13.Fejezet

13.fejezet-Talán féltékeny vagy?

 Reggel kipihenten ébredtem.A nap sugarai beszűrődtek az ablakon, kellemesen simogatva bőrömet.Boldog voltam.Örültem hogy hazajött, mos végre azt érzetem hogy minden rendben van.
Lucas még aludt, de én már nem tudtam így halkan felöltöztem és elmentem bevásárolni ugyan is teljesen üres volt a hűtő.
A boltba gyalog mentem, sikeresen lekéstem a buszt.Szuper, káromkodtam egy sort majd elindultam gyalog.
Sok mindent vásároltam.A szatyrokat alig bírtam el, majd leszakadt a kezem.Ezért úgy döntöttem hogy visszafele mindenképpen buszra szállok, így hát a buszmegállóban vártam.Miközben várakoztam telefoncsörgésre lettem figyelmes.A kijelzőn Ash neve állt.Lelkesen vettem fel, mert már régen beszéltünk.
-Szia csajszi  mi a helyzet?-kérdeztem vidáman.
-Hello Stew!Mire fel ez a nagy öröm?-kérdezte barátnőm.
-Hajajj, ennyire hallatszik?
-Hát, eléggé.Szóval mi újság?-tudakolta Ash.
-Képzeld, Lucas hazajött.-mondtam boldogan, és arcomra hatalmas mosoly kúszott.
-Na, ez tényleg jó hír, most már értem miért vagy ennyire lelkes.Örülök hogy boldog vagy!
-Köszönöm.Végre te is rátalálhatnál valakire.-mondtam.
-Hát igen, jó lenne.Hiányzik már egy kis gyengédség, na meg társaság.-mondta kissé szomorkás hangon.
-De apropó társaság, azért is hívlak mert ma este buli lesz.Az egyik bárba megyünk, és nagyon jó lenne ha te is eljönnél.Hozd magaddal Lukot is.
-Ez jól hangzik.Majd megemlítem neki, és ha benne van akkor részemről rendben.-mondtam
-Jó, majd hívj hogy mi van.És jó lenne ha eljönnél, régen beszéltünk már..Hiányzol Kris baby.-csendült fel Ashley vidám hangja.Én is elmosolyodtam ennek hallatán.
-Nekem is hiányzol Ash.És valahogyan csak rábeszélem Lucast a partira.Tudod meg vannak az eszközeim.-mondtam ravasz vigyorral az arcomon.
Hallottam ahogyan felnevet, tudja hogy ha valamit akarok akkor azt el is érem, már túl rég óta ismer.
-Rendben.Abban biztos vagyok hogy menni fog.Akkor majd hívj!
-Rendben.Szia, leteszem mert itt a buszom.-mondtam.
-Oké.Vigyázz magadra.-mondta barátnőm majd letette a telefont.
A busz aránylag hamar hazavitt.Nem sok lámpánál kellett megállnunk .
Mikor beléptem a házba Lucasba botlottam.Édes mosollyal az arcán fogadott, és csókkal jutalmazott meg.
-Korán keltél.Szomorú voltam amikor felkeltem de nem voltál mellettem.-mondta durcásan.
Arca láttán nevetnem kellett.Úgy festet mint egy ötéves akit megfosztottak a kedvenc játékszerétől.
-Mi az, még ki is nevetsz?-tett rá még egy lapáttal.
-Ó, ne haragudj!Biztosan ki tudlak valahogy engesztelni.-mondtam egy ravasz vigyor kíséretében.
-Hát, találunk rá módot, amiatt ne aggódj.
Mind a ketten nevetésben törtünk ki.Ajka újból enyémre tapadt, és miután egy heves csókot váltottunk, indultam is a konyha irányába kipakolni a szatyrokat.Vagy is csak indultam volna mert szerelmem visszarántott.Arca újból szomorúságot tükrözött.Komolyan mint egy kisgyerek.De én  nagyon is szeretem ezt a gyereket.
