volna.Kezét elvette testemtől, és ujjaival hajamba túrt.Közelebb vont magához.
Meglepett tette, de mérhetetlenül boldog is voltam.Ajka játékba lendült az enyémmel.Szinte faltuk egymást.
A fellegekben éreztem magam, belül ujjongtam.Nem tudtam elhinni hogy tényleg viszonozza csókom, hogy Ő is akarja.
Nyelvemmel végigsimítottam felső, majd alsó ajkán, így kérve bebocsátást.Meg is kaptam.Nyelvünk táncot járt, őrjítő táncot.
De sajnos el kellett válnunk egymástól.Mind ketten kapkodtuk a levegőt.Egymás tekintetét fürkésztük.Nem sok mindent tudtam kiolvasni gyönyörű szemeiből.Csak meredtek rám.Aztán hirtelen megszakította a szemkontaktust.
Megijedtem, féltem hogy megbánta.Hogy elrohan.
Szipogást hallottam.Álla alá nyúltam így kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.Sírt.Könnyei utat törtek szépséges arcán.
Megbántottam, hülye vagyok.Nem kellett volna megcsókolnom, mit is gondoltam?Okoltam magam.
Hüvelykujjammal letöröltem könyncseppjeit.Meg akartam vigasztalni, így végigsimítottam karján.Érintésem nyomán libabőrös lett.
-Rob ne.....ne csináld ezt velem, kérlek!-szipogta.
-Lucas miatt, vagy mert nem akarod?-kérdeztem.
Kris lehajtotta a fejét, nem nézett a szemembe.
-Ez bonyolult!És amúgy is mind egy nekem vőlegényem van, nem tehetem ezt.-mondta és felnyújtotta gyűrűs ujját, igazolva állítását.
Megfogtam kezét, és összefontam ujjainkat.Mélyen a szemébe néztem, látni akartam hogyan reagál.Megremegett, pontosan úgy mint régen.Nem akartam elhinni.Talán még mindig szeret.Újra remény csillant meg előttem.Hiszen engedte hogy megcsókoljam, és még viszonozta is.Tudnom kell hogy mit érez.
-Ha a szemembe mondod hogy már semmit sem jelentek neked, hogy már nem szeretsz akkor békén hagylak ígérem.Csak azt kell mondanod hogy nem szeretsz és elengedlek.-leheltem nyakába.
Ismét összerezzent.Hosszú percekig meg sem szólalt.
Lába remegett, úgy éreztem ha most nem fognám erősen, menten összeesett volna.Derekánál fogva tartottam.
-Kris, mondj valamit, kérlek.Válaszolj!-utasítottam gyöngéd hangon.
Arca szomorú volt, tekintet könnyeitől csillogott.Nem sok hiányzott ahhoz hogy újra sírásban törjön ki.
-Kérlek!-mondtam újra.-Csak mond hogy már nem szeretsz, és elmehetsz.
Ekkor újra rám nézett végre.
-Nem szoktam hazudni!-lehelte alig hallhatón.
Nem akartam hinni a fülemnek.Szóval szeret.
Hirtelen kiszakította magár karjaimból és futásnak eredt.Szerencsére nem volt olyan gyors, így utol tudtam érni.
Elkaptam karjánál fogva, és gyengéden egy fának támasztottam.
Senki nem volt már rajtunk kívül a parkban.Csak mi.Későre járt már.
Derekára tapasztottam a kezem , és ismét megcsókoltam.El akart taszítani, de olyan erőtlen próbálkozás volt hogy nem törődtem vele.Még közelebb vontam magamhoz.Ekkor már nem ellenkezett.Nyelvünk ismét intenzív táncot járt egymás szájában.
Ebben  a percben nagyon boldog voltam, hiszen újra a karjaimban tarthatom.
-Szeretlek.... nagyon szeretlek.-mondtam két csók között.
Ekkor Ő is kimondta, bár már tudtam de az szájából hallva egészen más volt:
-Szeretlek Rob, és is nagyon szeretlek!-újra ajkára tapadtam.
Nem tudom meddig csókolhattuk egymást, de nem is érdekelt, csak Ő és én voltunk, annyi idő után.Újra azt éreztem hogy élek, és hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
Azonban nem tarthatott sokáig örömöm, ugyan is félbeszakítottak.....


