12.Fejezet-TELJES

12.fejezet-Csalódás

Kris arcán döbbenet uralkodott.Percekig csak álltunk ott egymást tekintetébe meredve.Féltem, féltem mit fog mondani.
Csupán percekkel később szólalt meg.....

-Rob,..menj el ...kérlek!- mondta.
Szavai villámcsapásként hasítottak belém.Teljesen idióta vagyok, mit is hittem?Hogy is gondolhattam hogy van bármi esélyem?Barom, barom Pattinson. Kristen újra megszólalt, és mintha nem alázott volna meg eléggé, még egyet rúgott belém.
-Lucassal összevesztünk, de rendbe hozzuk, ő a vőlegényem, és ....-nem fejezhette be mert közbeszóltam.
-Persze....Tudod mit?Felejtsd el amit mondtam, én....én megyek is .-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt.Kristen fejét lehajtotta, nem akart a szemembe nézni.
De jobb is ez így.Gyorsan magamra kaptam a tegnapi ruháimat, ami bűzlött az alkoholtól de most ez érdekelt a legkevésbé.Már majd nem kiléptem az ajtón de Ő utánam szólt.
-Rob!....-hezitált, valamit mondania akart de aztán el fojtotta magában-Szia.-ennyit mondott csupán.
Kínos mosoly terült szét arcomon.Miután kiböktem egy "sziát" becsaptam magam után az ajtót, nem túl finoman.
Tombolni tudtam volna, sikítani.Valahogyan le kellett vezetnem a bennem lakozó csalódottságot és dühöt.Az áldozatom egy fa lett.Hatalmasat ütöttem bele, a levelei csak úgy szállingóztak le a földre, de nem érdekelt.Dühös voltam.Nem Kristenre hanem magamra.Hogy lehettem ennyire ostoba, hogy is gondolhattam hogy még érez bármit is.Mérhetetlenül fájt.Persze számítottam a visszautasításra, de erre nem lehet felkészülni.Sírni tudtam volna, de nem tettem.Nem láthatja senki mennyire fáj, mekkora fájdalmat okozott ezzel a tettével.
El kell őt felejtenem, muszáj lesz!Nem lesz könnyű de rendbe kell jönnöm, bele fog telni egy kis időbe..., de menni fog, mennie kell!Nem láthat így, játszanom kell, erősnek kell lennem, előtte mindenképpen!
A következő napokat valószínűleg a lakásomon fogom átvészelni, nem kevés alkohol társaságában.Igen tudom, ez nem megoldás, és hogy ez a legkönnyebb út, de nem érdekel!Bármire képes vagyok, csak ez a fájdalom enyhüljön, mert ezt nem bírom sokáig leviselni.Ha egy álarcot kell felvennem,... hát legyen, viselni fogom!Viselnem kell....


Kristen szemszöge:

Miután kilépett az ajtón összeestem, sírásban törtem ki.Órákon át csak zokogtam.De tudtam ez a helyes.Ezt kell tennem.Tudtam fájdalmat okoztam neki, de ez nekem is fájt.Borzasztóan fájt.
Minden emlék... mindet újraéltem, de nem lehet, nem szabad, túl hatalmas, túl nagy fájdalommal járt a kisbabánk elvesztése, az hogy visszajött, és minden, mindent elrontottunk .
Nem kezdhetjük újra,...nem működne!De Lucassal boldog vagyok, ez elmúlt több mint  fél évben is boldog voltam.Ezt kell tennem, tudom.Fáj, a szívem szakad meg, de ennek így kell lennie.
Egész este sírtam.Nem is, inkább zokogtam, de sikerült elengednem, legalább is részben.Így a helyes, így kell lennie.Ezzel vigasztaltam magam.Lehet hogy most hatalmas hibát követek el, de meg kell próbálnom, túl kell lépnem ezen.Viselem és vállalom a következményeket, mást nem is tehetek!
Nagy nehezen álomba sírtam magamat.Rengeteget aludtam , úgy tíz óra körül aludhattam el és este hét órakor ébredtem.A szemeim karikásak voltak és feldagadtak a sírástól, szörnyen festettem.Bele telt egy kis időbe míg rendbe hoztam magam, de nagy nehezen sikerült elfogadható állapotba kerülnöm.
Felöltöztem, és indultam Lucas lakására.Gyalog mentem, legalább egy kicsit kitisztulnak a gondolataim.
Nem tudtam mit is mondhatnék neki, de rendbe kell hoznom ezt az egészet, nem veszíthetem el, szükségem van rá!Szeretem őt, lehet hogy nem annyira erősen mint Robot, annyira talán senkit nem fogok soha szeretni mint Őt, de szeretem Lukot és nem hagyom hogy elveszítsem...
Az út nem volt olyan hosszú, 20 percnyi séta után meg is érkeztem a ház elé.A villany égett, így biztos voltam benne hogy otthon van.Erőt vettem magamon és becsengettem.
Nem sokat kellett várni, hamar ajtót nyitott nekem.
-Szia!-mondtam bátortalanul.Lucas arcáról nem sok mindent tudtam leolvasni.
-Szia, gyere be.-invitált a nappaliba.
 Azonban arra nem számítottam hogy társasága is van.Arra pedig legfőképpen nem hogy az az ember Rob.
Mit keres ő itt?Mit akar?Rengeteg kérdés forgott a fejemben, voltak közöttük rosszabbnál rosszabb verziók is.
-Hát, én megyek is.Szerintem sikerült mindent megbeszélni.-mondta Rob.-Sziasztok.
Rám sem nézett, csak úgy elment.Nyilván neheztel rám, de ezt megértem.Én sem bírnék a szemébe  nézni.
Miután elment, csak álltunk a szoba közepén, néma csendben.Végül Luk törte meg a hallgatást.
-Azért jött hogy tisztázza ezt az egészet.Elmondta hogy tényleg nem történt semmi, és csak is barátok vagytok.Meg hogy minden amit mondtál igaz.
Meglepődtem.Rob miért tette ezt?Miért segített nekem?Azt mondta hogy szeret, még is segít kibékülni Lucassal.Nem értem ezt az egészet.De mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok.Vajon mit kér ezért cserébe?
-És hiszel neki?-kérdeztem vőlegényemtől.
-Magam sem tudom hogy miért ,de igen.-adott választ a kérdésemre-Sajnálom hogy nem hittem rögtön neked!Teljesen elborult az agyam.Annyira szeretlek, és ha belegondolok hogy mással vagy....én , én...
-Sss, hé!Nem történt semmi!Soha nem tudnálak megcsalni, szeretlek.-nyugtattam meg.
Mélyen egymás szemébe néztünk, elvarázsolt a tekintete.Aztán megcsókolt.Nagyon hiányzott már,  hiszen több hete hogy elment.Kívántam őt  mindennél jobban.És úgy látom ő is így van ezzel.Csak úgy faltuk egymás ajkait.A szenvedély tapintható volt közöttünk.Lucas egy pillanatra megszakította csókcsatánkat.
-Mit szólnál egy fürdőhöz?-lehelte nyakamba.
Válasz helyett újból ajkára tapadtam.Éreztem ahogy elmosolyodik, majd felkapott az ölébe és bevitt a fürdőbe.Ráültetett a mosógépre.A hevességgel nem volt baj.Talán még soha sem voltunk ennyire intenzívek.Ajkamról áttért a nyakamra, csókokkal hintette be a területet, ami engem még jobban feltüzelt.Nem sok idő kellett, hamar megszabadított felsőmtől.Én is ugyanígy tettem.Mindeközben el sem váltunk egymástól.A melltartóm csatját kezdet babrálni, és könnyedén ki is csatolta, aztán a földre hajította.Nem bírtam magammal, így én is segíttetem a vetkőzésben.Nem soká teljes Ádám Éva kosztümben álltunk egymás előtt.Beálltunk a  zuhany alá és a langyos vizet megengedve estünk újra egymásnak.
-Szeretlek.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Én is.-mosolyogtam.Boldog voltam .Mindent el akartam felejteni, minden problémát.Csak ő és én voltunk most, távol mindentől.
Luk végigsimított testemen, keze minden szegletemet bejárta.Vele akartam lenni.Most rögtön.Nem érdekelt az előjáték, most azonnal eggyé akartam vele válni.gy hát ezt jeleztem is neki.Belemarkoltam fenekébe, és ő vette is a célzást, már ismer.Felkapott és ráültetett a kád szélére.Hosszan megcsókolt.Volt abban minden. Szerelem, szenvedély, vágy, erotika...és még sorolhatnám.
Beletúrtam hajába, ezzel még közelebb vontam magamhoz, ami talán már lehetetlen is volt.Nem sokára megadta amire annyira vágytam.
Belém hatolt.Amint megéreztem magamban felnyögtem.Sikolyaim lassan betöltötték az egész helyiséget, Luk férfias hangjaival párosulva.
Gyorsan mozgott bennem, nem is kellett sok, éreztem már nincsen messze a gyönyör.Pár perc múlva be is igazolódott érzetem, testem megremegett amikor megkaptam a várva várt orgazmust.Kéjes sikoly hagyta el torkomat.Nem sokkal Lucas is követett.
Ezután felkapott és bevitt a hálószobába.Az ágyon folytattuk az édes játékot.Miután többször is egymáséi lettünk ölelkezve feküdtünk a párnák között.Még néhány percig ébren simogattuk egymást, majd Luk édes szuszogására lettem figyelmes.
Szemem előtt leperegtek a ma este eseményei.Akaratlanul is mosoly kúszott arcomra.Aztán hamar le is fagyott amint eszembe jutott Rob.
A vallomása, minden szava újra felidéződött bennem.Azt mondta hogy szeret.Hogy még mindig szeret.És akármennyire is titkolom én is szeretem őt, még mindig, és ez az érzés sosem szűnt meg.Egyszer sem a fél év alatt.De tudom hogy ez a helyes.Tovább kell lépnem, tovább kell lépnünk.Muszáj.
Egy könnycsepp gördült le arcomon, és egymás után több is megjelent.Sírtam, ezen a napon már sokadjára.
Próbáltam minél halkabban, hogy Lucas még véletlenül se hallja meg.Nem tudhat semmiről, nem szabad rájönnie mit is érzek Rob iránt.Ezt nekem is el kell felejtenem....
Ezzel a gondolattal sírta álomba magam.Megsirattam mindent ami vele kapcsolatos.És megfogadtam hogy több könnycseppet nem ejtek miatta.Még ha tudtam is hogy ez nem igaz......




Remélem tetszett , és örülnék néhány kominak, légyszi! XD


puszi: csillmlany.robsten   ( Dóri):)