-Hé, most meg hová mész.Mi lesz azzal a kárpótlással?Nem szökhetsz meg ..
-Ki beszél itt menekülésről.A kiengesztelésen dolgozom.Ugyan is megyek és összeütök egy remek reggelit.-mondtam.
-Én egészen másra gondoltam kiengesztelés gyanánt.-okoskodott.
-Azt el tudom képzelni, de éhes vagyok, és szerintem te is, és bizonyos dolgok később is ráérnek.Mennem kell, mert megromlik a hús ha nem rakom hűtőbe.-mondtam neki, majd adtam szájára egy puszit és indultam a konyha irányába.Immár sikeresen el is jutottam oda.Bár hallottam ahogy felsóhajt, de végül hagyta hogy elkészítsem a reggelit.
Egészen finomra sikeredett.Nem mondom hogy egy nagy tehetség vagyok főzés terén, de azért nem vallottam még soha sem kudarcot.Miután jóízűen elfogyasztottuk az ételt, megemlítettem Lucasnak a bulit amit Ash mondott.
Nagy meglepetésemre szinte azonnal belement.Még örült.Azt mondta hogy már nagyon régen nem bulizott, így végre szeretne egy kicsit kikapcsolódni. Ennek nagyon örültem.
Hamar fel is hívtam barátnőmet, aki szinte ujjongott.Megbeszéltük az időpontot, és a helyszínt.
Már nagyon vártam az estét.A nagy gyorsan telt.Lucassal sétáltunk egyet a parkban.Nagyon jól éreztük magunkat.Mindent bepótoltunk amit nem tudtunk megtenni az utazása alatt.Gyönyörű volt az idő.
Az nap gyorsan elszállt és már csak azon kaptam magam hogy este van.Készülődni kezdtünk.
Este nyolcra beszéltük meg Ashsel, így hát már jóval előtte készülődni kezdtem.
Nem akartam nagyon kiöltözni, mivel egy bárba megyünk így nem vettem fel koktélruhát, az túlságosan elegáns lett volna.Inkább a kényelem mellett döntöttem.
Egy kissé mintás farmert vettem fel, egyszerű fekete rövid ujjúval.Hozzá egy enyhén magas sarkú cipőt, és egy szögecses táskát.Kabátként pedig egy blézert vettem magamra.Ami laza, még is elegáns megjelenést kölcsönzött.

Kris összeállítása

A sminkkel sem bajlódtam túl sokat .Egy kis szemhéjpúder meg egy leheletnyi szempillaspirál, és már készen is álltam az indulásra. A hajamat egyszerűen csak leengedtem, tegnap mostam meg így nem kellett semmit sem csinálnom vele.
Lucas is elkészült.Egy ing és egy farmernadrág volt csupán rajta.Nagyon jó nézett ki, és ezt szóvá is tettem.
- Nézzenek oda, mesésen festesz.-mondtam szerelmemnek.Aki elmosolyodott és egy csókkal ajándékozott meg.
-Te pedig gyönyörű vagy!De ez nem újdonság.-mondta édesen.
Éreztem hogy elpirulok.Nagyon jól  estek a szavai.Látta hogy zavarba hozott és újból ajakamra tapadt.
-Imádom hogy olyan könnyen zavarba jössz.-suttogta a fülembe egy két csók között.Felnevettem.
-Hát én annál kevésbe.-mondtam vidáman.
-Induljunk, el fogunk késni.-mondtam miután elszakadtunk egymás ajkaitól.Lucas bár morcos lett de eleresztett és indultunk is  a bárba.
Taxival mentünk.A sofőr aranyos volt így borravalót is adtunk neki.Azt mondta hogy ha kellene máskor is egy fuvar akkor hívjuk őt, mert olcsóbban dolgozik mint  a legtöbbek .És igazat is mondott, így el is raktuk a névjegyét.