Remélem sikerült felcsigáznom benneteket ezzel a kis szösszenettel!Tudom gonosz vagyok!De azért remélem szerettek. XD




Jó éjt:   csillamlany.robsten.

14.Fejezet (átnézve)

  14.fejezet-Édes nap:

Rob szemszöge:

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem.A múlt éjjel rengeteget ittam, de ahhoz sajnos közel sem eleget hogy ne emlékezzek a tetteimre.Pedig most úgy érzem sokkal jobb lenne ha nem emlékeznék.Tudatomnál voltam, egész végig.Megbántottam Krist.Nagyon!Hatalmas barom voltam.A pia elég erőt adott ahhoz hogy őszinte tudjak vele lenni, de sajnos az empátia teljes szépsége nélkül.
Úgy bántam vele ahogy soha sem akartam.Bocsánatot kell kérnem, ezt jóvá kell tennem.
Így hát kezembe vettem a telefont és tárcsázni kezdtem.A készülék kicsöngött.Féltem hogy talán nem kíváncsi rám és fel sem veszi, de aztán meghallottam édes hangját a vonal más másik oldalán.
-Mi van Rob, mit akarsz?-kérdezte nem túl kedves hangon.De ezt most nagyon is megérdemeltem.Erőt vettem magamon és beleszóltam a készülékbe.
-Szia Kris. Beszélhetnénk?-kérdeztem bizonytalanul.
-Most is azt csináljuk nem?-mondta flegmán.-Talán nem foglalt le eléggé a kis szőke?-vetette oda nekem.
Oh, hát igen a csaj.Igazából fel sem hoztam a lakásomra.Hidegen hagyott, amint megláttam Krist rögtön elment a kedvem az egésztől.Csak húzni akartam Őt.Kíváncsi voltam mit szól majd.
-Hahó, Rob itt vagy még?Lerakom!-mondta türelmetlenül.
-Ne, kérlek!Itt vagyok.Találkozhatnánk?-kérdeztem félve a reakciótól.
-Minek?Talán nem rúgtál elég nagyot belém?-monda
-Sajnálom a tegnap estét!Hatalmas bunkó voltam, sokat ittam és nem gondoltam komolyan.-mentegetőztem.Reméltem nem csapja rám a telefont.
-Azt mondják hogy a részegek őszinték.
Ezen nevetnem kellett.Hatalmas közhely de tapasztalatból mondom hogy ez tényleg így van.
-Ez igaz.-mondtam-De bunkóvá is tesz.
Hallottam ahogy halkan felnevet.Jó érzés töltött el csilingelő hangja hallatán. Imádom ezt a nőt, megőrülök érte.És mindent megadnék azért hogy újra ez enyém legyen.Bár újra a karjaimban tarthatnám, ölelhetném, csókolhatnám vagy csak egyszerűen megérinthetném tudva hogy ő csak is az enyém, hogy hozzám tartozik.
De ez mára sajnos már csak a képzeletem szüleménye.
-Nem tudom miért, mondom most ezt, de rendben.Találkozzunk.Luk ma bemegy a kórházba úgy hogy szabad vagyok.-szólalt meg édes hangon.
Mérhetetlenül boldog voltam.Talán  még sem szúrtam el mindent, talán nem utál annyira.
-Köszönöm.Neked mikor jó?-kérdeztem vidáman.
-Egy óra körül?Ha neked jó akkor nekem is.A parkban várlak.-mondta.
-Rendben, nekem tökéletes.És tényleg köszönöm hogy nem csaptad rám a kagylót.-mosolyogtam.
-Hát nem sok hiányzott hozzá Pattinson.-mondta viccesen-Szia, akkora parkban.-köszönt el.
-A parkban.-ismételtem-Szia Kris.-tettem le a telefont.
Boldog voltam,  talán helyrehozhatom amit tegnap rendesen elszúrtam.És úgy látszik még sem utál annyira.
Rájöttem hogy bár nagyon szeretem és fáj Őt mással látni, de az a fontos nekem hogy Ő boldog legyen.És lehet hogy semmi nem lehet már közöttünk, csak barátság, de ha a közelemben van akkor érzem csak igazán hogy élek.Amikor Los Angelesben voltam nem telt el úgy nap hogy nem gondoltam volna rá.Egész nap azon járt az agyam hogy most mit csinálhat, kivel lehet, hol van éppen.Nem is éltem az életem.Csak bezárkóztam a négy fal közé és róla ábrándoztam, és emésztettem magam.
