15.Fejezet( RÉSZLET)

15.fejezet-Csókok közepette:

Rob szemszöge:

Amikor ajkunk egymáshoz ért, féltem a visszautasítástól.
Kris kezét mellkasomra támasztotta.Gyengéd csókot lekeltem szájára.Először nem viszonozta, aztán mint ha minden megváltozott volna.Kezét elvette testemtől, és ujjaival hajamba túrt.Közelebb vont magához.
Meglepett tette, de mérhetetlenül boldog is voltam.Ajka játékba lendült az enyémmel.Szinte faltuk egymást.
A fellegekben éreztem magam, belül ujjongtam.Nem tudtam elhinni hogy tényleg viszonozza csókom, hogy Ő is akarja.
Nyelvemmel végigsimítottam felső, majd alsó ajkán, így kérve bebocsátást.Meg is kaptam.Nyelvünk táncot járt, őrjítő táncot.
De sajnos el kellett válnunk egymástól.Mind ketten kapkodtuk a levegőt.Egymás tekintetét fürkésztük.Nem sok mindent tudtam kiolvasni gyönyörű szemeiből.Csak meredtek rám.Aztán hirtelen megszakította a szemkontaktust.
Megijedtem, féltem hogy megbánta.Hogy elrohan.
Szipogást hallottam.Álla alá nyúltam így kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.Sírt.Könnyei utat törtek szépséges arcán.
Megbántottam, hülye vagyok.Nem kellett volna megcsókolnom, mit is gondoltam?Okoltam magam.
Hüvelykujjammal letöröltem könyncseppjeit.Meg akartam vigasztalni, így végigsimítottam karján.Érintésem nyomán libabőrös lett.
-Rob ne.....ne csináld ezt velem, kérlek!-szipogta.
-Lucas miatt, vagy mert nem akarod?-kérdeztem.
Kris lehajtotta a fejét, nem nézett a szemembe.
-Ez bonyolult!És amúgy is mind egy nekem vőlegényem van, nem tehetem ezt.-mondta és felnyújtotta gyűrűs ujját, igazolva állítását.
Megfogtam kezét, és összefontam ujjainkat.Mélyen a szemébe néztem, látni akartam hogyan reagál.Megremegett, pontosan úgy mint régen.Nem akartam elhinni.Talán még mindig szeret.Újra remény csillant meg előttem.Hiszen engedte hogy megcsókoljam, és még viszonozta is.Tudnom kell hogy mit érez.
-Ha a szemembe mondod hogy már semmit sem jelentek neked, hogy már nem szeretsz akkor békén hagylak ígérem.Csak azt kell mondanod hogy nem szeretsz és elengedlek.-leheltem nyakába.
Ismét összerezzent.Hosszú percekig meg sem szólalt.
Lába remegett, úgy éreztem ha most nem fognám erősen, menten összeesett volna.Derekánál fogva tartottam.
-Kris, mondj valamit, kérlek.Válaszolj!-utasítottam gyöngéd hangon.
Arca szomorú volt, tekintet könnyeitől csillogott.Nem sok hiányzott ahhoz hogy újra sírásban törjön ki.
-Kérlek!-mondtam újra.-Csak mond hogy már nem szeretsz, és elmehetsz.
Ekkor újra rám nézett végre.
-Nem szoktam hazudni!-lehelte alig hallhatón.
Nem akartam hinni a fülemnek.Szóval szeret.
Hirtelen kiszakította magár karjaimból és futásnak eredt.Szerencsére nem volt olyan gyors, így utol tudtam érni.
Elkaptam karjánál fogva, és gyengéden egy fának támasztottam.
Senki nem volt már rajtunk kívül a parkban.Csak mi.Későre járt már.
Derekára tapasztottam a kezem , és ismét megcsókoltam.El akart taszítani, de olyan erőtlen próbálkozás volt hogy nem törődtem vele.Még közelebb vontam magamhoz.Ekkor már nem ellenkezett.Nyelvünk ismét intenzív táncot járt egymás szájában.
Ebben  a percben nagyon boldog voltam, hiszen újra a karjaimban tarthatom.
-Szeretlek.... nagyon szeretlek.-mondtam két csók között.
Ekkor Ő is kimondta, bár már tudtam de az szájából hallva egészen más volt:
-Szeretlek Rob, és is nagyon szeretlek!-újra ajkára tapadtam.
Nem tudom meddig csókolhattuk egymást, de nem is érdekelt, csak Ő és én voltunk, annyi idő után.Újra azt éreztem hogy élek, és hogy ennél boldogabb már nem is lehetnék.
Azonban nem tarthatott sokáig örömöm, ugyan is félbeszakítottak.....


Remélem sikerült felcsigáznom benneteket ezzel a kis szösszenettel!Tudom gonosz vagyok!De azért remélem szerettek. XD




Jó éjt:   csillamlany.robsten.