14.Fejezet (átnézve)

  14.fejezet-Édes nap:

Rob szemszöge:

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem.A múlt éjjel rengeteget ittam, de ahhoz sajnos közel sem eleget hogy ne emlékezzek a tetteimre.Pedig most úgy érzem sokkal jobb lenne ha nem emlékeznék.Tudatomnál voltam, egész végig.Megbántottam Krist.Nagyon!Hatalmas barom voltam.A pia elég erőt adott ahhoz hogy őszinte tudjak vele lenni, de sajnos az empátia teljes szépsége nélkül.
Úgy bántam vele ahogy soha sem akartam.Bocsánatot kell kérnem, ezt jóvá kell tennem.
Így hát kezembe vettem a telefont és tárcsázni kezdtem.A készülék kicsöngött.Féltem hogy talán nem kíváncsi rám és fel sem veszi, de aztán meghallottam édes hangját a vonal más másik oldalán.
-Mi van Rob, mit akarsz?-kérdezte nem túl kedves hangon.De ezt most nagyon is megérdemeltem.Erőt vettem magamon és beleszóltam a készülékbe.
-Szia Kris. Beszélhetnénk?-kérdeztem bizonytalanul.
-Most is azt csináljuk nem?-mondta flegmán.-Talán nem foglalt le eléggé a kis szőke?-vetette oda nekem.
Oh, hát igen a csaj.Igazából fel sem hoztam a lakásomra.Hidegen hagyott, amint megláttam Krist rögtön elment a kedvem az egésztől.Csak húzni akartam Őt.Kíváncsi voltam mit szól majd.
-Hahó, Rob itt vagy még?Lerakom!-mondta türelmetlenül.
-Ne, kérlek!Itt vagyok.Találkozhatnánk?-kérdeztem félve a reakciótól.
-Minek?Talán nem rúgtál elég nagyot belém?-monda
-Sajnálom a tegnap estét!Hatalmas bunkó voltam, sokat ittam és nem gondoltam komolyan.-mentegetőztem.Reméltem nem csapja rám a telefont.
-Azt mondják hogy a részegek őszinték.
Ezen nevetnem kellett.Hatalmas közhely de tapasztalatból mondom hogy ez tényleg így van.
-Ez igaz.-mondtam-De bunkóvá is tesz.
Hallottam ahogy halkan felnevet.Jó érzés töltött el csilingelő hangja hallatán. Imádom ezt a nőt, megőrülök érte.És mindent megadnék azért hogy újra ez enyém legyen.Bár újra a karjaimban tarthatnám, ölelhetném, csókolhatnám vagy csak egyszerűen megérinthetném tudva hogy ő csak is az enyém, hogy hozzám tartozik.
De ez mára sajnos már csak a képzeletem szüleménye.
-Nem tudom miért, mondom most ezt, de rendben.Találkozzunk.Luk ma bemegy a kórházba úgy hogy szabad vagyok.-szólalt meg édes hangon.
Mérhetetlenül boldog voltam.Talán  még sem szúrtam el mindent, talán nem utál annyira.
-Köszönöm.Neked mikor jó?-kérdeztem vidáman.
-Egy óra körül?Ha neked jó akkor nekem is.A parkban várlak.-mondta.
-Rendben, nekem tökéletes.És tényleg köszönöm hogy nem csaptad rám a kagylót.-mosolyogtam.
-Hát nem sok hiányzott hozzá Pattinson.-mondta viccesen-Szia, akkora parkban.-köszönt el.
-A parkban.-ismételtem-Szia Kris.-tettem le a telefont.
Boldog voltam,  talán helyrehozhatom amit tegnap rendesen elszúrtam.És úgy látszik még sem utál annyira.
Rájöttem hogy bár nagyon szeretem és fáj Őt mással látni, de az a fontos nekem hogy Ő boldog legyen.És lehet hogy semmi nem lehet már közöttünk, csak barátság, de ha a közelemben van akkor érzem csak igazán hogy élek.Amikor Los Angelesben voltam nem telt el úgy nap hogy nem gondoltam volna rá.Egész nap azon járt az agyam hogy most mit csinálhat, kivel lehet, hol van éppen.Nem is éltem az életem.Csak bezárkóztam a négy fal közé és róla ábrándoztam, és emésztettem magam.
Szóval rossz hogy nem velem van, de legalább láthatom Őt.És beszélhetek vele, ami nekem mindennél fontosabb.