Szóval rossz hogy nem velem van, de legalább láthatom Őt.És beszélhetek vele, ami nekem mindennél fontosabb.
Amikor elmentem Lucashoz fájt hogy meg kell arról győznöm hogy fogadja vissza életem szerelmét, de ha boldog akkor egy részem ami érte felel, örül. Már nem szeret engem, de legalább boldog.
Készülődni kezdtem, mivel nem soká ott kell lennem a parkban.Bevallom izgultam, féltem a reakciójától hogy mit fogok majd mondani, mennyire neheztel rám.De örültem is, hogy szóba áll velem, és hajlandó találkozni velem, legalább annyira nem gyűlölt meg.
Hamar elkészültem, soha sem voltam az a piperkőc típus.A hajamba egy jól irányzott mozdulattal beletúrtam, mint mindig.Sokszor viccelődött Kristen azzal hogy ez már a névjegyemmé vált.És hogy fertőző mert neki is szokásává vált.Mindig mosoly kúszik az arcomra ha meglátom beletúr a hajába.Mára nála is felvett szokássá vált.
Gyalog indultam a parkba.Mikor odaértem még nem volt ott.Így hát leültem egy padra, és várakoztam.Nem sokat kellett ücsörögnöm hamar megláttam Őt.
Gyönyörű volt mint mindig.Kedvem támadt volna odafutni hozzá és megcsókolni, de mivel már nem hozzám tartozik ezt nem tehettem meg.Ez mindig szomorúvá tesz.
Nagy léptekkel közeledett felém, és én felálltam a padról úgy fogadtam.Amikor odaért hozzám egy puszit nyomtam édes arcára.Amint ajkam hozzá ért éreztem csodás illatát.Parfümje illata orromba kúszott.Jól ismertem ezt az aromát, még tőlem kapta az egyik születésnapjára, és mivel mindig mondtam hogy mennyire szeretem ezt használta állandóan.Boldogsággal töltött el hogy mái napig ezt használja.
Alig bírtam magammal, legszívesebben nyakába csókoltam volna, de nem tehettem, gyorsan hajoltam el tőle, mert hatalmas volt a kísértés.De szerencsére sikerült megállnom, és türtőztettem magamat.
Kristen reakciója érdekes volt számomra.Elpirult amikor megpusziltam. Valahogy ez jól esett nekem, valamilyen hatással még is csak vagyok rá.Ez a gesztus nagyon is imponált nekem.
-Szia.-mondtam vidáman.
-Szia.-köszönt Ő is.
Nem tudtam hogy mit is mondjak de végül össze szedtem gondolataimat, és erőt véve magamon belevágtam a közepébe.
-Köszönöm hogy eljöttél.Nagyon sajnálom amit mondtam tegnap.Szörnyen viselkedtem, bunkó voltam veled pedig nem szolgáltál rá.-mondtam félve válaszától.
-Nem, cáfolom meg.-viccelődött.-Nem haragszom, részeg voltál.-enyhült meg.
--Ez nem mentség arra ahogyan viselkedtem, szégyellem magam.
-Rob , hé nem tartozol nekem magyarázattal, persze rosszul esett de nem neheztelek rád.Erre ne is fecséreljük a szót.Ahhoz hogy én meggyűlöljelek sokkal több kell.Ismerlek, tudom hogy ha iszol a pia beszél belőled.Ne emészd magad e miatt.Tényleg nem haragszom.-mondta biztatóan.
Elmosolyodtam.Nagyon jól estek szavai.Ösztönösen cselekedtem, átöleltem.Ő viszonozta gesztusomat, azonban volt benne egy kis tartózkodás, de teljesen megértem hiszen vőlegénye van.
 -Lucas tudja hogy itt vagy?-kérdeztem.
-Nem számolok be neki minden lépésemről.A menyasszonya vagyok nem pedig  kiskutyája.Tudod hogy senki nem szabhatja meg nekem hogy hova megyek és mit csinálok.-mondta indulatosan.
Felnevettem.
-Ez igaz, saját tapasztalatból mondom.-helyeseltem.Ő is nevetni kezdett.Gyönyörű mosolya melegséggel öntött el.Bár tudná hogy mennyire szeretem.
-Egyébként nem zavarná hogy itt vagyok.-tette hozzá.