A bár szép volt.És tiszta, nem olyan mint amilyenre számítottam.Amint beléptem szememmel keresni kezdtem Ashley.Hamar meg is találtam.Gyorsan oda is siettünk hozzá.
Ash szinte a nyakamba ugrott annyira örült hogy eljöttünk.
-Jaj olyan jó hogy itt vagytok.-mondta-foglaljatok helyett.
Le is ültünk az asztalhoz, ahol már voltak páran. Ott volt Kellan, Jackson, Tom,Nikki és még jó páran a bandából.
Ők már ismerték Lukot így üdvözölték is egymást.
Miután rendeltünk pár italt, néhányan táncolni mentek.Engem is hívtak de még nem volt hozzá kedvem, ahoz nekem több pia kell.Végül csak Ash meg én maradtunk az asztalnál.
Jól elbeszélgettünk, és közben sorra fogytak az italok.Egyszer csak  olyas valakit pillantottam meg a tömegben akit nagyon nem szerettem volna itt látni.A szemem Robon akadt meg, aki éppen egy szőke ciciababa száját foglalta le.A gyomrom görcsbe rándult.
Akaratlanul is fájt amit ott láttam.A szívembe mintha kést szúrtak volna, sírni volt kedvem de visszafojtottam könnyeimet.Nagy nehezen erőt vettem magamon, össze kell szednem magam, Luk így nem láthat meg.
Eszembe jutottak Rob szavai.Azt mondta hogy szeret, hogy még mindig szeret .De a látszat nagyon nem erről árulkodik.Hazudott, vagy csak nagyon jól titkolja az érzéseit.Úgy éreztem nem bírom, hogy el kell mennem, mert ha tovább maradok és nézem ahogy ezek falják egymást akkor nem bírom ki sírás nélkül.
Fájt látni hogy mást csókol, hogy mást ölel át.Megszakadt a szívem, hogy ezt látnom kell.El akartam futni de nem tehettem.
-Kris, hé mi a baj?-tudakolta Ash.Én csak megráztam a fejem és nagy nehezen szólásra nyitottam a számat.
-Nem azt mondtad hogy Rob nem lesz itt?-kérdeztem barátnőmtől.
-De, én nem hívtam meg.-mondta.-biztosan véletlenül van itt.
Ezen mosolyognom kellett.Úgy éreztem nem bírom tovább, hogy előtörnek belőlem az érzelmek így cselekednem kellett.
-Ö...ki megyek a mosdóba, mindjárt jövök.-mondtam zaklatottan.
-Ne menjek veled?-szólt utánam mire én csak megráztam a fejem, jelezve hogy egyedül szeretnék lenni.
Amint beértem  a helyiségbe sírásban törtem ki.A könnycseppek hulltak szememből, de én gyorsan letöröltem azokat.Nem sírhatok, miatta nem.El kell Őt engednem.Próbáltam győzködni magam de reménytelen próbálkozásnak bizonyult, könnyeim nem apadtak.
Így hát  úgy döntöttem hogy felfrissítem magam.Ügyelve arra hogy a sminkem ne kenődjön el, arcot mostam.Majd miután kellő képen összeszedtem magam kiléptem a női mosdóból.
Azonban olyas valamivel kellett szembenéznem ami most nagyon nem hiányzott.
A falnál Rob és a szőke nagymellű " barátnője" nyalták, falták egymást.Úgy éreztem gyorsan el kell hagynom a terepet mert ha nem baj lesz.
Rob azonban elszakadta a nőcskéjétől és észrevett.
Amint tekintetünk találkozott mozdulni sem bírtam, pedig el akartam futni.Ő csak engem nézett majd egy kis idő után levette rólam tekintetét.Valamit mondott a szőkeségnek aki elment.
Rob ekkor megindult felém.Menekülni akartam, de lábaim földbe gyökereztek.Moccanni sem tudtam.Csak álltam ott, szótlanul.
Mikor odaért hozzám végre sikerült megszólalnom.