Amikor elmentem Lucashoz fájt hogy meg kell arról győznöm hogy fogadja vissza életem szerelmét, de ha boldog akkor egy részem ami érte felel, örül. Már nem szeret engem, de legalább boldog.
Készülődni kezdtem, mivel nem soká ott kell lennem a parkban.Bevallom izgultam, féltem a reakciójától hogy mit fogok majd mondani, mennyire neheztel rám.De örültem is, hogy szóba áll velem, és hajlandó találkozni velem, legalább annyira nem gyűlölt meg.
Hamar elkészültem, soha sem voltam az a piperkőc típus.A hajamba egy jól irányzott mozdulattal beletúrtam, mint mindig.Sokszor viccelődött Kristen azzal hogy ez már a névjegyemmé vált.És hogy fertőző mert neki is szokásává vált.Mindig mosoly kúszik az arcomra ha meglátom beletúr a hajába.Mára nála is felvett szokássá vált.
Gyalog indultam a parkba.Mikor odaértem még nem volt ott.Így hát leültem egy padra, és várakoztam.Nem sokat kellett ücsörögnöm hamar megláttam Őt.
Gyönyörű volt mint mindig.Kedvem támadt volna odafutni hozzá és megcsókolni, de mivel már nem hozzám tartozik ezt nem tehettem meg.Ez mindig szomorúvá tesz.
Nagy léptekkel közeledett felém, és én felálltam a padról úgy fogadtam.Amikor odaért hozzám egy puszit nyomtam édes arcára.Amint ajkam hozzá ért éreztem csodás illatát.Parfümje illata orromba kúszott.Jól ismertem ezt az aromát, még tőlem kapta az egyik születésnapjára, és mivel mindig mondtam hogy mennyire szeretem ezt használta állandóan.Boldogsággal töltött el hogy mái napig ezt használja.
Alig bírtam magammal, legszívesebben nyakába csókoltam volna, de nem tehettem, gyorsan hajoltam el tőle, mert hatalmas volt a kísértés.De szerencsére sikerült megállnom, és türtőztettem magamat.
Kristen reakciója érdekes volt számomra.Elpirult amikor megpusziltam. Valahogy ez jól esett nekem, valamilyen hatással még is csak vagyok rá.Ez a gesztus nagyon is imponált nekem.
-Szia.-mondtam vidáman.
-Szia.-köszönt Ő is.
Nem tudtam hogy mit is mondjak de végül össze szedtem gondolataimat, és erőt véve magamon belevágtam a közepébe.
-Köszönöm hogy eljöttél.Nagyon sajnálom amit mondtam tegnap.Szörnyen viselkedtem, bunkó voltam veled pedig nem szolgáltál rá.-mondtam félve válaszától.
-Nem, cáfolom meg.-viccelődött.-Nem haragszom, részeg voltál.-enyhült meg.
--Ez nem mentség arra ahogyan viselkedtem, szégyellem magam.
-Rob , hé nem tartozol nekem magyarázattal, persze rosszul esett de nem neheztelek rád.Erre ne is fecséreljük a szót.Ahhoz hogy én meggyűlöljelek sokkal több kell.Ismerlek, tudom hogy ha iszol a pia beszél belőled.Ne emészd magad e miatt.Tényleg nem haragszom.-mondta biztatóan.
Elmosolyodtam.Nagyon jól estek szavai.Ösztönösen cselekedtem, átöleltem.Ő viszonozta gesztusomat, azonban volt benne egy kis tartózkodás, de teljesen megértem hiszen vőlegénye van.
 -Lucas tudja hogy itt vagy?-kérdeztem.
-Nem számolok be neki minden lépésemről.A menyasszonya vagyok nem pedig  kiskutyája.Tudod hogy senki nem szabhatja meg nekem hogy hova megyek és mit csinálok.-mondta indulatosan.
Felnevettem.
-Ez igaz, saját tapasztalatból mondom.-helyeseltem.Ő is nevetni kezdett.Gyönyörű mosolya melegséggel öntött el.Bár tudná hogy mennyire szeretem.
-Egyébként nem zavarná hogy itt vagyok.-tette hozzá.
-És a tegnap esti barátnőd?Ő mit szól ahhoz hogy nem vele vagy?-kérdezte.Hangjából enyhe megvetés sugárzott.És a barátnő szónál grimasz csúfította arcát.