-És a tegnap esti barátnőd?Ő mit szól ahhoz hogy nem vele vagy?-kérdezte.Hangjából enyhe megvetés sugárzott.És a barátnő szónál grimasz csúfította arcát.
Nevetnem kellett.Még hogy a barátnőm?Az a ribanc a lába nyomába sem érhet.Az csak pillanatnyi elmezavar volt az alkohol hatására, semmi több.
-Mi olyan vicces?- kérdezte kelletlenül.
-Komolyan azt mondtad hogy a barátnőm?-kérdeztem mosoly közepette.
-Miért talán nem:Mi az nem volt elég jó az ágyban?-mondta inmár Ő is mosollyal az arcán.
-Nem történt semmi.Már a bár után elhajtottam.-mondtam.
Kristen arcán döbbenet és az érthetetlenség keveréke uralkodott.Nem igazán értettebb miért tettem volna ezt.
-Miért?Úgy tűnt jól el vagytok!-mondta.De, mintha egy kicsit megkönnyebbült volna.De biztosan csak bebeszélem magamnak.Azt látom amit szeretnék, nem a valóságot.
-Nem pont az én ízlésem volt.Csak a pia miatt foglalkoztam vele.Józanon valószínűleg észre sem vettem volna.-mondtam Kris szemébe nézve.
-Csodálkoztam is hogy miért pont ő?Egy olcsó sarok széli nőcskének nézett ki.
Ezen mind a ketten csak nevetni tudtunk.
-De azért örülök hogy nem ismerkedtél meg vele közelebbről.-mondta lehajtott fejjel.
Gondoltam ezt nem firtatom tovább, így hát más irányba tereltem a beszélgetést.
-Mit szólnál egy fagyihoz?-kérdeztem.
-Jól esne köszönöm.-válaszolta széles mosollyal az arcán.
Így hát el is mentünk fagylaltért.Én fizettem, ez volt a legkevesebb.Leültünk egy padra és ott nyaltuk el az édes finomságot.Nagyon jól éreztem magam.
Kristen arca fagyis lett így hát megpróbáltam letörölni.Kínosra sikeredett a jelenet.Ujjammal leszedtem az édességet, és ezután lenyaltam kezemről.Kris mind eközben figyelte tettemet.Izgatóan alsó ajkába harapott.Teljesen megőrjít mikor ezt csinálja.Mára már sokadszorra fegyelmeztem magam nagy nehezen.
Gyorsan elkapta a tekintetét, én pedig elmosolyodtam szégyenlősségén, régen is mindig ilyen volt, pedig már évek óta ismerem, könnyű Őt zavarba hoznom . Ez az egyik tulajdonsága amit imádok benne.
Megláttam két szabad hintát így megragadtam Kris kezét és odavezettem.
-Rob, hé mit csinálsz?Nem vagyunk már óvodások.-mondta kacagva.
-Ugyan már, engedd el egy kicsit magad!Szórakozzunk.-utasítottam mosolyogva.
Ő csak vállat vont majd végül beleegyezett.
Nagyon jól szórakoztunk.Olyan volt mint ha újra gyerekek lennénk, az élet gondjai nélkül, szabadon.És hogy ezt vele élhettem át még mesésebbé tette a napomat.
Az idő gyorsan repült , és azon kaptuk magunkat hogy ránk esteledett.
Ideje volt hazaindulni.
Kezdett hűvös lenni, a szél szárnyra kapott.Odaadtam Krisnek a bőrdzsekim nehogy megfázzon.Bár először visszautasította, de aztán elfogadta, és vállára terítettem az anyagot.
Olyan idilli volt a pillanat.A szelő egy hajszálat az arcába fújt, így hát végigsimítottam puha bőrén és félrefésültem barna hajzuhatagát.
Kristen ismét elpirult, ma már sokadjára.Szemei tekintetemet fürkészték.Ajkai résnyire nyíltak, mintha csak hívogattak volna.
Hatalmas volt a kísértés.A mai nap sokszor sikerült legyűrnöm de most ebben a percben úgy éreztem felülkerekedik rajtam.
Úgy döntöttem megteszem, lehet hogy nagyon meg fogom bánni, de most vagy soha.
A távolság vészesen fogyott közöttünk.Már csak centik választottak el puha ajkaitól, nem hátrált meg, végig szemembe nézett.
Erőt vettem magamon, és megcsókoltam..... 