-Szia-böktem ki nagy nehezen.
-Szia.-mondta.Csak úgy bűzlött a sok alkoholtól , cseppet sem volt józan állapotban.
-Ha már találkoztunk szeretném megköszönni amit Lucasnak mondtál.
-Szívesen.-vetette oda  flegmán.
-Egyébként az óvadékot vissza fogom fizetni.-mondta nem sokkal később.
-Nem szükséges, ráér.
-Minél hamarabb annál jobb.Nem akarok neked tartozni!-szűrte fogai közül.
Nem tudtam mire vélni a viselkedését.Nagyon bunkó volt.Szóvá is tettem.
-Most mi  bajod van?Mért vagy velem ilyen?-kérdeztem.Arcán nem túl őszinte mosoly terült szét.
-Nem értem mire gondolsz.-tette a hülyét.
Nem akartam vele tovább egy helyiségben lenni így hát indultam vissza az asztalhoz.De Rob visszarántott a karomnál fogva.
-Még is mit vártál?Hogy kedves leszek veled?Hogy úgy teszek majd mint ha semmi nem történt volna?-kérdezte nem túl kedvesen.
-Miért vagy velem ilyen?-kérdeztem.
Felnevetett.
-Mondjuk úgy hogy nem esett túl jól hogy elhajtottál.-mondta undorral a hangjában.
-Ugyan már, szóval erről van szó?-mondtam mosollyal az arcomon.-Nem mond hogy megsértődtél.Nem hiszem hogy túl komolyan gondoltad amit akkor mondtál.-mondtam neki inmár én is gúnyosan.
Ő csak nézett rám, nem nagyon értette hogy miért mondtam ezt.Így hát gondoltam felvilágosítom kissé.
-Az alapján amit  az imént láttam nem hiszem hogy annyira nagyon szeretnél.-mondtam.
Rob ekkor megragadott és a falnak préselt.Nem volt durva de finom sem.Nem volt közöttünk egy leheletnyi hely sem.A kezét a falnak támasztotta így elzárva előlem a kiutat.
Pánikba estem, nem a félelemtől hanem a közelségétől.Szabadulni akartam.Túl közel volt, nagyon közel leheletét nyakamon éreztem.
-Képzeld, nagyon is komolyan gondoltam minden szavam.Nincs jogot ezt a szememre vetni.Nagyon úgy látszik hogy te viszont már semmit nem érzel irántam, szóval kérlek szépen engedd meg hogy megpróbáljalak elfelejteni.-szűrte fogai közül.Szinte tajtékzott a dühtől.Mind végig a szemembe nézett.Tekintetében megvetést láttam.
Sokáig csak egymás tekintetébe meredtünk majd , végül eleresztett.A lábaim alig tartottak.Könnyeimnek nem sok kellett ahhoz hogy legördüljenek arcomon.De nagy nehezen visszatartottam őket.Nem láthatja rajtam szavaival mennyire megbántott.
-Most pedig ha megbocsátsz, megyek.A gyönyörűség már vár rám.Jól fogunk szórakozni.Remélem te is így teszel a vőlegényeddel.-mondta keményen majd elment.
Amint eltűnt a fal mögött előtörtek elfojtott érzéseim.Zokogtam.
A szemem előtt lepergett a kép ahogyan vele van.Ahogy őt csókolgatja, átöleli, szeretkezik vele.Minden porcikám fájt, de a szívem szenvedte a legnagyobb sebet.Nagyon fájt hogy így bánt velem.Hogy undorral és megvetéssel nézett rám.Nem akartam elhinni hogy ez Ő volt.Hogy ő sebzett meg ennyire mélyen.Nem volt semmi erőm.
A padlón zokogtam.Úgy éreztem ez életem legrosszabb napja.....



Hát ez lenne a friss.Remélem tetszett és kapok pár komit.Nagyon köszönöm az eddigieket is.!! :)


Puszi:  csillamlany. robsten