Nevetnem kellett.Még hogy a barátnőm?Az a ribanc a lába nyomába sem érhet.Az csak pillanatnyi elmezavar volt az alkohol hatására, semmi több.
-Mi olyan vicces?- kérdezte kelletlenül.
-Komolyan azt mondtad hogy a barátnőm?-kérdeztem mosoly közepette.
-Miért talán nem:Mi az nem volt elég jó az ágyban?-mondta inmár Ő is mosollyal az arcán.
-Nem történt semmi.Már a bár után elhajtottam.-mondtam.
Kristen arcán döbbenet és az érthetetlenség keveréke uralkodott.Nem igazán értettebb miért tettem volna ezt.
-Miért?Úgy tűnt jól el vagytok!-mondta.De, mintha egy kicsit megkönnyebbült volna.De biztosan csak bebeszélem magamnak.Azt látom amit szeretnék, nem a valóságot.
-Nem pont az én ízlésem volt.Csak a pia miatt foglalkoztam vele.Józanon valószínűleg észre sem vettem volna.-mondtam Kris szemébe nézve.
-Csodálkoztam is hogy miért pont ő?Egy olcsó sarok széli nőcskének nézett ki.
Ezen mind a ketten csak nevetni tudtunk.
-De azért örülök hogy nem ismerkedtél meg vele közelebbről.-mondta lehajtott fejjel.
Gondoltam ezt nem firtatom tovább, így hát más irányba tereltem a beszélgetést.
-Mit szólnál egy fagyihoz?-kérdeztem.
-Jól esne köszönöm.-válaszolta széles mosollyal az arcán.
Így hát el is mentünk fagylaltért.Én fizettem, ez volt a legkevesebb.Leültünk egy padra és ott nyaltuk el az édes finomságot.Nagyon jól éreztem magam.
Kristen arca fagyis lett így hát megpróbáltam letörölni.Kínosra sikeredett a jelenet.Ujjammal leszedtem az édességet, és ezután lenyaltam kezemről.Kris mind eközben figyelte tettemet.Izgatóan alsó ajkába harapott.Teljesen megőrjít mikor ezt csinálja.Mára már sokadszorra fegyelmeztem magam nagy nehezen.
Gyorsan elkapta a tekintetét, én pedig elmosolyodtam szégyenlősségén, régen is mindig ilyen volt, pedig már évek óta ismerem, könnyű Őt zavarba hoznom . Ez az egyik tulajdonsága amit imádok benne.
Megláttam két szabad hintát így megragadtam Kris kezét és odavezettem.
-Rob, hé mit csinálsz?Nem vagyunk már óvodások.-mondta kacagva.
-Ugyan már, engedd el egy kicsit magad!Szórakozzunk.-utasítottam mosolyogva.
Ő csak vállat vont majd végül beleegyezett.
Nagyon jól szórakoztunk.Olyan volt mint ha újra gyerekek lennénk, az élet gondjai nélkül, szabadon.És hogy ezt vele élhettem át még mesésebbé tette a napomat.
Az idő gyorsan repült , és azon kaptuk magunkat hogy ránk esteledett.
Ideje volt hazaindulni.
Kezdett hűvös lenni, a szél szárnyra kapott.Odaadtam Krisnek a bőrdzsekim nehogy megfázzon.Bár először visszautasította, de aztán elfogadta, és vállára terítettem az anyagot.
Olyan idilli volt a pillanat.A szelő egy hajszálat az arcába fújt, így hát végigsimítottam puha bőrén és félrefésültem barna hajzuhatagát.
Kristen ismét elpirult, ma már sokadjára.Szemei tekintetemet fürkészték.Ajkai résnyire nyíltak, mintha csak hívogattak volna.
Hatalmas volt a kísértés.A mai nap sokszor sikerült legyűrnöm de most ebben a percben úgy éreztem felülkerekedik rajtam.
Úgy döntöttem megteszem, lehet hogy nagyon meg fogom bánni, de most vagy soha.
A távolság vészesen fogyott közöttünk.Már csak centik választottak el puha ajkaitól, nem hátrált meg, végig szemembe nézett.
Erőt vettem magamon, és megcsókoltam..... 

Hamarabb hoztam a fejezetet, de mivel kész lettem úgy döntöttem felteszem.Remélem tetszik és kapok pár komit!:)

puszi: csillamlany.robsten