Hamarabb hoztam a fejezetet, de mivel kész lettem úgy döntöttem felteszem.Remélem tetszik és kapok pár komit!:)

puszi: csillamlany.robsten

13.Fejezet

13.fejezet-Talán féltékeny vagy?

 Reggel kipihenten ébredtem.A nap sugarai beszűrődtek az ablakon, kellemesen simogatva bőrömet.Boldog voltam.Örültem hogy hazajött, mos végre azt érzetem hogy minden rendben van.
Lucas még aludt, de én már nem tudtam így halkan felöltöztem és elmentem bevásárolni ugyan is teljesen üres volt a hűtő.
A boltba gyalog mentem, sikeresen lekéstem a buszt.Szuper, káromkodtam egy sort majd elindultam gyalog.
Sok mindent vásároltam.A szatyrokat alig bírtam el, majd leszakadt a kezem.Ezért úgy döntöttem hogy visszafele mindenképpen buszra szállok, így hát a buszmegállóban vártam.Miközben várakoztam telefoncsörgésre lettem figyelmes.A kijelzőn Ash neve állt.Lelkesen vettem fel, mert már régen beszéltünk.
-Szia csajszi  mi a helyzet?-kérdeztem vidáman.
-Hello Stew!Mire fel ez a nagy öröm?-kérdezte barátnőm.
-Hajajj, ennyire hallatszik?
-Hát, eléggé.Szóval mi újság?-tudakolta Ash.
-Képzeld, Lucas hazajött.-mondtam boldogan, és arcomra hatalmas mosoly kúszott.
-Na, ez tényleg jó hír, most már értem miért vagy ennyire lelkes.Örülök hogy boldog vagy!
-Köszönöm.Végre te is rátalálhatnál valakire.-mondtam.
-Hát igen, jó lenne.Hiányzik már egy kis gyengédség, na meg társaság.-mondta kissé szomorkás hangon.
-De apropó társaság, azért is hívlak mert ma este buli lesz.Az egyik bárba megyünk, és nagyon jó lenne ha te is eljönnél.Hozd magaddal Lukot is.
-Ez jól hangzik.Majd megemlítem neki, és ha benne van akkor részemről rendben.-mondtam
-Jó, majd hívj hogy mi van.És jó lenne ha eljönnél, régen beszéltünk már..Hiányzol Kris baby.-csendült fel Ashley vidám hangja.Én is elmosolyodtam ennek hallatán.
-Nekem is hiányzol Ash.És valahogyan csak rábeszélem Lucast a partira.Tudod meg vannak az eszközeim.-mondtam ravasz vigyorral az arcomon.
Hallottam ahogyan felnevet, tudja hogy ha valamit akarok akkor azt el is érem, már túl rég óta ismer.
-Rendben.Abban biztos vagyok hogy menni fog.Akkor majd hívj!
-Rendben.Szia, leteszem mert itt a buszom.-mondtam.
-Oké.Vigyázz magadra.-mondta barátnőm majd letette a telefont.
A busz aránylag hamar hazavitt.Nem sok lámpánál kellett megállnunk .
Mikor beléptem a házba Lucasba botlottam.Édes mosollyal az arcán fogadott, és csókkal jutalmazott meg.
-Korán keltél.Szomorú voltam amikor felkeltem de nem voltál mellettem.-mondta durcásan.
Arca láttán nevetnem kellett.Úgy festet mint egy ötéves akit megfosztottak a kedvenc játékszerétől.
-Mi az, még ki is nevetsz?-tett rá még egy lapáttal.
-Ó, ne haragudj!Biztosan ki tudlak valahogy engesztelni.-mondtam egy ravasz vigyor kíséretében.
-Hát, találunk rá módot, amiatt ne aggódj.
Mind a ketten nevetésben törtünk ki.Ajka újból enyémre tapadt, és miután egy heves csókot váltottunk, indultam is a konyha irányába kipakolni a szatyrokat.Vagy is csak indultam volna mert szerelmem visszarántott.Arca újból szomorúságot tükrözött.Komolyan mint egy kisgyerek.De én  nagyon is szeretem ezt a gyereket.
-Hé, most meg hová mész.Mi lesz azzal a kárpótlással?Nem szökhetsz meg ..
-Ki beszél itt menekülésről.A kiengesztelésen dolgozom.Ugyan is megyek és összeütök egy remek reggelit.-mondtam.
-Én egészen másra gondoltam kiengesztelés gyanánt.-okoskodott.
-Azt el tudom képzelni, de éhes vagyok, és szerintem te is, és bizonyos dolgok később is ráérnek.Mennem kell, mert megromlik a hús ha nem rakom hűtőbe.-mondtam neki, majd adtam szájára egy puszit és indultam a konyha irányába.Immár sikeresen el is jutottam oda.Bár hallottam ahogy felsóhajt, de végül hagyta hogy elkészítsem a reggelit.
Egészen finomra sikeredett.Nem mondom hogy egy nagy tehetség vagyok főzés terén, de azért nem vallottam még soha sem kudarcot.Miután jóízűen elfogyasztottuk az ételt, megemlítettem Lucasnak a bulit amit Ash mondott.
Nagy meglepetésemre szinte azonnal belement.Még örült.Azt mondta hogy már nagyon régen nem bulizott, így végre szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Ennek nagyon örültem.
Hamar fel is hívtam barátnőmet, aki szinte ujjongott.Megbeszéltük az időpontot, és a helyszínt.
Már nagyon vártam az estét.A nagy gyorsan telt.Lucassal sétáltunk egyet a parkban.Nagyon jól éreztük magunkat.Mindent bepótoltunk amit nem tudtunk megtenni az utazása alatt.Gyönyörű volt az idő.
Az nap gyorsan elszállt és már csak azon kaptam magam hogy este van.Készülődni kezdtünk.
Este nyolcra beszéltük meg Ashsel, így hát már jóval előtte készülődni kezdtem.
Nem akartam nagyon kiöltözni, mivel egy bárba megyünk így nem vettem fel koktélruhát, az túlságosan elegáns lett volna.Inkább a kényelem mellett döntöttem.
Egy kissé mintás farmert vettem fel, egyszerű fekete rövid ujjúval.Hozzá egy enyhén magas sarkú cipőt, és egy szögecses táskát.Kabátként pedig egy blézert vettem magamra.Ami laza, még is elegáns megjelenést kölcsönzött.

Kris összeállítása

A sminkkel sem bajlódtam túl sokat .Egy kis szemhéjpúder meg egy leheletnyi szempillaspirál, és már készen is álltam az indulásra. A hajamat egyszerűen csak leengedtem, tegnap mostam meg így nem kellett semmit sem csinálnom vele.
Lucas is elkészült.Egy ing és egy farmernadrág volt csupán rajta.Nagyon jó nézett ki, és ezt szóvá is tettem.
- Nézzenek oda, mesésen festesz.-mondtam szerelmemnek.Aki elmosolyodott és egy csókkal ajándékozott meg.
-Te pedig gyönyörű vagy!De ez nem újdonság.-mondta édesen.
Éreztem hogy elpirulok.Nagyon jól  estek a szavai.Látta hogy zavarba hozott és újból ajakamra tapadt.
-Imádom hogy olyan könnyen zavarba jössz.-suttogta a fülembe egy két csók között.Felnevettem.
-Hát én annál kevésbe.-mondtam vidáman.
-Induljunk, el fogunk késni.-mondtam miután elszakadtunk egymás ajkaitól.Lucas bár morcos lett de eleresztett és indultunk is  a bárba.
Taxival mentünk.A sofőr aranyos volt így borravalót is adtunk neki.Azt mondta hogy ha kellene máskor is egy fuvar akkor hívjuk őt, mert olcsóbban dolgozik mint  a legtöbbek .És igazat is mondott, így el is raktuk a névjegyét.
A bár szép volt.És tiszta, nem olyan mint amilyenre számítottam.Amint beléptem szememmel keresni kezdtem Ashley.Hamar meg is találtam.Gyorsan oda is siettünk hozzá.
Ash szinte a nyakamba ugrott annyira örült hogy eljöttünk.
-Jaj olyan jó hogy itt vagytok.-mondta-foglaljatok helyett.
Le is ültünk az asztalhoz, ahol már voltak páran. Ott volt Kellan, Jackson, Tom,Nikki és még jó páran a bandából.
Ők már ismerték Lukot így üdvözölték is egymást.
Miután rendeltünk pár italt, néhányan táncolni mentek.Engem is hívtak de még nem volt hozzá kedvem, ahoz nekem több pia kell.Végül csak Ash meg én maradtunk az asztalnál.
Jól elbeszélgettünk, és közben sorra fogytak az italok.Egyszer csak  olyas valakit pillantottam meg a tömegben akit nagyon nem szerettem volna itt látni.A szemem Robon akadt meg, aki éppen egy szőke ciciababa száját foglalta le.A gyomrom görcsbe rándult.
Akaratlanul is fájt amit ott láttam.A szívembe mintha kést szúrtak volna, sírni volt kedvem de visszafojtottam könnyeimet.Nagy nehezen erőt vettem magamon, össze kell szednem magam, Luk így nem láthat meg.
Eszembe jutottak Rob szavai.Azt mondta hogy szeret, hogy még mindig szeret .De a látszat nagyon nem erről árulkodik.Hazudott, vagy csak nagyon jól titkolja az érzéseit.Úgy éreztem nem bírom, hogy el kell mennem, mert ha tovább maradok és nézem ahogy ezek falják egymást akkor nem bírom ki sírás nélkül.
Fájt látni hogy mást csókol, hogy mást ölel át.Megszakadt a szívem, hogy ezt látnom kell.El akartam futni de nem tehettem.
-Kris, hé mi a baj?-tudakolta Ash.Én csak megráztam a fejem és nagy nehezen szólásra nyitottam a számat.
-Nem azt mondtad hogy Rob nem lesz itt?-kérdeztem barátnőmtől.
-De, én nem hívtam meg.-mondta.-biztosan véletlenül van itt.
Ezen mosolyognom kellett.Úgy éreztem nem bírom tovább, hogy előtörnek belőlem az érzelmek így cselekednem kellett.
-Ö...ki megyek a mosdóba, mindjárt jövök.-mondtam zaklatottan.
-Ne menjek veled?-szólt utánam mire én csak megráztam a fejem, jelezve hogy egyedül szeretnék lenni.
Amint beértem  a helyiségbe sírásban törtem ki.A könnycseppek hulltak szememből, de én gyorsan letöröltem azokat.Nem sírhatok, miatta nem.El kell Őt engednem.Próbáltam győzködni magam de reménytelen próbálkozásnak bizonyult, könnyeim nem apadtak.
Így hát  úgy döntöttem hogy felfrissítem magam.Ügyelve arra hogy a sminkem ne kenődjön el, arcot mostam.Majd miután kellő képen összeszedtem magam kiléptem a női mosdóból.
Azonban olyas valamivel kellett szembenéznem ami most nagyon nem hiányzott.
A falnál Rob és a szőke nagymellű " barátnője" nyalták, falták egymást.Úgy éreztem gyorsan el kell hagynom a terepet mert ha nem baj lesz.
Rob azonban elszakadta a nőcskéjétől és észrevett.
Amint tekintetünk találkozott mozdulni sem bírtam, pedig el akartam futni.Ő csak engem nézett majd egy kis idő után levette rólam tekintetét.Valamit mondott a szőkeségnek aki elment.
Rob ekkor megindult felém.Menekülni akartam, de lábaim földbe gyökereztek.Moccanni sem tudtam.Csak álltam ott, szótlanul.
Mikor odaért hozzám végre sikerült megszólalnom.
-Szia-böktem ki nagy nehezen.
-Szia.-mondta.Csak úgy bűzlött a sok alkoholtól , cseppet sem volt józan állapotban.
-Ha már találkoztunk szeretném megköszönni amit Lucasnak mondtál.
-Szívesen.-vetette oda  flegmán.
-Egyébként az óvadékot vissza fogom fizetni.-mondta nem sokkal később.
-Nem szükséges, ráér.
-Minél hamarabb annál jobb.Nem akarok neked tartozni!-szűrte fogai közül.
Nem tudtam mire vélni a viselkedését.Nagyon bunkó volt.Szóvá is tettem.
-Most mi  bajod van?Mért vagy velem ilyen?-kérdeztem.Arcán nem túl őszinte mosoly terült szét.
-Nem értem mire gondolsz.-tette a hülyét.
Nem akartam vele tovább egy helyiségben lenni így hát indultam vissza az asztalhoz.De Rob visszarántott a karomnál fogva.
-Még is mit vártál?Hogy kedves leszek veled?Hogy úgy teszek majd mint ha semmi nem történt volna?-kérdezte nem túl kedvesen.
-Miért vagy velem ilyen?-kérdeztem.
Felnevetett.
-Mondjuk úgy hogy nem esett túl jól hogy elhajtottál.-mondta undorral a hangjában.
-Ugyan már, szóval erről van szó?-mondtam mosollyal az arcomon.-Nem mond hogy megsértődtél.Nem hiszem hogy túl komolyan gondoltad amit akkor mondtál.-mondtam neki inmár én is gúnyosan.
Ő csak nézett rám, nem nagyon értette hogy miért mondtam ezt.Így hát gondoltam felvilágosítom kissé.
-Az alapján amit  az imént láttam nem hiszem hogy annyira nagyon szeretnél.-mondtam.
Rob ekkor megragadott és a falnak préselt.Nem volt durva de finom sem.Nem volt közöttünk egy leheletnyi hely sem.A kezét a falnak támasztotta így elzárva előlem a kiutat.
Pánikba estem, nem a félelemtől hanem a közelségétől.Szabadulni akartam.Túl közel volt, nagyon közel leheletét nyakamon éreztem.
-Képzeld, nagyon is komolyan gondoltam minden szavam.Nincs jogot ezt a szememre vetni.Nagyon úgy látszik hogy te viszont már semmit nem érzel irántam, szóval kérlek szépen engedd meg hogy megpróbáljalak elfelejteni.-szűrte fogai közül.Szinte tajtékzott a dühtől.Mind végig a szemembe nézett.Tekintetében megvetést láttam.
Sokáig csak egymás tekintetébe meredtünk majd , végül eleresztett.A lábaim alig tartottak.Könnyeimnek nem sok kellett ahhoz hogy legördüljenek arcomon.De nagy nehezen visszatartottam őket.Nem láthatja rajtam szavaival mennyire megbántott.
-Most pedig ha megbocsátsz, megyek.A gyönyörűség már vár rám.Jól fogunk szórakozni.Remélem te is így teszel a vőlegényeddel.-mondta keményen majd elment.
Amint eltűnt a fal mögött előtörtek elfojtott érzéseim.Zokogtam.
A szemem előtt lepergett a kép ahogyan vele van.Ahogy őt csókolgatja, átöleli, szeretkezik vele.Minden porcikám fájt, de a szívem szenvedte a legnagyobb sebet.Nagyon fájt hogy így bánt velem.Hogy undorral és megvetéssel nézett rám.Nem akartam elhinni hogy ez Ő volt.Hogy ő sebzett meg ennyire mélyen.Nem volt semmi erőm.
A padlón zokogtam.Úgy éreztem ez életem legrosszabb napja.....



Hát ez lenne a friss.Remélem tetszett és kapok pár komit.Nagyon köszönöm az eddigieket is.!! :)


Puszi:  csillamlany. robsten